"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

BORDERS OF BYZANTIUM: Odyssey (Edge Records, 2019)

Az igazi Odüsszeia

2019. március 09. - Blind Man

borders_of_byzantium_odyssey.jpg

A Borders of Byzantium egy lelkes, csupa tehetséges fiatal srácból álló budapesti csapat, akik úgy nyomják a külföldön divatos és itthon sem különben hanyagolt modern metalt és kalandoznak - akár egy dalon belül is - annak minden elképzelhető stílusában, hogy azt öröm hallgatni! A 2015 óta alkotó fiúk már korábban is megmutatták, hogy mit tudnak. dalaik sokszínűek, komplexek és cseppet sem unalmasak, nemrégiben mi is hírt adtunk Fortified című daluk megjelenéséről. A Borders of Byzantium, ahogy neve is mutatja - egy olyan zenekar, amelyik szívesen lépi át a műfaji határokat, de azt is úgy, hogy jobban és jobban fokozza az élvezetet. A már most kiforrott zenei világgal rendelkező banda első lemeze az Asking Alexandria / While She Sleeps vonalas muzsikákat kedvelők favoritja lehet, emellett pedig a jelenlegi magyar metalpaletta legnagyobb meglepetése és legbiztosabb ígérete a jövőre nézve!

bob_odyssey.png

Nyilván vádolható lehetnék elfogultsággal, de ebben az esetben szó sem lehet róla. Alapvetően nem kedvelem a modern metal műfaját, mivel az elmúlt években boldog, boldogtalan úgy érezte/érzi, hogy ebben van a nagy lehetőség és akkor mindenképpen kell egy ilyen zenekart csinálni. A Borders of Byzantium is lehetne egy ilyen csapat, tizenkettő-egy-tucat a sok száz közül, azonban szimpatikus-öntörvényű zenei világuk, ami hagyományos modern metal alapokon nyugszik mégsem unalmas, egy pillanatig nem érzi úgy az ember, hogy ezt és ezt mintha már hallotta volna. Ahogy a fenti, infokkal ellátott kép is jelzi, a srácok rengeteg stílust ötvöznek, mindezeket pedig azért bátorkodtam felsorolni - a teljesség nélkül - mivel igazán egyik skatulyába sem szoríthatóak be. Történik márpedig ez azért, mert van, hogy egy dalon belül is elkövetnek több fergeteges húzást, ami nemhogy összezavarná, káoszba futtatná művüket, inkább egy újabb dimenzióba helyezi. Nagyon jól döntöttek, amikor ezt az utat választották, csak dicsérni tudom a teljesítményüket.

És akkor a dalokról még nem is beszéltünk! A dalokról, amik egytől egyig kiválóak, az Odyssey című lemez egyetlen unalmas pillanatot sem tartogat. A hangulatos, gyönyörű, introként szolgáló Initium után bizony súlyos percek következnek, de szinte fel sem tűnik, hogy 12 dalos nagylemezzel van dolgunk, akkora energiabomba az egész. Hogy csak a legerősebbeket említsem: Alive, The Same Old Game, Fortified, Odyssey, Like Flies, Losing Myself, Drawn Circles. Váratlan pillanatokból persze akad nem is kevés: hol dallamos, szívbemarkolóan gyönyörű az ének, hol pedig indul az instant vérköpködés és szinte leszakad az ember feje. Sorakoznak az elképesztőbbnél elképesztőbb zenei megoldások is: az egyik pillanatban még lágy, fülsimogató hangokat élvezünk, aztán jön az irgalmatlan darálás, de még az is elkápráztatja a hallgatót. Ez a lemez nem más, mint az igazi Odüsszeia! A zenék mellett természetesen a szövegek is nagyon oda lettek rakva, én még az a kategória vagyok, aki bizony szereti, ha egy dal szól valamiről. Legyen szó akár a The Same Old Game-ről, a Fortified-ról vagy éppen a Losing Myself-ről, eredeti gondolatokat és összeszedett, egyáltalán nem csapongó vagy elszállós, hanem kerek szövegeket kapunk, amelyek remek angolságukkal teljes mértékben hűek a műfajhoz. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen komplex és sokszínű dalcsokrot raknak le a fiúk az asztalra első nagylemezükön, így alaposan megleptek. Ahogy már az elején is leszögeztem, ez a korong a jelenlegi magyar metalpaletta legnagyobb meglepetése és legbiztosabb ígérete a jövőre nézve! Akárhogy is nézem, hallgatom: ez 10 pont, valamint bérelt hely az év végi listán, a legjobbak között.

Dalok:

1. Initium
2. Alive
3. The Same Old Game 
4. Fortified 
5. Odyssey (I'll Take My Path)
6. Illusions 
7. Like Flies 
8. Two Sides
9. Sorrow 
10. Temper
11. Losing Myself 
12. Drawn Circles

Szerintem a legjobb dalok: Alive, The Same Old Game, Fortified, Odyssey, Like Flies, Losing Myself, Drawn Circles

Pontszám: 10/10 - csak így tovább srácok! Bízom benne, hogy még sokat hallunk rólatok és nemcsak Magyarországon...

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr10014678688