"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

Leander Kills: Élet a halál előtt (2017)

2017. szeptember 24. - Blind Man

Mielőtt nekiálltam ennek az ajánlónak, gyorsan végigpörgettem, hogy mi történt Köteles Leander (tudjátok, "az a növénynevű", ahogy dr. Zacher mondaná...) és legújabb formációja körül megalakulásuk óta és bizony a következőkkel kellett szembesülnöm: a 2016 elején alakult Leander Kills első albuma már összeverődésüket követően nem sokkal napvilágot látott, (és - csak halkan jegyzem meg - egytől egyig emlékezetes, méregerős szerzeményekkel volt tele) túl vannak rengeteg koncerten, sikerük megkérdőjelezhetetlen, szerepeltek a Tankcsapda Dolgozzátok fel! című albumának második korongján (a Lopott könyvek az aktuális albumon is szerepel, ez pedig nagyon helyes döntés volt részükről) és még egy elő kiadványuk is megjelent, ráadásul rögtön CD+DVD formátumban videoklipekkel és koncertfelvételekkel, hogy az idei Stabbing Westward EP-ről már ne is beszéljek! Utóbbin egyébként három Leander Kills nóta és két közönségkedvenc angol nyelvű verziója mellett egy Lady Gaga-feldolgozás is meghallgatható. Végül, de nem utolsó sorban pedig kihagyhatatlan a sorból az, hogy az év elején indultak az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatóján, a legjobb harminc versenyző közé is bekerültek (hasonlóan a Depresszióhoz és a Risinghoz) és a végén elég szép eredményt értek el (+ Köteles Leander kapta a legjobb dalszövegért járó díjat, amit maximálisan megérdemelt) a lemezre szintén felkerült, Élet című dalukkal. A dal refrénjéből kiollózott sorról kapta címét második albumuk, én pedig le merem fogadni, hogy frontemberünk már a harmadik lemez dalain ügyködik, mert hát ő ilyen, ugye...

Sajnos ezzel a műfajjal én úgy vagyok, hogy kis mennyiségben még csak-csak elviselem, de úgy általában ki lehet kergetni a világból az ilyen mindenféle populáris köntösbe öltöztetett, széjjel torzított akármikkel. Szerencsére a Leander Kills esetében elnéző tudok lenni, mert ez bizony színtiszta művészet, még akkor is, ha az egyébként néha szellemes, de csak sarat dobálni képes trollok gyülekezete ezer meg egyedik alkalommal küldi el Főhősünket az édesanyjába. Lehet, hogy főleg a 14-25 éves korosztályt tudják legjobban megszólítani azzal, amit csinálnak, egy biztos: a marketing-gépezetük kitűnő, az új lemez is a MOL töltőállomásokon kapható, hiszen így kapásból több emberhez jut el, mint az előző anyag (ami pár lemezboltban és 20 MediaMarkt üzletben volt megvásárolható) és garantált a MAHASZ-lista első hely. (Mondjuk erre az előző esetben sem lehetett panasz, de hát ami jó, az jó.) Sokat pörgettem a héten a Túlélőt, és rá kellett jönnöm, hogy nincs igaza annak, aki rögtön ítéletet hirdet és pálcát tör az egyébként teljes mértékben a mai trendeket követő zenekar felett. Egy valamiben pedig hasonlítunk a frontemberrel: mindketten olyanok vagyunk, mintha két énünk lenne - az egyik a mindig optimista, az életet habzsoló, pozitív személyiség, a másik pedig a betegebbnél betegebb dolgokon fejét törő, torkaszakadtából üvöltő, kissé paranoid alkat, akivel jobb vigyázni, mert bármelyik pillanatban robbanhat.

Tovább

Bödőcs Tibor: Addig se iszik (könyvajánló)

Minimum egy Karinthy. A XXI. század Karinthyja.

