Nehezen tudom elképzelni, hogy akad olyan ember ebben az országban, aki nem ismerné az Irigy Hónaljmirigy nevet, abban viszont biztos vagyok, hogy azon az ominózus 1990-es szilveszteri házibulin vajmi kevesen gondolták volna, hogy például egy évtizeddel később szinte ugyanazt látják majd a tévében, csak sokkal profibb körülmények között, vagy hogy videoklipjeiket és régi TV-s szerepléseiket több millióan nézik meg újra és újra az interneten. Az ő szerencsés találkozásuk egy rockklubban alaposan felforgatta a hazai zenei életet.

A Mirigy berobbanása akkoriban kisebbfajta forradalomnak számított a könnyűzenében. Persze a műfaj már létezett megalakulásuk előtt is, Voga János és Turnovszky Tamás duója mondható a legsikeresebbnek a különböző próbálkozások közül, a fiúk azonban olyannyira hittek a csapatmunkában, hogy ez nagyban hozzásegítette őket a sikerhez. Mondhatjuk, hogy felnőtt rajtuk egy generáció, közönségükben és rajongótáborukban pedig jól megférnek egymás mellett az óvodások és a nyugdíjasok is. Hihetetlen, de igaz, hogy ami leginkább összetartja őket, az a barátság, az egymás iránti tisztelet és szimpátia.

Immáron 27 éve lesz, hogy szórakoztatnak minket, ez alatt az idő alatt pedig legalább annyi új és új zenekar bukkant fel, mint amennyi odaveszett a süllyesztőben, ezt lemezeiken is tetten érhetjük. Ha emlékeim nem csalnak, valamikor 2002-2003 táján láthattam először Mirigy show-t. Lehet, hogy ekkor még csak az szórakoztatott, hogy jelenetről jelenetre más és más gúnyákban parádéztak (a poénok nagy többségét csak idősebb fejjel értettem meg igazán – legalábbis azokat, amelyeket nem a Hahota vicckönyvekből és a Szeszélyes évszakokból mentettek át a TV2-re), de a zenés betétek már akkor is megfogtak valamiért. Tetszett, hogy az ismert dallamokra új, mókás szövegeket énekeltek, melyekben (főleg a lemezeken helyet kapottakban) temérdek utalást rejtettek el az adott előadóval, zenekarral esetleg stílussal vagy dallal kapcsolatban. Nekem személy szerint ezek tetszenek a legjobban, ha egy IHM felvételről van szó. Emlékszem, mennyire vártam minden hónap utolsó vasárnapján, hogy adásba kerüljön a legújabb Mirigy show…! Hol kalózok, hol mesehősök vagy éppen focisták, esetleg indiánok bőrébe bújtak és nevettették meg az országot, az év utolsó napján pedig minden aktuális és felkapott médiaesemény, celeb, (pedig kb. 2004-2005 körül ez a szó még nem volt elterjedt, szerintem) na meg persze sláger megkapta a magáét a szilveszteri műsorukban. Na, de vissza a kezdetekhez!

Molnár Imre: A szórakozóhelyen, ahová gyakran eljártam, ismerkedtem meg Ambrus Zolival, később pedig Cunával, azaz Kabai Lacival és a Mirigy későbbi gitárosával, Katona Gabival is. Felmerült a szilveszteri buli ötlete és ettől kezdve még jobban összerázódott a társaság. A Sámán után sok helyre hívogattak, de egyik ajánlat sem tetszett. Amikor viszont felmerült a szilveszteri koncert ötlete, rögtön ugrottam, már csak a buli kedvéért is és októbertől kezdődően megindultak a próbák.

A csapathoz Várszegi Attila is csatlakozott, az Ő nagymamájánál kezdődtek meg a próbák, melyek első eredménye a Dance zenekar Sírig tartsd a szád című dalának paródiája volt, ami Mirigyéktől a Söpörd az utcát címet kapta. A hazai előadók mellett külföldi rock előadók is helyet kaptak a műsorban, az esemény nyitódala egyenesen David Lee Roth California Girls című dala volt.

Most már talán egy kicsit túl is van misztifikálva az első koncert létrejötte. Tényleg nem történt semmi egyéb, csak annyi, hogy jól akartuk magunkat érezni az év utolsó napján. A név is valamelyik próbán ugrott be, de a mai napig nem tudom, hogy kitől származik. A szilveszteri fellépés után rögtön megérkezett Török Imi felkérése a Tüzesvíz farsangi rendezvényére, majd újabb fél évig nem csináltunk semmit. Öt koncert és két év kellett ahhoz, hogy újabb dalokat dolgozzunk át, de ez is nagyon amatőr módon történt.

