"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

Top 10 #1: A Queen tíz legjobb stúdióalbuma - szerintem!

2017. június 02. - Blind Man

Az ilyen listák mindig is a szívem csücskei voltak, mert ha másnak nem is, vitaindítónak mindenképpen kiválóak. Órákig tudom a Watchmojo.com által készített videókat nézni, főként zene és film témában, de a történelmi, közéleti és politikai témák is érdekelnek. Mivel azonban ez egy - főként, és hangsúlyozom: főként - zenei témájú blog, szeretnék ilyen jellegű top 10-es listákat felvonultatni, melyek remélhetőleg megtalálják közönségüket!

Kezdjük is hát a brit korona ékköveivel, a Királynő második kedvenc zenekarával (mert hát az első mégis csak a Beatles...) akik 14+1 stúdióalbummal bizonyították zenei rátermettségüket, az évtizedek alatt pedig klasszikus rockdalok és kitörölhetetlen slágerek tömkelegét zúdították a világra. Köztük is a Bohemian Rhapsody című örökbecsűt, mely bizonyos listákon a világ legjobb dalának lett kikiáltva. Még ha ez nem is kimondottan életszerű, (és itt nem kívánok vitát indítani, pedig szerintem vannak érdemlegesebb Queen-dalok is...) fogadjuk csak el és vessük bele magunkat a zenekar 10 legjobb stúdióalbumának tanulmányozásába! Jó szórakozást, mindenki készítse a fejhallgatókat és a jó öreg Greatest Hits válogatásokat, indulunk!

10. The Miracle (1989)

A zenekar 1989-es stúdiólemeze már a tizenharmadik volt a diszkográfiában. A Kind of Magic sikerét és a hazánkat is elért Magic Tourt követően két évvel kezdték el felvenni az anyagot, ennek oka pedig az volt, hogy a tagok nagyrészt szólóterveiken dolgoztak. Egy éven át folyt a rögzítés (1988. január – 1989. január) és végre ’89 májusában – Amerikában júniusban – megjelenhetett a Királynő zenekarának utolsó előtti albuma, melynek meglehetősen vegyes, szinte elmarasztaló volt a fogadtatása, pedig tartalmazott pár jobban sikerült dalt, többek között a kislemezen is kiadott I Want It Allt, vagy a kicsit különlegesebb Breakthrut. Az album zeneileg egyébként a könnyed pop melódiák, és a nehéz gitár rock között egyensúlyoz, ezért is lehet az, hogy a megjelenése idejében egy kritikus úgy vélekedett róla, hogy „az lenne az igazi csoda, ha kétszer játszanánk le”. Más úgy gondolta, hogy a The Game mellett ez lett a zenekar legjobb ’80-as évekbeli korongja. Személy szerint nem gondolom egy rossz albumnak, de tény, hogy kell hozzá befogadó készség, hiszen a dalok meglehetősen széles palettán mozognak. Elég csak arra gondolni, hogy rendkívül szintetizátor- és dobgép centrikusak a dalok, persze tekinthetjük ezt egyfajta „behódolásnak” is az akkor még vadonatúj, modern technika iránt. Ha még nem ismered a banda teljes munkásságát, semmiképpen ne ezt a korongot rakd fel elsőként! Ráérsz meghallgatni, hidd el, meghálálja! :)

Pontszám: 8/10

Legnagyobb slágerek: I Want It All, Breakthru, The Invisible Man, Scandal, The Miracle