Ez a történet is többéves múltra tekint vissza, hiszen még valamikor két éve kezdődött az ország egyik legnépszerűbb stand-up comedy előadójának írói karrierje, (mert hogy debütáló kötete után már joggal nevezhetjük annak) mikor is Hamvas Béla olvasása közben, után hirtelen felindulásból írt egy paródiát a borfilozófról. Ezt az írást - ami egyébként A szalonnáról, még egyszer címre hallgat - elküldte Cserna-Szabó Andrásnak és Szálinger Balázsnak, akik lelkesedtek és támogatták Tibort. Az élet értelme és kertészeti tippek című, már most klasszikusnak nevezhető estben hallott Szindbád-foszlányokat Krúdy olvasása közben Ma Szindbád viszi az oviba címmel gyúrta össze és egészítette ki (Ő ezt tekinti az igazi áttörésnek), a tavalyi év során pedig még A másik forradalom - Alternatív ötvenhat című antológiában olvashattuk sziporkáit. Akkor Márai Sándor Naplóiból nyújtott át egy szeletet nekünk, elképzelve azt, hogy mi lett volna, ha az Egyesült Államok hadserege vonul be Budapestre. Ami pedig ezután jön, már el kell olvasni - hangos nevetések és sűrűn potyogó könnyek nélkül elég nehéz kibírni, de ennyi kockázatot igazán megér. Már akkor látható volt, hogy Tiborban minimum egy Karinthy veszett el. A XXI. század Karinthyja.

A szerző egyébként már negyedik önálló estjével járja az országot: Az élet értelme és kertészeti tippek - Böllérbalett - Cefre Palota (vö. Bödőcs Londonban) szentháromsága után mostanában a Nincs idő gólörömre című előadást láthatják az érdeklődők. A kötet anyagának túlnyomó része tehát a turné során (pontosan fél év alatt) született meg, közben pedig több interjúban is olvashattuk, hogy milyen írásokra számíthatunk, kik lesznek azok, akiket nem kímél majd tolla. Felmerült Krasznahorkai László, Bodor Ádám, Kertész Imre, Kosztolányi Dezső és Ottlik Géza, de még a parodizálhatatlannak tűnő Rejtő Jenő és a kötet szerkesztőjének (Cserna-Szabó András) neve is. Az előzetes tervek szerint a könyv a Sátánmackó címet kapta volna, ugyanis ebben a Krasznahorkai-paródiában a Micimackó szereplői jelennek meg Tarr Béla világában. Izgalmasan hangzik, nemde? Hogy végül miért pont az igen érdekes Addig se iszik címet kapta a paródiagyűjtemény, azt Cserna-Szabó András mondta el:

>>Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: "Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én." Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze - és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. "Addig se iszik" - válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm...) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat - és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. "Tessék mosolyogni!"<<

Tovább

HétköznaPI CSAlódások: Nihilista Rock 'N' Roll (2017)

Nyilván sokan lesznek, akik ferde szemmel tekintenek majd a zenekar nevére itt, de mivel egyes egyedül én szerkesztem a tartalmat, (és bizony hatalmas a merítés) úgy vélem, van helyük itt. Tetszik, nem tetszik - ez van! Az újfent rajongói támogatással megvalósult lemezt az utóbbi évek legradikálisabb állásfoglalásaként harangozták be, ez pedig nem csak valami üres frázis, vagy figyelemfelkeltés: a már közzétett dalok és a tracklista alapján nagyjából világos volt, mire lehet számítani.

A több, mint negyedszázados punkzenekar ismét nem hazudtolta meg magát - tessék csak meghallgatni, mit hoztak össze ezúttal!

Tovább

Hanula Zsolt Péter: Céges blog (könyvajánló)

"Érdekel a marketing? Minket nem igazán. De a pénzt szeretjük."

Basildon egy harmincas éveiben járó, kiábrándult, mocskos szájú nihilista. Meggyőződése, hogy minden idea és erkölcs, amelyhez az emberek valaha is igazodtak, a világvallásoktól a címlaplányokig, puszta médiahazugság. Ám esze ágában sincs lázadni ez ellen, a legtöbb, amit tehet, hogy ebből hozza ki önmaga számára a lehető legjobbat. Amíg még tükörbe tud nézni. A Céges blog azonban nem a reklámszakmáról vagy a közösségi médiáról akar beszélni, ez csak a keretéül szolgál a cselekménynek. A blogíró-elbeszélő Basildon környezetét és saját magát is analizálva próbálja megtalálni a helyét a világban, amely bár kétségtelenül létezik, csak épp mintha minden egyes alkotóeleme volna hazugság.

