Ez a történet is többéves múltra tekint vissza, hiszen még valamikor két éve kezdődött az ország egyik legnépszerűbb stand-up comedy előadójának írói karrierje, (mert hogy debütáló kötete után már joggal nevezhetjük annak) mikor is Hamvas Béla olvasása közben, után hirtelen felindulásból írt egy paródiát a borfilozófról. Ezt az írást - ami egyébként A szalonnáról, még egyszer címre hallgat - elküldte Cserna-Szabó Andrásnak és Szálinger Balázsnak, akik lelkesedtek és támogatták Tibort. Az élet értelme és kertészeti tippek című, már most klasszikusnak nevezhető estben hallott Szindbád-foszlányokat Krúdy olvasása közben Ma Szindbád viszi az oviba címmel gyúrta össze és egészítette ki (Ő ezt tekinti az igazi áttörésnek), a tavalyi év során pedig még A másik forradalom - Alternatív ötvenhat című antológiában olvashattuk sziporkáit. Akkor Márai Sándor Naplóiból nyújtott át egy szeletet nekünk, elképzelve azt, hogy mi lett volna, ha az Egyesült Államok hadserege vonul be Budapestre. Ami pedig ezután jön, már el kell olvasni - hangos nevetések és sűrűn potyogó könnyek nélkül elég nehéz kibírni, de ennyi kockázatot igazán megér. Már akkor látható volt, hogy Tiborban minimum egy Karinthy veszett el. A XXI. század Karinthyja.
A szerző egyébként már negyedik önálló estjével járja az országot: Az élet értelme és kertészeti tippek - Böllérbalett - Cefre Palota (vö. Bödőcs Londonban) szentháromsága után mostanában a Nincs idő gólörömre című előadást láthatják az érdeklődők. A kötet anyagának túlnyomó része tehát a turné során (pontosan fél év alatt) született meg, közben pedig több interjúban is olvashattuk, hogy milyen írásokra számíthatunk, kik lesznek azok, akiket nem kímél majd tolla. Felmerült Krasznahorkai László, Bodor Ádám, Kertész Imre, Kosztolányi Dezső és Ottlik Géza, de még a parodizálhatatlannak tűnő Rejtő Jenő és a kötet szerkesztőjének (Cserna-Szabó András) neve is. Az előzetes tervek szerint a könyv a Sátánmackó címet kapta volna, ugyanis ebben a Krasznahorkai-paródiában a Micimackó szereplői jelennek meg Tarr Béla világában. Izgalmasan hangzik, nemde? Hogy végül miért pont az igen érdekes Addig se iszik címet kapta a paródiagyűjtemény, azt Cserna-Szabó András mondta el:
>>Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: "Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én." Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze - és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. "Addig se iszik" - válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm...) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat - és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. "Tessék mosolyogni!"<<
Nem idegen a magyar stand-uposok számára a könyvírás, az elmúlt 7-8 évben Kiss Ádámtól Felméri Péteren át egészen Dombóvári Istvánig olvashattuk nyomtatásban a dumaszínházasok humoros(nak vélt) történeteit, de ez most egészen különleges, egyedi vállalkozás - színtiszta szépirodalom, egy mérhetetlen irodalmi műveltséggel rendelkező ember görbe tükrében. Irodalmi paródiával eddig még egyetlen stand-upos sem próbálkozott hazánkban, és az elmúlt évtizedben is csak elvétve tévedt a kortárs írók figyelme erre a műfajra. A már veteránnak számító Reményi-Tarján páros Szénszünet című kötete mellett Darvasi László írásait olvashattuk az Élet és irodalom lapjain, és ha csak az év elején a semmiből felbukkant, Jászladányi Nándor nevű figurát nem számítjuk, kimondottan nagy pangás volt ezen a téren a hazai irodalomban.
A kiválóan és tudatosan felépített marketingnek köszönhetően már augusztus eleje óta vártam a kötetet, amelybe végül 20+7 írás került három nagyobb egységre tagolva. Az első szakaszban a bajszosokról (Krúdy, Hemingway, Krasznahorkai, Orwell, Móricz, Marquez, Proust) írott paródiák sorakoznak. A színes, szagos, ízletes Krúdy-paródia tökéletes indító, és anélkül, hogy minden poént lelőnék: Hemingway párosítása a Rómeó és Júlia sztorijával, a feminista 1984 vagy Móricz lavírozása a közéletben is a kiemelkedő pillanatok közé tartozik, de a kilométeres Krasznahorkai-mondatok kedvelői is biztos szívesen ízlelgetik majd a Micimackó különleges világát. Két külföldi óriás - Marquez és Proust - fejezetét azonban kissé túltoltnak érzem. A Száz rész magány világa még csak-csak elmegy, de az emlékezés Messijének böllérbalettes-emlékezős parafrázisa egyáltalán nem tudott eltalálni.
