"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

Rock 'n' Roll: Ain't Noise Pollution...

OMEGA DIATRIBE: Trinity (Metal Scrap Records, 2018)

2018. április 01. - Blind Man

Tavaly nyár végén váratlan változás történt az Omega Diatribe frontján, Komáromi Gergely énekes helyét a székesfehérvári Sleepless frontembere, Lucsányi Milán vette át. (Mondanom sem kell, fehérváriként mennyire örültem a hírnek.) A zenekar akkor így fogalmazott a váltással kapcsolatban: "Az utóbbi időben csendesebbek voltunk a szokottnál, ezt szeretnénk most megtörni azzal a bejelentéssel, hogy a mai naptól Lucsányi Milán áll a zenekar frontján! A harmadik lemezen már őt fogjátok hallani, ami egy velejéig masszív, rettentően súlyos anyag lesz, várhatóan a 2018-as év első negyedében. Felejthetetlen 6 évet töltöttünk a barátunkkal, Komáromi Gergellyel, számtalan örök emlék és tapasztalat köt minket össze, míg a föld kerek. Mindenből a legjobbat és legtöbbet kívánjuk neki! Ideje tenni egy nagy lépést előre és felkapaszkodni arra a szintre, amit oly régóta kitűztünk célul!"

omega_diatribe_trinity.jpg

Ezek után még inkább kíváncsi lettem arra, mit is várjak a csapat harmadik albumától, hiszen az előző kettő sem sikerült éppenséggel rosszul. Mondjuk, én csak a második megjelenésekor figyeltem fel rájuk, de azon nyomban az elsőt is meghallgattam. Az immáron tíz éve működő zenekar friss anyagát egyébként Hájer Gergő gitáros szólólemeze előzte meg, melyet az azóta már zenekarrá alakult Audionerve neve alatt hozott ki tavaly ősszel. (A korongról készült ajánló ITT olvasható.) Komáromi Gergely nem csak megjelenésében volt különleges és egyéni színfoltja a zenei palettának, így nyilván felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon Milán hogyan fog helytállni a csapatban. Jelentem, teljes mértékben sikerült neki! Az előzetes dalok alapján is látható volt már, hogy nem egy középszerű, tizenkettő egy tucat lemezt fognak készíteni a srácok, a jóslat pedig be is igazolódott.

Tizenkét dal közel ötvenhárom percben, valamint a legmeghatározóbb zenei élmény, amit mostanában kaphatsz – röviden így is jellemezhetném a Trinityt, ami a nemzetközi terjesztésnek köszönhetően a világ rengeteg részére eljut huzamosabb időn belül, így például Japánban, valamint Észak- és Dél-Amerikában is megcsodálhatják ezt a kincset érő dalcsokrot. Nem tudom, minek köszönhető – talán éppen a Burn Your System megjelenésének? – de erre a harmadik lemezre meglehetősen könnyedebbé, szélesebb rétegek számára is fogyaszthatóbbá vált mind a zene, mind pedig a dallamvilág. Elpuhulásról azonban szó sincs, ahogy azt egy másik ismertetőben is lehetett már olvasni, az egész cucc olyan, mintha a Slipknotot kevernéd a legeslegjobb Cavalera Conspiracy dalokkal. Ez az anyag olyan, hogy berakod és egyből leszakítja a fejedet, persze csak képletesen. A nyitó Souls Collide igazán tökös nóta, egyből berobban és helyrerak, nagyjából kiszámítható, hogy mi vár az elkövetkező majd’ egy órában. Nagyjából, hiszen dalról-dalra kapod a nagyobbnál nagyobb adrenalin löketeket, mint például a Spinal Cord Fusion, ami garantáltan szétrak és helybenhagy, de említhetném akár a Filius Dei című tételt is, vagy a címadót, amikről még az is eszembe jutott, hogy ilyen lenne Ákos, ha megőrülne és elkezdene vért köpködni. (Tudom, ne várjunk ilyet a Nemzet Költőjétől, de én azért befizetnék egy ilyen jellegű bulira…) Az ilyen dalok hallatán nagyon tudok örülni annak, hogy van egy ilyen bandánk, egyszerűen nem lehet nem odafigyelni rájuk és arra, amit csinálnak.

Mondanom sem kell, gyenge vagy épp csak a többinél egy fokkal halványabb dal nincs a lemezen. Már az Audionerve lemezben sem találtam kivetnivalót, (nem véletlenül végzett tavaly a top 10-ben…) most viszont nagyítóval is lehetetlen hibákat keresni. Valaki a discogs.com-on nagyon jól tette, hogy hozzáadta a „math rock” címkét a stílusokhoz, tényleg jó adag matek van ezekben a dalokban, és még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez probléma, ki kell, hogy ábrándítsam: nem az, sőt! Ettől lesz annyira szerethető és élvezhető a dolog. (Volt már egyébként ilyen matekozós bandánk, mégpedig a Leukémia a ’90-es években.) Visszatérve a lemezre, ajánlom mindenki figyelmébe az Oblation című, középen elhelyezkedő átvezető tételt, valamint a Chain Reactiont, amibe még egy kis grunge-hatást is sikerült belecsempészni, egyszerűen zseniális. Az albumot pedig egyértelműen a záró instrumentális tétel, a Tukdam koronázza meg. Ilyen, vagy ehhez hasonló csodát sem mindig hall az ember, innen is köszönet érte!

Összességében kijelenthetjük, hogy megszületett 2018 első felének legkiválóbb magyar albuma, ami remélhetőleg a nemzetközi mezőnyben sem vall szégyent, a zenekar pedig minden bizonnyal újabb rajongókra tesz szert. Egy ilyen albummal csak ezt tudom elképzelni…

Szerintem a legjobb dalok: az összes, viszont amiket most kiemelnék: Souls Collide, Filius Dei, Spinal Cord Fusion, Divine Of Nature, Chain Reaction, Dying Our Reality, Tukdam.

Pontszám: 10/10

Dalok:

01. Souls Collide
02. Filius Dei
03. Trinity
04. Spinal Cord Fusion
05. Divine Of Nature
06. Replace Your Fear
07. Oblation
08. Chain Reaction
09. Denying Our Reality
10. Compulsion
11. Wraith
12. Tukdam

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr3013748060
süti beállítások módosítása