Hanula Zsolt Péter neve nem lehet ismeretlen azok számára, akik követik a kortárs magyar irodalmat. Első könyve még 2013-ban jelent meg, A fiúk nem sírnak címmel, nemrég pedig Céges blog című, egyedülálló és minden formabontó regényével jelentkezett a cinikus humoráról ismert író. Amikor a szerző blogján található, amolyan kedvcsinálóként szolgáló fejezeteket elolvastam, egyből az Amerikai pszicho világa ugrott be, szinte láttam magam előtt, ahogy Christian Bale elégedett arccal sétálgat, miközben fülében az I'm Walking on Sunshine szól. Az egyes szám első személyben írott (hiszen ez egy blog!) könyv dumája is hasonló, mint Bret Easton Ellis művének, azonban minden szavából árad valami keserűség, amit csak mi, magyarok - akik ebben élünk - érezhetünk át igazán. Amellett, hogy rendkívül olvasmányos ez a 125 oldalnyi történet, kíméletlen kritikát fogalmaz meg a közösségi oldalak világától kezdve az online marketing hiénáin át magáról az életről is, amiben mindannyian tanácstalanul vergődünk, nem tudva mi vár ránk a következő pillanatban.

Tovább

Slowmesh: Something New (2017)

Körülbelül egy hónappal ezelőtt, egy forró csütörtöki estén gondolkodtam el azon, hogy milyen zenekarok vannak. Végül arra jutottam, hogy hazánkban (és valljuk be, külföldön is) megkülönböztetünk többféle bandát. Idehaza, de azért a tengerentúlon is akadnak olyan zenekarok, akiknek már inkább a Bravo magazin címlapján lenne a helyük, mint sem a HammerWorldén; aztán vannak olyanok, akik a hátsó udvarból kijutottak a világ legnagyobb metal fesztiváljaira, és nevüket jobban ismerik odakint, mint itthon. Biztos vannak, akiknek habár nyomatja dalait a Petőfi, vagy a Rádió Rock, a nevüket nem biztos, hogy tudnád, ha megkérdezem, az olyan országosan ismert arcokról nem is beszélve, akikről érthetetlen, hogy miért nem akarnak tudomást venni szélesebb körben. Az undergroundban sátrat vert, szép reményekkel teli fiatal srácok mellett fel-felbukkannak csapatok, akik a maximális modernség segítségével találnak utat a fiatalok szívéhez, de vannak olyanok is, akikről még soha, semmilyen körülmények között nem hallottam, viszont egy-egy daluk, vagy albumuk, amivel bemutatkoztak – legyen akármennyire is friss – elmondhatatlan hatással volt rám, szinte már hozzám nőtt. Ilyen a stoner-rocker VL45 zenekar 4 tagját is magába foglaló Slowmesh és első lemezük, a Something New.

Érdekes körülmények között született ez a korong: a 2014-ben öttagúra bővült, grunge, doom, stoner vonalon mozgó metalcsapat még két évvel ezelőtt kezdte írni új lemezét, ám annak munkálatai során annyi friss inspiráció érte őket, hogy elhatározták, új néven jönnek ki az anyaggal, így a VL45 megmaradhat annak, ami mindig is volt. A 11 dalt teljes mértékben tükröző, beszédes címet választottak első anyaguknak, aminek születéséről Szabó Dávid énekes az alábbiakat mondta:

"Amikor ezt a lemezt elkezdtük összerakni, még azt gondoltuk, hogy a VL45 zenekar második albumát írjuk. Időközben viszont annyira sokszínű anyag kezdett körvonalazódni, ami már kicsit más irányba mutatott, ezért úgy határoztunk, hogy "építünk" egy másik brandet, és SLOWMESH néven új zenekart alapítunk, a lemez pedig, amit írunk, az új banda debütáló albuma lesz. A dalok legnagyobb részét Süle Tomi gitárosunk ötleteiből állítottuk össze, de minden zenekartag aktívan részt vett a dalok összerakásában, különösen a basszusgitárosunk, Dénes, aki két teljes számot hozott a lemezre. A leghatékonyabban akkor tudtunk haladni a dalszerzési munkálatokkal, amikor egész hétvégére elvonultunk dobosunk, Tonya gárdonyi víkendházába. Ilyen alkalmakkor született meg a lemezanyag legalább nyolcvan százaléka. Ezt követően a dalokat Mihalik Ábel (ex-Kispál-Kiscsillag dobos, Drastik Putto énekes) barátunk produceri közreműködésével tökéletesítettük kőbányai próbatermünkben. A lemezfelvételek és a keverés az egerszalóki Standing Waves stúdióban készültek, Sohajda Péter (Shapat Terror) vezetésével."