A második részben felvonultatott Budapestiek névsora igazi csemege: Rejtőtől Kertész Imrén át Esterházy Péterig igazi klasszikus szerzőknek és műveknek jut ki a jóból. Igaz, P. Howard zsenije utánozhatatlan, és egy-két jól sikerült pillanatot tartogat Az elveszett napszemüveg, mégis úgy érzem, nem lennénk szegényebbek eme fejezet nélkül - legalább egy jó párbeszéd azért akad benne... Viszont ami Mándy Iván Lomtalanításával kezdődik és Esterházy Nagy álmagyar pornóparlamentarizmusával végződik, az már-már tanítani való. Hiába, úgy tűnik, hogy az igazán markáns egyéniségeket lehet a legjobban parodizálni! (Megjegyzem, az Esterházy-írás kimondottan megtévesztő, ahogyan Örkény legújabb egyperceseinek néhány darabja is.)
Végül a nem balett-táncosok mutatkoznak be a kötet lapjain: színes arcképcsarnokukban találkozhatunk Kosztolányi Édes Annájának ítélethirdetésével, de itt olvashatjuk még Hamvas Béla gondolatait A szalonnáról, valamint Márai Sándor Naplóját az USA által megszállt Magyarországról. Természetesen a jó öreg Hrabal is felbukkan, idegenvezetője pedig bőszen hirdeti, hogy Nosztalgiázni tilos. Zárásképpen a Hévíz folyóirat "Eső után köpönyeg" c. antológiájából olvashatunk részleteket, de Hántes S. Tamás és Pepsi Kalasnyikov írásai is színesítik a paródiagyűjteményt.
Nem hibátlan, (mert hát milyen is lenne az?!) de mégis egységes az Addig se iszik összképe és mindenképpen hiánypótlónak tekintendő könyv. Teljességgel ésszerű volt csupán ennyi írást felvonultatni, hogy aztán később jöhessen - esetleg - még néhány, hiszen alanyok bőven akadnak még, elég csak Lázár Ervin, Szabó Magda, Kurt Vonnegut, Spiró György, Franz Kafka vagy éppen Bán Mór nevét említenem. (Kaphatna nagyobb szerepet Nádas Péter és Parti Nagy Lajos is...)
Mivel csupán kettő (és fél) helyen vonogattam a szemöldökömet és húzogattam a számat, nem leszek szőrösszívű és 4 (meg egy fél) csillagosra értékelem Bödőcs Tibor első (és remélhetőleg nem utolsó) könyvét.
A könyvet megvásárolhatod itt: Bookline, vagy itt: Libri.
Tartalom:
- Bajszosok
Krúdy Gyula: Ma Szindbád viszi az oviba
Ernest Hemingway: A férfi meg a nő (The Man and That Thing)
Krasznahorkai László: Sátánmackó
George Orwell: Kakasfarm
Móricz Zsigmond: Retyerutyák
Gabriel García Marquez: Száz rész magány
Marcel Proust: A múltakba hanyatló Béla bá' illata - Budapestiek
P. Howard (Rejtő Jenő): Az elveszett napszemüveg
Mándy Iván: Feltámadás, lomtalanítással
Ottlik Géza: Waldorf a határon
Örkény István legújabb egypercesei
Kertész Imre: Góltalanság
Esterházy Péter: Nagy álmagyar pornóparlamentarizmus
Hántes S. Tamás: Magyar drím - Nem balett-táncosok
Kosztolányi Dezső: Anna elszabadul (első fok)
Márai Sándor: Napló – részletek – (részlet)
Hamvas Béla: A szalonnáról (még egyszer)
Bodor Ádám: Bucarest 43XD (Egy fejezet fejezetei)
Pepsi Kalasnyikov: Bizneysz ez juzsuál
Bohumil Hrabal: Nosztalgiázni tilos!
Hét részlet a Hévíz folyóirat „Eső után köpönyeg” című antológiájából:
– Nádas Péter: Egy érintőleges hullafolt anatómiája
– Bereményi Géza: Mi a bóni?
– Parti Nagy Lajos: Hőmérő lárpurlár
– Závada Pál: Baszdüh
– Hazai Attila: Feri megfejti, de nem biztos
– Cserna-Szabó András: Boldogság, pacallal
– Jászberényi Sándor: Antifront
