"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

LEANDER KILLS: Luxusnyomor (HearHungary, 2019)

2019. február 25. - Blind Man

Köteles Leander kétségtelenül a hazai modern metal szintér egyik legtehetségesebb és legkiemelkedőbb alakja. Előző zenekara, a Leander Rising búcsúja után sem adta fel, szinte rögtön megalapította a Leander Kills nevű formációt, majd szinte egy szempillantás alatt jött is a debütáló album, Túlélő címmel. Hamar nagy népszerűségre tettek szert (mondjuk ez nem volt nehéz...) és rengeteg koncert mellett készült, majd jelent meg 2017 szeptemberében a folytatás. Ez volt az Élet a halál előtt, amiről már mi is írtunk. (ITT elolvasható.) 

leander_kills_luxusnyomor.jpg

Közben tavaly, valamint idén is előfordultak a Duna TV-n futó A Dal című eurovíziós dalválasztó showműsorban, de elkezdődött a Leander Szimfonik projekt is, aminek lenyomataként a 2018-as év végén CD és Blu-Ray kiadványok jelentek meg. Nem beszélve arról, hogy Főhősünk másik bandát, (Amigod) is működtet, ráadásul ők is kijönnek időről-időre egy-egy dallal. Ezek mellett úgy gondolom, várható volt, hogy belátható időn belül előrukkolnak a harmadik lemezzel is, úgyhogy itt is van a Luxusnyomor. Szokás mondani, hogy a harmadik lemez egyfajta vízválasztó egy zenekar számára... A helyzet az, hogy hallva ezt az albumot, biztos vagyok abban, hogy méltó helye van a Leander Killsnek a hazai zenei palettán, azonban kétségeket érzek azzal kapcsolatban, hogy vajon a lehetséges folytatás milyen irányba terelődik majd, tekintve, hogy egy-két dal esetében sikerült összetéveszteni az Amigodot és a Killst.

luxusnyomor.png

Nem mondom azt, hogy ez egy annyira rossz lemez lenne, de érezhető, hogy a pálya egyre inkább lefelé ível. Tudom, hogy nagyon rossz összehasonlítás, de kicsit úgy érzem magam, mint a Steel Panther zenekarral kapcsolatban: a második lemez egy fokkal halványabb volt az elsőnél, a harmadik pedig a másodiknál. Nem tudom, ennek mi lehet az oka... talán a rohamtempóban történő lemezkészítés?

Igazság szerint a kezdés (rögtön a címadó dal, ami eddig még nem került bemutatásra) nagyon meggyőző volt, ahogy a már korábbról ismert Kell a háború is, akárcsak a döngölős-megfejtős Képtükör is, ami szintén a ténylegesen új eresztést képviseli. Nekem még az idei Dalban indított, tábortüzes hangulatú, kimondottan szívhez szóló, örömkönnyeket előidéző Hazavágyommal sincs különösebb bajom. Még jó is, hogy nem a végére rakták, úgymond levezető gyanánt, hanem szépen beágyazták a sorba. (Ráadásul akkor inkább ez, mint a tavalyi Nem szól harang...) Igazán a csapat rajongóinak kegyeire leginkább pályázó A ti dalotokkal indul el számomra a lejtmenet.

Lehet, hogy sokak nagy kedvence lesz ez a nóta, de már itt érezhető, hogy az eddiginél is poposabb irányba történő elmozdulás történt. Előfordulhat, hogy páran pozitívumként fogják üdvözölni ezt a tényt, bár ahogy a Fraktálok alatti kommenteket olvasgattam, nem éppen úgy tűnt. Na, igen, a Fraktálok: teljes mértékben kakukktojás... olyan, mintha az Amigod és a Kills találkozása lenne, ám mindez nem kimondottan jól csapódott le és ez sikeredett belőle. (A hardcore rajongóknál tuti kiveri a biztosítékot, úgyhogy csak óvatosan!) A helyzeten valamennyire a Sötét én próbál javítani, ami még nevezhető klasszikus értelemben vett Leander (Kills)-dalnak és be is jön, bár kellett pár hallgatás, hogy meggyőzzön. Szintén ismert már a Majd úgy sírsz értem, ami hasonlóan hat mint az Élet a halál előtt kevésbé kiemelkedő dalai, jövő ilyenkor már nem nagyon fogunk emlékezni rá. A Képtükörhöz hasonlóan az Aranymetszet is a döngölős vonalat erősíti, de sajnos a korábbi sikereket próbálja megismételni, . Megmondom őszintén, amikor kiderült, hogy Máté Péter Hull az elsárgult levél című klasszikusának feldolgozása fogja zárni a lemezt, lévén ez Leander anyukájának kedvenc dala, majdnem égnek állt a hajam, aztán belegondoltam, hogy nem lehet ez olyan rossz, simán lehet belőle egy erőlködésmentes, tökös metaldalt faragni úgy, hogy az jól is álljon az előadónak. Jelentem, sikerült, méghozzá annyira, hogy talán a korong legkiemelkedőbbje lett a zárótétel.

Talán érezni, hogy baj van, a lemez pedig minden bizonnyal megosztja majd a rajongótábort. Nem nevezném kimondottan rossznak, de talán nem is ezt vártam az olyan dalok, mint a Túlélő, Szerelmetlen dal, a Te leszel a párom, az Egy hónapja nem láttalak, a Vigyetek kórházba vagy éppen az Élet. Majd meglátjuk, koncerteken mennyire működnek az újdonságok, addig is "a fraktálok emésztik magukat..."

Dalok:

1. Luxusnyomor
2. Kell a háború
3. Képtükör
4. Hazavágyom
5. A Ti dalotok
6. Fraktálok
7. Sötét én
8. Majd úgy sírsz értem
9. Aranymetszet
10. Hull az elsárgult levél

Szerintem a legjobb dalok: Luxusnyomor, Kell a háború, Képtükör, Aranymetszet, Sötét én, Hull az elsárgult levél

Pontszám: 7/10

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr1914644247