Tovább

Sztárban sztár - szeptember 10-én folytatódik az ország házibulija!

Tegnap végre bemutatták a Sztárban sztár című műsor 2017-es, szám szerint ötödik évadának szereplőit. Idén is 12 ismert (és kevésbé ismert) énekes száll harcba "az év legsokoldalúbb előadója" címért. A szeptember 10-én rajtoló műsor résztvevőinek névsorát a 'Tovább' gombra való kattintás után olvashatod!

Tovább

Anna & the Barbies: Utópia (2017)

Az előzetes tervek szerint tavaly karácsonykor jelent volna meg a Pásztor Anna vezette zenekar hetedik nagylemeze, ám a kiadás végül idén augusztus 9-re húzódott. Azzal, hogy ennek mi az oka, nem vagyok tisztában, de ez talán nem is akkora baj… Legutóbb 2014 őszén jelentkeztek friss nagylemezzel, a három évvel ezelőtt megjelent Szabadesés az addigi pályájuk csúcspontja és kétségtelenül legjobb alkotása volt. Pásztor Anna énekesnő előzetesen annyit árult el az új lemezről, hogy megint visszanyúltak ahhoz az érzéshez, ami miatt elkezdtek tizenévesen dalokat írni. „Borzasztó izgatott vagyok az új lemezzel kapcsolatban, mert a gyermekkorunk bukkan elő rajta. Az előző album nyersességéhez képest ezen a rajongókkal együtt alkotott család melege érződik. Az öcsém újra elkezdett kísérletezgetni elektronikus irányban, úgyhogy ez egy furcsa, elektronikus rock lesz poppal vegyítve, ami hihetetlenül emberszagú is letisztult szövegvilágával.” – mondta 2016 októberében.

Tehát egy minden tekintetben különleges albummal van dolgunk ezúttal, hiszen bemutató turnéjára (melynek befejezése 2016. november 18-án volt a Fővárosi Nagycirkuszban) már a megjelenése előtt sor került, így az olyan dalokat, mint az Egyre inkább idegen, vagy a Négyes-hatos már megismerhette a közönség, de az I Belong To You, a 7 lépés, illetve a Karjaidban és a Segges a Balatonba szintén ismerősként köszönhetnek vissza a hallgatónak. Meg kell mondjam, egyáltalán nem kenyerem az elektronikus zene, de mivel Annáék eddig még nem tudtak csalódást okozni és az előzetesként kihozott dalok is bizakodással töltöttek el, szóval nem álltam neki rossz szájízzel az anyagnak. Úgy tűnik, hogy jól is tettem, hiszen akarva-akaratlanul újra és újra elindítottam a lemezt, és azt kell mondjam, hogy még az előző anyagukat is sikerült felülmúlniuk!

Tovább

P. Mobil: Csoda történt! (2017)

Nem állíthatom, hogy az elmúlt évtizedben elhalmozott volna minket albumokkal a legendás magyar rockzenekar, hiszen Baranyi László frontemberrel mindössze két album készült mindeddig, 2009-benMobileum, három évvel ezelőtt pedig a Farkasok völgye, Kárpát-medence. Míg előbbin felbukkan néhány könnyedebb, pörgősebb téma is, a 2014-es lemezt már beárnyékolta a zenekarvezető, Schuster Lóránt betegsége, (szinte az egész album szövegeit a kórházban írta...) így azon túlnyomórészt negatív hangvételű és kimondottan sötét tónusú dalok sorakoznak. Egy-két megbocsátható, szövegbeli sutaságot leszámítva mindkét albumra jó szívvel emlékszem, gyakran hallgatom is őket, ha olyan kedvem van - a Farkasok völgyéhez mondjuk kell némi győzködés részemről, de hamar bele tudok lendülni abba is, a Mobileumról pedig a lazább, szemtelenebb dalok mellett nagy kedvencem a kimondottan súlyos Istennel szemben.

