"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

Rock 'n' Roll: Ain't Noise Pollution...

MAGYAR HANGOK #2: Hét Jel, Nova Prospect, Don Gatto, Zorall, Dreamgrave

2018. december 20. - Blind Man

magyar-hangok-2.png 

Mint az észrevehető volt, az elmúlt hetek, hónapok során nem érkezett új albumajánló. Ennek okait ne is feszegessük, viszont az év vége felé közeledve úgy éreztük, nem szabad csak úgy pontot tenni tizenkét ilyen remek hónap végére, éppen ezért két részben gyűjtöttük össze azokat a magyar lemezeket, amikre érdemes odafigyelni a véghajrában. Az első részben a klasszikus heavy/groove/thrash metaltól kezdve a lendületes modern metalon át dögös csajos punk rockig volt minden, ami szemnek, szájnak, de főleg fülnek ingere, az összképet pedig most is próbáltuk a lehető legvegyesebbre venni - ezúttal a grunge, a frontcsajos modern metal, a dallamos hardcore és a tekervényes progresszív metal rajongóinak kedvezve, de nem maradhatott ki az igényes szórakoztatásban utazó Zorall sem.

het-jel-tiszta-lap.png

Pócsi István neve sokak számára lehet ismerős, aki jártas a hazai rock/metal világban, annak mindenképp. A szép reményű F.O.T.B. zenekarral nem sikerült neki az áttörés, majd hosszú évekre inkább a háttérbe vonult, hogy októberben ezzel a megismételhetetlennek tűnő anyaggal rukkoljon elő. A Tiszta lap egy számtalan zenésztárs közreműködésével készült, nagyon különleges ékkő a magyar zenében, amit Haumann Péter színművész szavalása is tovább emel. Hangulatokat, műfajokat, érzéseket tömörítő, kitűnő dalokat felmutató album, de mégsem konceptlemez, akármennyire is annak tűnik. Egyedül a Jekyll és Hyde musicalből kölcsönzött Párbaj töri meg az amúgy példátlanul nagyszerű lendületet, de szerencsére nem nyomja rá teljesen a bélyeget az egész korongra. Egy korai Black-Out dalokból álló egyveleg mellett Madarász Gábor és Maróthy Zoltán dalait (Istent játszó, Örök a dal) szavaznám meg a legerősebbeknek, de nagyon bejön még a Furcsa zaj (metalosabb Ákos-ízzel és a Cadaveres magyar dalaira asszociálva) és az Itt hagyom is. Kár lenne, ha csak úgy feledésbe merülne a dolog, mert hogy hatalmas potenciál rejlik benne. Elsősorban nyitottabb hallgatóknak ajánlott, akik szeretnek gondolkodni is amellett, hogy szeretik a muzsikát - legalább annyira, mint a készítők... szeretném mindezt egy 9-essel nyomatékosítani!

nova-prospect-jovo-kilatassal.png

A legtöbben 2015-ben kapták fel a fejüket erre a zenekarra, amikor kijött a Szemben az óriás album, ami akkor nagyon üdítően hatott és lökést adott a csapatnak, ahogy a 2018-as A Dal versenyébe való bekerülés is. Én is nagyon örültem annak, hogy megmutathatják magukat egy szélesebb közönségnek és - habár nem könyvelhettek el kiugróan nagy sikert - év vége felé már az új lemezük is kigördült, még hozzá nem is akármilyen dalokkal. Besnyő Gabi nemcsak a színtér legszebb énekesnője, hangja és énekdallamai is varázslatosak, a zenekari teljesítmény pedig az előző albumhoz képest rengeteget fejlődött, kimondottan erős és magabiztos. Az Óriáshoz képest hatalmasat léptek előre ezzel az eresztéssel, már a nyitó Vörös vonal is erről győz meg, aztán a folytatásban még erősebb és változatos témák érkeznek, amik közül több is egyből ható, leginkább talán a Túlélni című dallal lenne érdemes többet foglalkozni. Az egyetlen baj talán annyi, hogy túl hamar ér véget a lemez... Lehet kifogásolni azt, hogy nem elég szellősek és rádióbarát megközelítésűek a dalok, de ez - úgy tűnik - nagyon is hozzá tartozik a csapathoz, kár lenne változtatni rajta. (Egyébként a Vigyázót simán játszhatnák a rádiók, csak szóltam.) Az utóbbi évek egyik legstabilabb teljesítményt nyújtó és legszebben fejlődő hazai zenekara a Nova Prospect, az albumot pedig 9 ponttal tudom jutalmazni.

