Így az év vége felé nem nagyon szeretünk már új anyagokat meghallgatni, sokkal inkább az évértékelés és a korábban megjelent anyagok újrahallgatásának lázában égünk, ám vannak kivételek, amikor megfontoljuk a dolgot. Idén is több kívánatos, ütős anyagot hozott a november vége-december eleje időszak, amikor pedig már végképp semmi újra nem számít az ember, így alaposan meglepett minket a 2012 óta működő progresszív metalos At Night I Fly első nagylemeze, amit december 6-án jelentettek meg Mirror Maze címmel és a zene mélységének és komplexitásának legjobb átadása érdekében a lemezanyag 96kHz / 24bit nagyfelbontású formátumban is elérhető. Persze nemcsak azzal leptek meg, hogy hosszú évek után pont most jelentkeztek első komolyabb anyagukkal, hanem azzal is, hogy így az év végére leszállítottak egy olyan dalcsokrot, ami a hamarosan megjelenő évértékelő listánknak biztos dobogósa lesz...

Felesleges mellébeszélni és köntörfalazni. Amikor hazai zenekar ilyen mélységekkel és magasságokkal teli, elejétől a végéig tökéletes anyagot készít, arra általában ráfogjuk, hogy a nemzetközi mezőnyben is simán megállná a helyét, ám a Mirror Maze esetében azonban ez nem csak szimpla szóvirág, hanem a szó legjobb és legigazabb értelmében tény. Nemcsak a lenyűgöző megszólalás (a 96kHz/24 bit úgy szól, mint az álom) teszi naggyá a progresszív metalosok albumát, itt bizony egy nagyon érdekes és izgalmas elegyet alkot a fantasztikus zenészi és énekesi teljesítmény, a letisztult artwork és a dalok világa. Persze ami a leginkább viszi a dolgot, az valóban a nagyfelbontású hangformátum, főleg az olyan hangzáscentrikusoknak, mint én vagyok. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ilyen komplex és lehengerlő megszólalású - akár hazai, akár külföldi - lemezanyagot. Most nyilván lehet mondogatni, hogy túlságosan is elfogult vagyok, de hát ami elsőre levesz a lábamról és valósággal el nem ereszt, arról nehéz nem elfogultan beszélni, na.

Magukról a dalokról viszont rettentő nehéz beszélni, ugyanis témájukat tekintve egységes egészet alkotnak, a zenei részek azonban rendre okoznak meglepetéseket, így a durván ötvenöt perces album minden egyes perce kiemelt figyelmet érdemel, a csodálatos hangszerelés miatt pedig csak és kizárólag fülhallgatóval ajánlott a hallgatása, ráadásul a lehető legnagyobb hangerőn. (Ha meghallgatod majd a különleges nyitó szerzeményt - Silent... -, érteni fogod, miért gondolom így.) Bátky "BZ" Zoltán énekest már sokszor és sok helyen hallhattuk énekelni, de a Wall of Sleep világa mellett talán ez a featuring áll neki legjobban. Igaz, hogy ha az ő hangja nem lenne, akkor instrumentális élményként is simán megállná a helyét az At Night I Fly munkássága, így azonban maga a csoda, amit művel a zenekar, már csak arra lennék kíváncsi, hogy élőben hogy szólnak ezek az alkotások. Addig is egy elismerő tíz ponttal tudunk segíteni abban, hogy ennek a fantasztikus albumnak a híre minél több zeneszerető emberhez eljusson.

Tracklista:

01. Silent…
02. Gethsemane
03. The Pit
04. Afterlife
05. Shattered Mirror Bay
06. Uriel
07. Towards the Black Light
08. …Prayer
09. Wanted to Be

Szerintem a legjobb dalok: az összes, de főleg a Gethsemane, az Afterlife, a Shattered Mirror Bay, a Towards the Black Light .

A zenekar tagjai:
Bátky "BZ" Zoltán - ének
Horváth András Ádám - gitár
Springer Gergely - basszusgitár
Nagygyörgy Gábor - dobok

Pontszám: 10/10 - mi sem számítottunk rá, de simán az év legjobb lemezét kaptuk meg így nem sokkal az év vége előtt. Reméljük, a következő csodára nem kell majd ennyit várni... Köszönjük az élményt!