"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

ROTOR: Most vagy soha (Hammer Records, 2019)

2019. március 12. - Blind Man

rotor_most_vagy_soha.jpg

Az 1985-ben alakult miskolci RoToR zenekar kétségtelenül a klasszikus heavy metal műfaj legnagyobb hazai túlélője, példátlanul nagy külföldi respekttel. Ezt csak azért tartom fontosnak kiemelni, mert megkockáztatom, hogy odakint sikeresebbek, mint idehaza. Bár mára már nyilvánvalóan klasszicizálódtak, egyelőre underground szinten hallani csak róluk, ami egy ilyen nagy múltú és a klasszikus heavy metalt ilyen alázattal és elementáris erővel játszó zenekar esetében - az olyan ortodox metal-hívő számára, mint jómagam - elfogadhatatlan. Eddigi és jelenlegi teljesítményük vitathatatlan, ezzel együtt viszont simán a fősodorban lenne a helyük olyan klasszikus bandák mellett, mint az Ossian vagy a Pokolgép. Ennek ellenére kevés olyan zenekar van Magyarországon, akiknek története érdekesebb lenne az övékénél. Mindezt a szintén frissiben napvilágot látott Még élünk! című válogatás DVD-mellékletén elmondják a saját szavaikkal, egyébként nagyvonalakban ITT is elolvasható... 12 év után készült el ez a 13, csupa friss RoToR-dalt tartalmazó anyag, aminél jobbat klasszikus heavy metalt játszó zenekar már régen készített Magyarországon.

rotor_most_vagy_soha.png

Elég durva belegondolni abba, hogy mikor utoljára lemezt adott ki a RoToR, még kisiskolás voltam, az éppen tárgyalt újat pedig már végzős középiskolásként hallgatom. Így persze könnyebb azonosulni a szövegekkel is, amiknek különlegessége, hogy több dalban egy kortárs költő, Malejkó Norbert szövegeit is felhasználták. Az olyan darabok, mint a Rockkal vagyok összenőveMost vagy soha, az Életben maradtunk és a Rotor szív egyaránt a közönségkedvenc rockhimnusz pozícióra pályáznak, teljes joggal. Emellett magasan kiemelkedik számomra a lemez vastagon legjobb tétele, ami a Mintha szégyen volna címet kapta, de hasonlóan bejön a Sensei is. Első ránézésre talán soknak tűnhet a 13 dal, de ha az ember végighallgatja az albumot, garantáltan nem fogja érezni az idő múlását, minden tételre odafigyel és hagyja, hogy csak úgy szárnyaljon hallgatás közben. Ugyanis ezek a dalok annyira szabadok, hogy az elmondhatatlan... Karcosságuk ellenére is simogatnak és elvarázsolnak, csak úgy árad belőlük a tűz és a szeretet, érezhető, hogy rajongóknak készítették rajongók, akik a múlt ellenére is mind a mai napig imádják, amit csinálnak.

Nem tagadom, megvolt bennem a félelem az iránt, hogy esetleg előfordulhatnak töltelékdalok, nehezebben befogadható, esetleg túlságosan is direkt tételek, ilyenekkel azonban szerencsére nem találkoztam. A saját stúdiójukban felvett anyag csodálatosan és arányosan szól, a zenekar példátlanul remek teljesítményt produkál, különösen az énekes, Szentesi Janó nyűgözött le, de a többiek sem szégyenkezhetnek. Mind a magyar metal-, mind pedig a külföldi RoToR-rajongók gyűjteményének megbecsült darabja lehet ez a korong, amit remélhetőleg hamarosan egy újabb követ majd, hasonlóan remek, színvonalas dalokkal és lehengerlő teljesítménnyel. Az ilyen csodákból soha nem elég!

Dalok:

01. Rockkal vagyok összenőve
02. Mintha szégyen volna
03. Élünk és meghalunk
04. Győztes akarok lenni
05. Most vagy soha
06. Holló
07. Rotor 1992
08. Egyedül
09. Sensei
10. Életben maradtunk
11. Suhanunk
12. Rotor szív
13. A rock legyen veletek

Szerintem a legjobb dalok: Rockkal vagyok összenőve, Mintha szégyen volna, Élünk és meghalunk, Most vagy soha, Holló, Egyedül, Sensei, Életben maradtunk, Rotor szív

Pontszám: 10/10 - erre a teljesítményre bármelyik hazai, vezető, klasszikus metalzenekar büszke lenne. Aztán reméljük, hogy a következőre már nem kell ennyit várni...!

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr7914678824