"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

MOBY DICK: Terápia (Hammer Records, 2019)

2019. április 25. - Blind Man

moby_dick_terapia.png

Talán hihetetlennek tűnik, de a Moby Dick zenekar - aki esetleg nem tudná - már lassan négy évtizede létezik, pontosan 1980 óta, így simán kijelenthető, hogy hazánk első metalzenekara voltak annak idején. Az 1999 és 2002 közötti szünetet leszámítva mindig is aktívak voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Terápia már a 11. stúdiólemezük, mely közel öt évvel a Földi pokol után jelent meg. Azóta dobos fronton tagcsere is történt: annak ellenére, hogy az album témáit még az azóta a Wellhelloba távozott Budai Béla játszotta fel, immáron az Akelából ismert Király Zoltánt üdvözölhetjük a bőrök mögött. Tény, hogy nem vagyunk egy thrash-nagyhatalom, idehaza modern- és heavy metal bandákkal már Dunát lehetne rekeszteni, a legjobb metalműfajt azonban mégis kevesen merik játszani még mindig, főleg magyarul. Gondoljunk csak bele, hogy az egyébként zseniális Archaic, valamint a Zord is angolul nyomja... De ami igazi öröm a hozzám hasonló rajongó számára, hogy a bálnák még mindig aktívak és időről időre kijönnek új albumok is, amik rendre igazi thrash-gránátok. Aki szerette a Földi poklot és már ronggyá hallgatta a 2016-os, újra felvett Kegyetlen éveket, az - és egyébként mindenki más is - kösse be azokat a biztonsági öveket, hiszen Smiciék ezúttal 14 méregerős dallal támadnak, azonban még az ősrajongókat is érheti meglepetés a Terápia hallgatása közben...

md_terapia.png

A "reklám után visszajövünk" jellegű mézesmadzag húzás, miszerint akadnak meglepetések a lemezen, nemcsak valami olvasócsalogató. Amellett, hogy több, mint 25 év után a Terápia az első olyan Moby Dick album, amit Smici és Mentes Norbert (zeneileg) kettesben írtak, két melankolikusabb dal, újszerű megközelítések is színesebbé, változatosabbá teszik a korongot. 14 dal készült, majd' 50 percben, szokás szerint Pusztai Zoltán hol rendszer-, hol társadalomkritikus szövegeivel, amik hasonlóan a betonbiztos klasszikusokhoz 20-30 év elteltével is aktuálisak maradnak majd. A sorok hol szögletesek, hol kissé elvontak, ehhez a zenéhez nem nagyon lehet mást pakolni, esetleg kicsit több dallamot. Jelzem, ez helyenként sikerült is, ettől vált a megszokottnál különbözőbbé a végeredmény. Az szinte biztos, hogy a legjobb hangzású lemezüket készítették el, ez már akkor világos volt, amikor beraktam a CD korongot a lejátszóba és felkiáltottam: "na, ez aztán megdörren!" Ez a megdörrenés pedig végig kitart, tényleg kiegyensúlyozottan jól szól az anyag, ám a lendületből a Nem az vagyoknál kezd egy kicsit kifogyni a cucc. Ezt a dalt személy szerint nem erőltettem volna már annyira, de egy ilyen kis kilengés igazán megbocsátható.

Szerencsére ellensúlyozza ezt a metallicás hangulatokat hordozó Alkonyzóna, ami a korong egyik legnagyobb meglepetése, emellett legbátrabb és legkirályabb nótája. Persze voltak már korábban is előjelei ennek a vonalnak, de most teljesedett ki igazán. Ha ezt hozzák ki elsőnek, nyilván felháborodik egy csapatnyi rajongó, de ezen aztán végképp kár. Fergeteges, valódi telitalálat! Ha pedig már a nagy négyes egyik tagját emlegettük, nem lehet elmenni a Küldhetnél egy jelet mellett sem. Szokatlan kimondani ezt egy thrash metal-dal esetében, de olyan levakarhatatlan dallamtapadása van, hogy hihetetlen. Szintén nagyon dús lett a Biorobot című tétel is, koncertprogramba vele! Ahogy az Alkonyzóna, úgy az Egyedül is a csemegék táborát erősíti - nagyon tetszik, hogy a sok tempós darab mellett akad egy-két ilyen is. Érdekes még a Hazudni nem nehéz is, ami visszahozza  a tempót és dallamáradatot, majd a Predator a lemez elején megkezdett zúzdát, hogy végül a már-már Black Sabbathba hajló Zárszó tegyen pontot a kiváló dalcsokor végére.

Aki esetleg azzal vádolná a Moby Dicket, hogy minden albumuk egyforma, sürgősen hallgassa meg őket újra és meg fogja hallani a különbséget, főként az utóbbi három-négy esetében. Ezek kiegyensúlyozottan jók voltak, rendre magasabbra és magasabbra pakolták a lécet, talán nem véletlenül: 2019-ben, a Terápiával eddigi munkásságuk legszebb és legfényesebben csillogó ékkövét készítették el.

Dalok:

01. Valóság
02. Program
03. Okos világ
04. Terápia
05. Minden egy
06. Meghalni se érsz rá
07. Nem az vagyok
08. Alkonyzóna
09. Küldhetnél egy jelet
10. Biorobot
11. Egyedül
12. Hazudni nem nehéz
13. Predator
14. Zárszó

Szerintem a legjobb dalok: Valóság, Program, Okos világ, Minden egy, Meghalni se érsz rá, Alkonyzóna, Küldhetnél egy jelet, Egyedül, Hazudni nem nehéz, Zárszó

Pontszám: 9/10

rocker_affilate_01-851x315.jpg

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr7714773038