don-gatto-sawdown-ep.png

Már azt reméltem, hogy idén végre megkapjuk az első teljes értékű nagylemezt a szekszárdi srácoktól, de hát csalódtam is meg nem is. Nagylemez helyett itt egy négyszámos EP, ráadásul a YouTube-on is végighallgatható, miután a novemberi HammerWorld magazin egyik melléklete volt, így szó sem érheti a ház elejét - és akkor a dalokról még szó sem esett! A zenei vonalat kedvelők is minden bizonnyal örülni fognak a dallamosabb, könnyebben befogadható irány felvételének és annak, hogy ilyen fantasztikus, minden izzadtságszagtól mentes produktumot pakoltak elénk a fiúk - elég csak a Welcome To Ferocityre és stadionokba illő, hatalmas refrénjére gondolni. Mondhatnám azt, hogy ez így kevés, de akkor nagyot hazudnék, mivel ez a négy szám egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Világszínvonal meg minden, de most már aztán tényleg kérjük azt a nagylemezt...!

zorall-presszo-metal.png

A Zorall minden bizonnyal a legigényesebben szórakoztató hazai rockzenekar, akik ugye alapvetően popdalokat gyúrnak össze ismert rock/metal témákkal, de előfordult már a repertoárjukban operett is, szóval a paletta elég széles. Ilyen, klasszikus értelemben vett albumuk négy éve készült utoljára, így már eléggé vártam pár újabb eszement és elsöprő házasítást tőlük. A Háztartási rock 'n' roll egyes megoldásain betegre röhögtem magam anno, az a lemez a mai napig sokat pörög, de az új még annál is többet fog, az biztos! Természetesen most is vannak 100%-ban saját dalok, valamint egy új focihimnusz is a Soho Party után szabadon, de a hangsúly továbbra is a párosításokon van. Ezek szokás szerint elmések, zseniálisak, akinek pedig nem lett volna elég az Iron Maiden The Trooperjével összekevert Exotic-féle Nézz rám, tizedes! az örülhet a Judas Priestbe oltott Omegának, a Depeche Mode combosabbá gyúrt Question of Time-jára fektetett Első Emeletnek (ami hatalmas csúcspont), vagy épp a Panterássá varázsolt Illésnek. Egy sokszínű és remek megszólalású anyag készült Závodi Gábor felügyelete alatt, (de már Weisz Kicsi nélkül), úgyhogy érdemes élőben is elcsípni a zenekart. Reméljük, a következő adagra már nem kell ennyit várni, bár addig is ott vannak az olyan klasszikusok, mint a Deep Purple vs. Manhattan: Rossz vagyok, vagy a Metallica vs. Zoltán Erika: Szerelemre születtem kombó. A maximum nem kérdés...

dreamgrave-monuments-i.png

A Dreamgrave egy független, szegedi progresszív metal zenekar. Zenei világuk a hagyományos progresszív, valamint szimfonikus és gótikus metal házassága, enyhe extrém metal behatással, melyet erős énekszekció koronáz meg, női szoprán, tiszta férfi ének és hörgés együttes alkalmazásával. A zenéjük számos, egymástól távoli világot jár be, kezdve a sötét Opeth-i extremitással, a Paradise Lostos gótikán át a Haken-i progresszív játékosságig. A 2012 őszén újraindított zenekar 2014-ben jött ki komoly szakmai elismerést szerzett Presentiment című nagylemezével, mely két hétig vezette a Bandcamp bestseller listáit, valamint számos magazin év albumai közé választotta világszerte. 2016 közepéig a folyamatos tagcserékkel operáló zenekar végül Gilián Péter basszusgitáros és Tóth Tamás (ex-Wisdom, K3, Mytra) csatlakozásával számítja magát teljes, ütőképes formációnak és töretlenül koncertezik. A The Anxious egy EP-sorozat első része, ami még a tavalyi év során jelent meg. A három tételes kislemez a Miracle Sound és Vári Gábor Dystopia-frontember munkáját dicséri, rövidsége ellenére is egyszerűen varázslatos, egyedülálló teljesítmény a zenekartól. Reményeink szerint a jövőben szélesebb körben is ismertebbek, elismertebbek lesznek, ugyanis nagyon megérdemlik. Egy ilyen csodát pedig mi mással is jutalmazhatnánk, mint egy hatalmas 10-essel...!

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr6514490108
süti beállítások módosítása