INVADER: Valóságelvonó (Nail Records, 2019)
2019. október 19. írta: Blind Man

INVADER: Valóságelvonó (Nail Records, 2019)

invader_valosagelvono_front_1.jpeg

Megmondom őszintén, 2014-ben, mikor kijött az Invader zenekar Szép új világ című nagylemeze, nem mertem volna tetemes összeggel fogadni arra, hogy huzamos időn belül egy következő korongot is élvezhetünk tőlük. Mondhatnám, hogy így is lett, hiszen több éven keresztül alig-alig hallattak magukról, míg a tavalyi év elején derült égből villámcsapásként kihozták az Egyszer élsz! címre hallgató, igen frappáns anyagukat, amit 2018 végén aztán a Magyar hangok rovaton belül ki is tárgyaltunk (elérhető ITT). Aztán amennyi "pihenőt" beiktattak annak idején, legalább annyira felgyorsult mostanában a gépezet, hiszen a hónap elején jelent meg Valóságelvonó címmel vadonatúj albumuk. A megkezdett fonalat felvéve és folytatva ismét egy erős és maradandó alkotást sikerült összehozniuk, ami garantáltan az undergound hívők és a klasszikus heavy metalosok nagy kedvence lesz.

invader_info.png

Amit leírtam tavaly év végén, az tulajdonképpen teljes mértékben meg is valósult. Itt egy új Invader-album, ráadásul tökéletes hangzással (az előző ugye kissé tompa és életlen volt), ütős témákkal és pofás szövegekkel. Lehet, hogy a műfajból kifolyólag a prozódiába néha-néha beletörik az a bizonyos bicska, de hát a szövegek rendre csúszós és sarkalatos pontot jelentenek. Baj viszont így sincs, hiszen a sorok valódi tartalommal vannak megtöltve, sehol egy felesleges gondolat, vagy olyan, ami miatt az ember ráncolná szemöldökét. Ugyebár tavaly is leíratott, hogy az ilyen vonalon (értsd: klasszikus heavy / power metal) működő, alkotó bandákból akad és jut is tucatnyi a klubokra, de az Invader simán megérdemelné, hogy jobban előtérbe kerüljön. Ki tudja, mi okból nem hallhatunk, olvashatunk róluk a HammerWorld magazinon túli világban... Talán majd az őszi, Ossiannal közös turnézás tovább repíti őket, mert hát ilyen anyagokkal a hátuk mögött, pláne végignézve a felállást tényleg csak kérdőjelek vannak a fejemben azzal kapcsolatban, miért is nem mutogatják őket országos szinten. Krcsmarik István, Lahovicz Zoltán, Munkácsi Tamás, Nagymihály Lajos és Nachladal István neve garancia arra, hogy igazi heavy metalt hallhatunk tőlük, méghozzá nem akármilyen kivitelben, szóval ez egy valódi szupergroup, akármennyire is elcsépelt ez a kifejezés.

De nézzük a lényeget, ami nem lehet más mint a muzsika és a szöveg! A dalok egytől egyig karakteres felépítésűek és megszólalásúak, s annak ellenére, hogy egy nagyon szögletes és kevés mozgási lehetőséggel bíró, jellegzetes műfaj szülöttei, rendkívül élvezhetőek. Ezúttal is remekül elkapták az indítást az Adj Urammal, ami kapásból egy lazább, gátlásmentesebb tétel. Azzal, hogy berántsa az embert, most sincs probléma, rögtön a nyitótétel simán a lejátszó mellé szegez, szóval ezek a srácok tényleg értenek ahhoz, amit csinálnak. Jó is, hogy léteznek még ilyen király metalzenekarok, legalább megvan a "régi nagy öregek" pótlása. (A szóló megírásában itt Rubcsics Ricsi működött közre, ez pedig nagyon is hallatszik. Az ilyen extra fűszer csak rátesz egy lapáttal a meglévőre.) Az Amennyit az Isten simán lehetne instant rádiós siker is, hiszen a mindennapjainkról szóló frappáns szöveg és a végtelenül fülbemászó, ízléses zenei téma teljes mértékben rajonghatóvá teszik. Nagyon tetszik, hogy mint ennek is, minden daluknak sajátos karaktere van, szóval ha véletlenül meghallja az ember, kizárt hogy bármivel is összetévessze és ez így van jól. A címadó Lahovicz Puccer elmondása szerint egy nagyon régi Invader dal újragondolt, és persze zene-szakmailag indokoltan módosított változata. Amilyen nehezen állt össze, legalább annyira erős lett a végeredmény, van benne minden, a tekeréstől egészen szellőpistáig... Nos, az utolsó gondolat után minimum hangosan felröhögtem, aztán kaptam az arcomba egy ütős zene-szöveg párosítást Nahi lenyűgöző énekével, úgyhogy rögtön sikerült is újabb kedvencet avatni. Így történt ez a kiválóan felépített, változó tempókkal felvértezett Félig sem egész esetében is, aminek hallatán eszembe is jutott, hogy valami hasonlót hiányoltam tavaly az új Kalapács-album kapcsán. A Nem leszek egy kicsit szellősebb hangulatban indul, aztán bekeményedik, ahogy kell és minden esélye megvan rá, hogy a műfaj alapvetései közé írja be magát a jövőben, de ugyanennyire esélyes a koncertkedvencek közé kerülésre is. A Szédül a világ nem más, mint egy klasszikus értelemben vett metalballada, amit még a korábban említett Kalapács Józsi hangjával is simán el tudnék képzelni. A Változás tényleg elhozza azt, amit a címe ígér, ez már egy hangszerelésben sokkal bátrabb és kicsit modernebb - és hard rockosabb - megközelítésű nóta, de tökéletesen illeszkedik az összképbe, ahogy a hasonló Városkór is. Utóbbi szintén kicsit távol áll a hagyományos metal iránytól, de nagyon jól áll a fiúknak és élvezet is hallgatni. A Védtelen már újfent a kőkemény, jól megszokott világot erősíti és az egyik legkiemelkedőbb darabja a lemeznek, igazi tökös Invader-téma, ahogy a záró Nem lakik itt senki is.

Az év egyik legnagyobb meglepetését okozta az Invader, de ezzel együtt el is készítették az egyik legjobb klasszikus heavy metal albumot, amit 2019-ben hallottam, szóval le a kalappal!

Pontszám: 9/10 - laza másfél év múlva jöhet is a következő, hasonlóan nagyszerű eresztés. Kíváncsian várjuk.

Szerintem a legjobb dalok: Adj Uram, Amennyit az Isten, Valóságelvonó, Félig sem egész, Nem leszek, Szédül a világ, Védtelen

Tracklista:
01. Adj Uram...!
02. Amennyit az Isten
03. Valóságelvonó
04. Félig sem egész
05. Nem leszek
06. Szédül a világ
07. Változás
08. Városkór
09. Védtelen
10. Nem lakik itt senki

rocker_affilate_01-851x315.jpg

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr3315234752