A szilveszteri repertoár kiválogatása nem múlott igazán sok szemponton, hiszen még Ők maguk sem gondolták komolyan az egészet, csupán egy jót akartak bulizni.

Katona „Katec” Gábor: Ebben az időszakban szinte kizárólag csak rockzenét hallgattunk, és azon versenyeztünk, hogy melyikünk haja hosszabb. Ebből kifolyólag készültek el a hazai nagy rock előadók paródiái, de ebben az időszakban még külföldi dalokkal is foglalkoztunk. Ha jól emlékszem, az akkori műsorszámok között még egy Bon Jovi és egy csehszlovák halandzsával előadott DIO dal is szerepelt.

Persze nem kellett annyira sok ahhoz, hogy komollyá váljanak az események.

Imi: Egyszer a Metal Hammer egyik cikkében azt írták rólunk, hogy az Irigy Hónaljmirigy kultusz zenekarrá vált Budapesten. A zenész kollégák egyre többször mondogatták, hogy csináljuk profibban a zenekart, foglalkozzunk többet a zenéléssel. Ezzel egy időben érkezett a felkérés a Riff-Röff klub későbbi tulajdonosaitól, hogy lépjünk fel a BKV Művelődési Házban és kössük össze a zenekar bemutatkozását az ő klubjuk megismertetésével. Összedobtunk egy kis pénzt, meghívtunk néhány újságírót és csináltunk egy kis állófogadást is. Nagyon készültünk a koncertre, amelyre végül több újságíró és kiadói munkatárs is eljött, köztük volt Fersch Gabi is az akkori Polygram részéről, aki a későbbiekben nagyon sokat segített és a mai napig is nagyon szeretünk. Mint kiderült, már akkor kiszúrt bennünket és Szigeti Ferit fűtötte, hogy hallgasson meg minket. Így indult el minden…

Sipos Péter: Még a lemezek előtt, kilencvenháromban készítettünk egy demót, ami sehol nem jelent meg, csak kazettán létezik. Mindezt egy hatvannégy kilobájtos Commodore számítógéppel csináltuk. A konnektor kilógott a falból, amibe valaki belerúgott és tizenkét órányi anyag kidobásra került. Végül azonban elkészült a demó, és egy dupla kazettás deckkel sokszorosítva rengeteget elpostáztunk belőle.

Imi: Ekkor már egyre többet próbáltunk, és ahogy komolyabbá vált a dolog, felmerült, hogy kéne még két zenész.

Peti: Most sem ártana! (nevet)

Imi: Katec nem hitt a közös jövőben, ezért Feri ugrott be a helyére, akinek addig csak az erősítőjét kértük el rendszeresen. Vele egy időben Uszi is csatlakozott, hiszen egy billentyűs is kellett.

Uszkó László: Amikor kilencvenháromban lementem a Poscherbe, én még úgy tudtam, hogy Katec a gitáros, de bemutatták Papp Ferit, akin azonnal láttam, hogy nagyon jó arc.

Sipos Tamás: Ja, most is jó nagy! (poénkodik)

Uszi: Lement a buli, ami nagyon tetszett nekem, csak az volt furcsa, hogy mindenki az öltözőben tárgyal egymással, egyedül Katec árválkodott a folyosón. Nem kérdezősködtem túlzottan, csak arra figyeltem fel, hogy egyik haverjának kicsit sértődötten újságolta: kirúgták a Mirigyből. Nem nagyon értettem, mert úgy tudtam, hogy együtt vannak, sőt még három hét múlva is próbáltak vele, aztán egy másik bulin is ő volt a gitáros.

A zenekar népszerűsége nőttön-nőtt, underground szinten elég népes rajongótáborra tettek szert. Demókazettájukon több olyan dal is szerepelt, amik végül nem bukkantak fel az első nagylemezen, koncerteken azonban rendszeresen játszották őket. A csapat fellépésein rendszeresen felbukkant két fazon, akik még nem voltak teljes tagjai a bandának, hanem inkább amolyan R-GO gidákként funkcionáltak. Ők Sipos Tamás és Varga „Győző” György, akik azért szépen, lassan – a harmadik nagylemezre – elérték, hogy a borítón már, mint „tagok” szerepelhessenek.

Varga „Győző” György: Kilencvenhárom decemberében már Tomi és én is felléptünk a csapattal az E-Klubban, azóta együtt dolgozunk.

Tomi: Előtte debütáltunk a Kandó-kollégiumban, ahol nemcsak a közönség szórakozott jól, hanem a zenekar is, mikor a Sex Action-paródia közben női fürdőruhában mentünk fel a színpadra.