A mindössze 7 dalt tartalmazó új korong megjelenése előtt pedig lekerült a polcról a pár hónapja napvilágot látott, Baranyi-évek című tripla CD-s válogatás, mely a zenekar 2008 és 2017 közti felvételeiből adott keresztmetszetet, az impozáns kiállítású szett harmadik korongjánNe féljetek, nem megyünk haza! című tétel is felcsendült. Ezen kívül még két dalt ismerhettünk meg, melyet a zenekar Facebook-oldalán tett közzé Schuster Lóránt. A bónuszokkal alaposan felvértezett, 79 perces hosszúságú 2014-es lemez a '94-es újraindulás óta kétségtelenül a zenekar legjobbja, tele a mindennapjainkat érintő dolgokra, problémákra való reflektálásokkal. Ahogyan az egyik legnagyobb slágerükben is elhangzik, az Örökmozgó soha nem áll meg - 2015 ősze és 2017 tavasza között számtalan archív kiadvány hagyta el a zenekarvezető műhelyét, (ezekről már írtam egy összefoglalót) így nem mondhatjuk azt, hogy nem hallattak magukról...

Tovább

Accept: The Rise Of Chaos (2017)

A germán heavy metal legenda harmadvirágzása a 2010-es Blood Of The Nations albummal kezdődött, amivel bebizonyították, hogy a TT Quick-ből ismert Mark Tornilloval is életképes a zenekar, a sikerszéria pedig a 2012-ben megjelent Stalingraddal folytatódott. A csapat a két remekül sikerült album után sem vett vissza a tempóból, három évvel ezelőtt a Blind Rage koronázta meg életművüket – mind a három korong bátran odatehető a polcra a ’80-as években született klasszikusok mellé, főként az utolsó. Habár szerintem a 2014-es év egyik legjobban sikerült metalalbuma volt a Vak Düh, igazán kiugró, ún. slágeres témát keresve sem találtam rajta… Azonban a The Rise Of Chaos ezúttal rögtön legalább fél tucat olyan dalt vonultat fel, ami akár hosszabb időre is a koncertprogramban maradhat, és igazán gyenge dal nincs is rajta - na, jó, csak eggyel nem sikerült megbarátkoznom, de az már az én bajom, nem igaz?

Vérbeli Accept-, illetve heavy metal rajongóknak biztosan nem fog csalódást okozni ez a 10 új dal, akik azonban eddig nem lelkesedtek a zenekar munkásságáért, bátran tegyenek egy próbát a koronggal, hiszen jóval dallamosabbra vették a figurát, helyenként progresszívebb és hard rockos megoldások is felbukkannak. Érdemes megemlíteni, hogy a méltán sikeres korong megjelenése után nem sokkal távozott a zenekarból Herman Frank, akit a Grave Diggerből is ismert Uwe Lulis váltott, és Stefan Schwarzmann, akinek Christopher Williams lett a helyettese. Az ő teljesítményükkel az év elején megjelent Restless & Live koncertanyagon ismerkedhetünk meg, és most végre a stúdióban is megmutathatták, mit tudnak.

Tovább

Animációs előzetes Bödőcs Tibor első könyvéhez!

Szeptemberben jelenik meg az irodalmi paródiakötet

bodocs_konyve_fejlec.png

Addig se iszik címmel szeptemberben jelenik meg a Karinthy-gyűrűvel kitüntetett humorista első könyve, ami egy irodalmi paródiakötet lesz. Ennek apropóján tette közzé Facebook-oldalán az alábbi rövid, animációs videót, melyben részleteket olvas fel A másik forradalom - Alternatív ötvenhat című kötetben már megjelent Márai Sándor paródiájából.

Bödőcs Tibor: Márai Sándor: Napló - részletek - (Részlet)

 

A várhatóan szeptember 10-én napvilágot látó könyvben többek között olyan szerzők karikatúráit olvashatjuk majd, mint Krasznahorkai László, Kertész Imre, Ottlik Géza, vagy éppen Hunter S. Thompson. A könyv 20% kedvezménnyel már előrendelhető ITT.

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)