Szerintem a legjobb dalok: Khashoggi’s Ship, I Want It All, Breakthru, Scandal

9. Jazz (1978)

Ez volt a zenekar hetedik stúdiólemeze, és ezen van a Don’t Stop Me Now is, viszontlátásra! Na, jó, nem zárhatom le ennyivel, bár valószínűleg a Bohemian Rhapsody mellett a Queen legslágeresebb dalát ismerik a legtöbben, azért illik tudni, hogy ezekben az időkben csak olyan lemezeik jelentek meg, amin minden dal, egytől-egyig tökéletes volt – a maga módján persze – és nem lehetett kivetnivalót találni, a Jazz-zel pedig elindult egy amolyan „mélyrepülés”, ahogy ezt mondani szokás. Ezzel a lemezzel egy viszonylag könnyedebb irányba indultak el, aminek kiteljesedése a két évvel későbbi The Game-en, majd a ’82-es Hot Space-en érhető tetten. A Jazz esetében egy feszesebb tempójú, kevésbé túlhangszerelt, ugyanakkor zeneileg rendkívül sokszínű anyagot vettek fel, a legnagyobb slágerek pedig a már említett mellett a Fat Bottomed Girls és a Bicycle Race című dalok lettek, melyek reklámozásának története minimum több oldalt töltene meg, mint ez a kis cikk. A korong fogadtatása meglehetősen negatív volt, a kritikusok elsősorban a dalok minőségét és az együttes hozzáállását marasztalták el, egyesek szerint csak a haszonszerzés fontosabb volt nekik, mint a művészet. Ez simán meglehet, azonban ennyi év távlatából mégis a diszkográfia jobban sikerült darabjai közé sorolható, ezt pedig később többen is belátták. A könnyedebb dolgokat kedvelőknek erősen ajánlott!

Pontszám: 8/10

Legnagyobb slágerek: Fat Bottomed Girls, Bicycle Race, Don’t Stop Me Now

Szerintem a legjobb dalok: Fat Bottomed Girls, Bicycle Race, Don’t Stop Me Now, If You Can’t Beat Them, Dead on Time, In Only Seven Days

8. News Of The World (1977)

A hatodik Queen album máig a legsikeresebb, legalábbis kereskedelmi szempontból. Az előző albumaikat ért kritikák után döntöttek úgy, hogy egy nyersebb, spontánabb lemezt készítenek, elvetve a korábbi túlprodukált, végletekig kimunkált hangzásukat. A dalok nagy része rockos felfogásban készült, mégis rendkívül szerteágazónak tekinthető a lemez teljes egésze – kezdve a We Will Rock You súlyos alapütemre épülő, énekközpontúságától, a Sheer Heart Attack és a Fight From Inside vastagabb, keményebb hangzásán át a dzsesszesebb My Melancholy Bluesig. Míg Angliában rosszabbul szerepelt a listákon, mint bármelyik korábbi Queen album, Amerikában meglepően átütő volt a sikere – nem úgy a kritikusoknál, akik ezt a korongot is meglehetősen vegyesen fogadták. Ebből is látszik, hogy a banda nem volt a kritikusok kedvence, a közönségé viszont annál inkább! Egy korszak kimondottan szép lezárásának tekinthető a Nagyvilág hírei, rajta két hatalmas slágerrel és megannyi különleges és lenyűgöző dallal. Valamiért szintén nem ajánlatos a zenekarral való ismerkedésre, bár tény, hogy elindított egy utat a könnyedebb világ felé… Még a komplexebb korszakból való, igaz, némi kikacsintással – nem a legjobb, de szerencsére nem is a legrosszabb darab!

Pontszám: 9/10

Legnagyobb slágerek: We Will Rock You, We’re The Champions, Spread Your Wings

Szerintem a legjobb dalok: We’re The Champions, Sheer Heart Attack, All Dead, All Dead, Get Down, Make Love, It’s Late