Győző: Szóval a kilencvenhármas koncerttől már ott voltunk a színpadon, de akkor még főleg a háttérben táncoltunk, hülyéskedtünk. A dolog viszont olyan jól működött, hogy hamarosan állandó tagokká váltunk, és Tomi átvette Várszegi Attila szerepét, amikor az élő bulikon kezdett énekelni.

A kezdetben háttéremberekként funkcionáló srácok érdekes körülmények között kerültek a csapatba.

Tomi: Győzővel együtt kenuztunk, ahol a mai napig élő barátság alakult ki közöttünk. Unalmas időnkben édesapja (Varga T. József szinkronszínész, később több Mirigy showban is hallhattuk a hangját.) videokamerájával szórakoztunk és készítettünk különböző felvételeket, köztük videoklipeknek szánt alkotásokat. Kiderült egy felvétel kapcsán, hogy Győző nagyon hasonlít Freddy Mercury-ra. Ezt a felvételt mutattuk meg később a többieknek, ők pedig rögtön azzal az ötlettel álltak elő, hogy szükségük van Freddy Mercury-ra a fellépéseken, ezért Győzőre is számítanak a következő koncerten. Ha már Győző ment, én sem maradhattam ki a sorból, ezért  a koncerteken táncosnőként is funkcionáltunk. Később ezt fejlesztettük homoszexuális táncszámmá. Az első lemez megírásába már bekapcsolódtunk és lassan szerves részévé váltunk a csapatnak. Sokáig azonban úgy voltunk kezelve, mint az R-GO zenekar két gidája. Másra nem gondoltunk, csak arra, hogy bulizzunk és jól érezzük magunkat. Sokszor talán a bulik alkalmával rá is tettünk egy lapáttal azért, hogy kitűnjünk.

A gyermeki szórakozás tehát eredményt hozott a fiúknak, méghozzá nem is akármilyet! Hogy miért csinálták mindezt, arra rendkívül egyszerű a magyarázat.

Győző: (…) Szerintem semmi más oka nem volt, csak baromira unatkoztunk.

Eleinte csak egyetlen alkalomról volt szó, de a közönség meglepően jól fogadta a két srác felbukkanását, a zenekar így a későbbiekben is számított rájuk. Győző már előtte is járt koncertjeiken, de csak külső hallgatóként figyelte a produkciót. A csapatba kerüléssel nem nagyon változott az, amit addig csináltak Tomival.

Győző: (…) Úgy álltam a dologhoz, hogy eddig is ökörködtünk, ezután is ökörködni fogunk. A kajakozós évek alatt az edzéseken Tamással sokszor voltunk eltiltva a többiektől, mert egyfolytában a hülyéskedésen járt az agyunk és nem hagytuk a többieket dolgozni. Egyszer az edzőnk a következőket mondta: >>Állj! Ettől kezdve a Sipos meg a Varga nem énekelhet, nem táncolhat, nem lovagolhat, nem golfozhat, és nem csinálhat musical színházat!<<  - és még vagy 20 tevékenységet felsorolt. Egyébként kellett a jó hangulat a monotónia elviseléséhez.

Mint az már fentebb olvasható volt, az első nagylemez megszületésében nem kis részt vállalt Szigeti Ferenc, a Karthago zenekar gitárosa, akinek nagy nehezen sikerült elfogadtatnia feljebbvalóival ezt a meglehetősen érdekes nevű zenekart.

Imi: Egyszer Szigeti Feri behívatott minket, ahol elmondta, hogy esetleg lehet szó egy későbbi nagylemezről, bár a zenekar elnevezését lehet, hogy meg kell változtatni. Kötöttünk egy előszerződést, majd elkezdtünk beszélgetni a szerzői-jogi törvényekről. Elhatároztuk, hogy komolyan nekilátunk a próbáknak, megpróbáljuk maximálisan kiszolgálni a közönségünket. Ekkor szállt ki Katona „Katec” Gabi és került a helyére Papp Feri, majd Uszi is. Három hónap után lejárt az előszerződésünk, majd miután Szigeti Feri végigharcolta feletteseinél a felvállalásunkat, megkötöttük az első tényleges szerződésünket. Ekkor a fővárosban már annyira ismert volt az Irigy Hónaljmirigy név, hogy végül nem került sor a névváltoztatásra.

Vége az első résznek. A folytatás: Fetrengéstől Buliwoodig (1994-1997)

A fent közölt, dőlt betűvel szedett interjúrészletek és a teljes szöveg forrásául az alábbi könyvek szolgáltak:

• Major Mihály: Nyolc kan - Az első évtized (Zaj-Zone, 2001)
• Gábor Endre: A barátság receptje nyolc személyre (Alexandra, 2010)