7. The Works (1984)

Ó, jaj, az egyik legalulértékeltebb Queen album… legalábbis a világ, de főleg Amerika részéről. (Miért is nem csodálkozom?) A kritika persze a The Worksöt is vegyesen fogadta, bár legtöbben üdvözölték a zenekar visszatérését a jó öreg nyers hard rockhoz (éppen ideje volt a The Game és a Hot Space után…) és gyakori említést kapott a dalok komoly mondanivalója is. Több sikeres dalt is kitermelt ez a korong, közülük kettő pedig máig a legnagyobb Queen slágerek közé sorolható. Az I Want To Break Free külön emlékezetes lehet a botrányos videóklipnek köszönhetően, amit az MTV nem is sugárzott, pedig a zenekar tagjai csak egy szappanoperát parodizáltak, női ruhákba öltözve. Mi ezzel a baj, Amerika?! És ha már az Államok: minden pozitívuma ellenére a korong nem lett népszerűbb Amerikában, mint elődje (Hot Space) és az 1984-es, valamint az azt követő koncertturnék során ott már nem is lépett fel a zenekar. Zeneileg szerencsére visszatértek a klasszikus rock gyökerekhez, azonban a dalok hangszerelése leegyszerűsödött, még slágeresebb lett, egyre többet támaszkodtak a modern szintetizátorok képességére, ezzel párhuzamosan a dalszövegek jelentősen komolyra sikeredtek: nem egy dal emberi és társadalmi problémákat boncolgat, mint a hidegháború, az öngyilkosság, vagy a harmadik világbeli éhezés. Sok minden rejlik ebben a méltatlanul elfeledett műben. Nagyszerű!

Pontszám: 9/10

Legnagyobb slágerek: Radio Ga Ga, I Want To Break Free, It’s A Hard Life, Hammer To Fall

Szerintem a legjobb dalok: Tear It Up, It’s A Hard Life, Hammer To Fall

6. A Kind of Magic (1986)

Amolyan bűnös élvezetnek tekinthető a tizenkettedik Queen album… Igazából nem is tudom, miért szeretem, de ha a zenekarral való ismerkedéshez kéne ajánlanom CSAK EGY albumot – a későbbi művek közül –, biztosan ez lenne az. Valamilyen szinten tekinthető kakukktojásnak is, ugyanis az album dalainak mintegy felét a Hegylakó című filmhez készült dalok teszik ki. Aki szereti a filmzenéket, az biztosan a szívébe zárja, hát még az, aki kimondottan slágerorientált érdeklődésű! Az album dalai még rádióbarátabbak és slágeresebbek lettek, mint elődeik, szinte az összes kislemezre készült. Előző két albumuk sikertelenségét és hűvös fogadtatását követően egyre inkább eltávolodtak egymástól, szólóterveken dolgoztak, (Freddy Mercury szólóalbuma ekkoriban jelent meg) de az 1985-ös Live Aid koncert kritikai és közönségsikere és a One Vision megírása után mégis belevágtak egy új stúdióalbumba. Ez lett a Kind Of Magic, mely – filmzenéhez híven – meglepően, korai anyagaikhoz hasonlóan szerteágazó stílusú, a hard rocktól kezdve a Motown jellegű, soulos darabon át a nagyívű balladáig találunk itt megannyi csemegét… „Erről nem venni tudomást olyan felelőtlen dolog lenne, mint cigit adni egy rákban haldoklónak. Amit a Queen csinál, amit mondani akar és ahogy sikerül nekik, arra lennie kell valami oknak azon a szokásos nyavalygáson kívül, hogy Freddie Mercury egy hatalmas idióta.” – írja egy korabeli kritika. És habár megítélése némileg enyhült a megjelenése óta, tény, hogy nem az együttes legjobb albuma, mégis a jobban sikerültek közé sorolható.

Legnagyobb slágerek: One Vision, A Kind Of Magic, Princes Of The Universe, Friends Will Be Friends, Who Wants To Live Forever

Szerintem a legjobb dalok: One Vision, Princes Of The Universe

5. Sheer Heart Attack (1974)

A harmadik albumnak mindig döntő szerepe van egy zenekar életében, ezt pedig valószínűleg a Queen is nagyon jól tudta, hiszen első két lemezük után egy sokkal egyszerűbb, érthetőbb anyagot akartak összehozni. Mindennek meg is lett az eredménye, az elsőként kiadott (Killer Queen / Flick Of The Wrist) kislemez nagy siker volt Angliában, fordulópont a csapat életében. A lemez mind kritikailag, mind pedig kereskedelmileg nagy sikert aratott: a sajtó kiválónak, hibátlan dalokkal telinek nevezte. Népszerűsége a mai napig nem csökken, rajongók és kritikusok egyaránt a banda egyik legjobb alkotásának tartják. Nem véletlen, hiszen igazi stíluskavalkád uralkodik az alig negyven perces korongon: a ragtime, illetve karibi stílusú daloktól kezdve a hard rockon és a populáris bárzenén át a trash metalba (Stone Cold Crazy) hajló dallamokig itt aztán van minden!

Pontszám: 9/10

Legnagyobb slágerek: Killer Queen, Now I’m Here

Szerintem a legjobb dalok: Killer Queen, Flick Of The Wrist, Stone Cold Crazy, She Makes Me

4. Queen I (1973)

A csupán „Queen” címre hallgató korong volt a zenekar első albuma, mely 1973-ban jelent meg. A kritikusok meglepően jól fogadták, kevés kivételtől eltekintve szinte mindegyik pozitívan írt róla, a Rolling Stone kiváló bemutatkozó albumnak, a Melody Maker pedig „csodálatosan különböző dalok sorozatának” nevezte. De a „Keep Yourself Alive” kislemezt nem játszották a rádiók, és sokakban visszatetszést váltott ki, hogy az EMI túlzottan reklámozza az együttest. Ebből kifolyólag a lemez kereskedelmileg kudarcnak minősült, és csak évekkel később, az együttes sikeressé válása után került fel a listákra. Visszatekintve a legtöbb kritikus erőteljes debütálásnak tartja, és a Queen jobb albumai közé sorolják. A lemez dalait a zenekar későbbiek során védjeggyé vált stíluselemei jellemzik: a többszólamú, erőteljes ének, a bonyolult felépítésű, gyakran többtételes dalok és rétegezett gitárhangzás. Igaz, hogy nem hordozza igazán azt az operai hangulatot, amelyet az együttes későbbi sikerei, de mégis magával ragadó, jól van összerakva.

Pontszám: 9/10

Legnagyobb slágerek: Keep Yourself Alive, Liar

Szerintem a legjobb dalok: Keep Yourself Alive, Great King Rat, My Fairy King, The Night Comes Down, Son And Daughter

3. A Night At The Opera (1975) / A Day At The Races (1976)

1975. november 11-én jelent meg az együttes egyik legjobb albumának tartott A Night At The Opera, melyen többek között meghallgatható a Bohemian Rhapsody című gigasláger is. Úgy érzem, ez elég jól leírja a korongot, hiszen szinte mindenkinek csak ez az egy dal jut eszébe, meg legfeljebb a You’re My Best Friend, pedig jobbnál jobb dalokat vonultat fel, nem csoda, hogy megjelenésének idejében többnyire kedvező volt a kritikai fogadtatása. Előfordulhat, hogy érezhető rajta a zenekar önelégültsége, mégis a legjobb anyagaik közé sorolható: nem csoda, hogy a harmadik helyre tettem – folytatásával, az A Day At The Races-zel együtt. Az Operás koronghoz hasonlóan a dalok itt is rendkívül széles palettán (a heavy metaltól kezdve, a progresszív rockon keresztül egészen a zongorával kísért kabarézenéig) mozognak, ami nem meglepő, hiszen egyazon időben íródtak. Annak ellenére, hogy manapság jobb a megítélése, mint anno, ’76-ban, nem mehetünk el amellett, hogy a kritikusok vegyesen fogadták, túlbonyolítottnak és művészileg hamisnak, tartalmatlannak tartották. Röviden összefoglalva, ez a két album a zenekar addigi pályafutásának kvintesszenciája.

Pontszám: 10/10 és 10/10

Legnagyobb slágerek: Bohemian Rhapsody, You’re My Best Friend / Somebody To Love, Tie Your Mother Down

Szerintem a legjobb dalok: Death on Two Legs, You’re My Best Friend, ’39, The Prophet’s Song, Love of My Life, Bohemian Rhapsody / Tie Your Mother Down, You Take My Breath Away, You and I, Somebody To Love, Good Old-Fashioned Lover Boy

2. Innuendo (1991)

A zenekar utolsó stúdióalbuma 1991. február 4-én jelent meg, hangulatára erősen rányomja a bélyegét Freddy Mercury egészségi állapota: némely dal kifejezetten komor hangulatú, már-már reménytelenséget sugall. Valamiért az együttes mégis szerette úgy láttatni az albumot, hogy az kidolgozottságában a Queen 1970-es évekbeli stílusát idézi fel, ezért is lehet az, hogy a megjelenésekor vegyes kritikákat kapott, a legtöbb magazin közepesre értékelte, ráadásul inkább foglalkoztak a frontember betegségével, mint az egyébként nagyszerűen sikerült lemezzel… És hogy miért is gondolom a második legjobb Queen-anyagnak? Pont azért, mert az egyik legmélyebb, legérzelmesebb alkotásuk a Made In Heaven-válogatás mellett, és habár csak bizonyos pillanatokban, helyzetekben hallgatható végig, a kislemez-dalok (azaz a legnagyobb slágerek) egytől-egyig vállalhatóak bármikor és akárhányszor. Tekintve, hogy az egész világ jól tudja, mi történt nem egészen fél évvel a korong megjelenése után, ezt az albumot nem lehet csak úgy elfelejteni, kihagyni, leereszteni a süllyesztőbe... Az egész lemez egyszerűen tekinthető egy karrier méltó lezárásának.

Pontszám: 10/10

Legnagyobb slágerek: Innuendo, I’m Going Slightly Mad, Headlong, The Show Must Go On, These Are The Days Of Our Lives

Szerintem a legjobb dalok: Innuendo, I’m Going Slightly Mad, Headlong, The Show Must Go On, These Are The Days Of Our Lives + az összes többi…

1. Queen II (1974)

A zenekar második albuma 1974 márciusában jelent meg, és a rendkívül sokszínű és pazar debütáló albumot követte. Mondhat bárki bármit, de a sajátos atmoszférája és hibátlan dalcsokra miatt bizony ez a lemez tekinthető a Queen legjobbjának – ezt pedig Axl Rose-tól Billy Corgan-en át Rob Halford-ig több legendás zenész is egybehangzóan állítja, úgyhogy ha nekem nem hisz senki, legalább rájuk hallgasson! Annak ellenére, hogy nem konceptalbum, mégis összefogja egy laza keret a dalokat, melyek többé-kevésbé összefüggőnek tekinthetőek. A fehér, illetve a fekete oldalakra osztott lemez fogadtatása a többi, fentebb felsorolthoz hasonlóan meglepően negatív volt – kimondottan kedvezőtlen értékeléseket, véleményeket kapott a kritikusoktól. Ennek ellenére minden szempontból tökéletes alkotás, a lehető legjobb oldalát mutatja be egy akkor még csak felfelé törekvő, sikerekre vágyó zenekarnak. Az egyetlen kislemez (és sláger) a Seven Seas of Rhye lett, meglepetésként a tizedik helyet érte el a slágerlistán, ennek hatására pedig elég jól fogyott az album, a csapat pedig megjelent a sikerlistákon. A negatív hangok aztán szépen elcsitultak, és az évek múltával már a zenekar egyik legjobb albumának tartják ezt az alkotást. Nem hiába…

Pontszám: 10/10

Legnagyobb slágerek: Seven Seas of Rhye

Szerintem a legjobb dalok: Father to Son, Some Day One Day, Ogre Battle, The March of the Black Queen, Funny How Love Is, Seven Seas of Rhye

Éppen csak lecsúsztak a listáról az alábbi albumok:

a Hot Space és a Made In Heaven címére kattintva olvashatsz róluk, megéri! :)

The Game (1980)

Hot Space (1982)

Made In Heaven (1995)

Ha pedig esetleg még nem ismernéd eléggé a zenekar munkásságát, az alábbi oldalon található életmű írások közül a Queen címszó alatt találhatóakat ajánlom figyelmedbe!

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr7312548937