Az év ezen időszakában talán még a szokásosnál is jobban szeretek zenét hallgatni, (na persze nem az unásig ismételt Deszpaszítót... :D) a repertoárba pedig óvatlanul is becsúszik nem egy olyan anyag, ami a forró napokon talán még nagyobb élményt nyújt, mint általában. Szakítva a nosztalgikus listák hagyományával ezúttal csupa olyan lemezt gyűjtöttem össze egy csokorba, amik az elmúlt - durván - egy évben jelentek meg, és szerintem kihagyhatatlan hallgatnivalók ezen a nyáron. Akad köztük egyébként egészen friss megjelenés is, régebbi anyag újrakiadása, egy igazi veterán banda legújabb műve, valamint az elmúlt hónapok kitörölhetetlen melódiái, melyek garantáltan ott maradnak a füledben, szólaljanak meg akár angolul, akár magyarul!

A Spotifynak (és némileg a YouTube-nak is) köszönhetően szinte az összes lemezt meghallgathatod akár már olvasás közben is, amit igazából csak ajánlani tudok! Kellemes kikapcsolódást kívánok az olvasáshoz és zenehallgatáshoz - nagy örömmel tölt el, ha legalább csak egy nagyszerű dallal is, de bővült a zenei tudáshalmazod!

10. Kiss Zoltán Zéró: Lábnyomok a parton (1997/2016)

Rögtön csalnom kell egy kicsit, hiszen a Karthago zenekarból ismert basszusgitáros szólólemeze eredetileg 20 évvel ezelőtt jelent meg, azonban tavaly a Hammer Recordsnak köszönhetően a K.G.B. zenekar (Kiss-Gidófalvy Band), Kisváros c. tévéfilmsorozat számára készült dalaival együtt kapott egy alapos újrakiadást - ezért is szerepel ezen a listán, amellett persze, hogy egy teljesen vállalható, patent anyag született annak idején. Érdekesség, hogy az albumra Takáts Tamás is írt egy szöveget, mégpedig a Vigyázz rám című dalét, a Hol vagy nagy szerelem? című szám pedig először a Groovehouse-ból ismert Judy szólóalbumán volt hallható, még 1995-ben, rá 4 évre pedig az együttes debütáló albumán is helyet kapott.

A korong tíz dala (és az eredeti kiadás 3 bónusza a Kisváros legismertebb betétdalai közül) kiváló lenyomata a '90-es évek közepén divatos pop rock műfajnak, mindemellett tartalmaz némi europop hatást is, ám ez semmiképpen nem negatívum. A híres-hírhedt TV-sorozatban is felbukkant pár nóta a lemezről, ám igazán ismertté egyik sem vált, pedig legalább az album felében ott van az a bizonyos slágerfaktor, amire akár a rádiók is ráharaphattak volna... Méltatlanul elfeledett darab, abban viszont reménykedem, hogy tavaly - hozzám hasonlóan - felkapták rá a fejüket. (Azóta sikerült eredetiben is beszerezni ezt a ritkaságszámba menő lemezt.)

A teljes album 2016-os kiadása meghallgatható a Spotifyon:

9. Deep Purple: InFinte (2017)

A legendás brit hard rockerek legújabb stúdióalbuma,  - mely már a 20. a sorban - nagyjából három hónappal ezelőtt jelent meg és nem kis meglepetést okozott (legalábbis számomra). Annak ellenére, hogy kimondottam jobban sikerült, mint elődje, a Now What?!, az előzetesként kiadott két dalon (Time for Bedlam, All I Got Is You) kívül elsőre nem sok emlékezetes pillanatot hagyott maga után. Sokszor hallgatós, viszonylag nehéz anyag született, de ha a nyár folyamán többször elővesszük, talán megadja majd magát és évtizedek múlva valódi klasszikusként fogjuk emlegetni.

A blues-rocktól kezdve a pszichedelikus, epikus hatásokig itt aztán van minden - ráadásul kilenc saját dal mellé még egy Doors-feldolgozást is rögzíttettek, a deluxe verzión pedig további csemegék várják a hallgatóságot. Bár nem unalmas, semmiképpen nem nevezném egyszerű, könnyen befogadható anyagnak. Olyan mű, amiben rendesen el kell merülni, mert lehet, hogy elsőre elsiklik az ember bizonyos dolgok felett, nem vesz észre ezt-azt és csak később jön rá, hogy "hmm... ez meg az mennyire jó lett!". A Get Me Outta Here túlságosan is "heavyre" sikerült keverését leszámítva kiválóan szól az anyag, a zenekar tagjai a hetedik x-en túl is lehengerlő formában vannak, irigylésre méltó amit mind koncerteken, mind pedig a stúdióban csinálnak - erre pedig a fent látható videó és Ian Gillian énekes teljesítménye a legkitűnőbb példa.

8. Kiscsillag: Semmi konferencia (2017)

Semmi konferencia című lemezén a Kiscsillag legalább a dalok 70 százalékában szembemegy azzal, ahogy ma a popzenéről gondolkodunk – állítja Lovasi András az új lemezről, melyre az azonos című színházi előadásban hallható dalok kerültek fel. Amennyiben elkerülte figyelmed a közelmúltban megjelent, már most mesterműnek nevezhető lemez, mindenképp ajánlom, hogy tegyél vele egy próbát! Minden kétséget kizáróan egy igazi konceptalbummal van dolgunk, afféle rockoperácska ez, ahogy az ikonikus frontember jellemezte.

A megszólalás kevésbé rockos már, sokkal inkább a billentyűs és vonós hangszerek kerülnek előtérbe, a színházi előadással ellentétben azonban itt végig Lovasi (és zenésztársai) előadásában szólalnak meg a dalok, melyek szoros és nehezen szétbontható egységet alkotnak. Már az első hallgatás során feltűnt, hogy van egy dal, ami talán a legesélyesebb arra, hogy úgymond sláger váljon belőle, ez pedig a Ha lenne egy házam. A hvg.hu-n az alábbi rövid összefoglalást olvashatjuk a korongról:

"A Semmi konferencia még a Szeleshez képest is széttartóbb lemez, leginkább a klasszikus dupla lemezekhez hasonlít, ahol egy zenekar több dalban is merészebb műfajok, dalformák felé kalandozik. Alig találni itt olyan dalokat, amelyek ráférnének a korábbi Kiscsillag-albumokra: talán csak a Lesz egy hely és a Tenyeremből el szól ismerősen, a többi szám már nem a megszokott verze-refrén formátum mentén építkezik. Sőt, Lovasiék akár egy számon belül sem riadnak vissza az elsőre meglepőnek tűnő váltásoktól. A korábban már kiadott Szomszéd kisfiú naiv nyitány után vált szigorú posztpunkra, a lassan kibontott Didergő király pedig Kispál és a Borz-számként is simán megállná a helyét. Talán a Szelesen szereplő Ollé-ollé párdarabjaként is felfogható Nincs igazság közéleti jelentése ("bágyadt ágyúgolyókon szőke nők repülnek / a tömeg éljenez") lóg csak ki a lemezről, a színházi előadás narratíváját követő számok között valahogy most nem üt annyira a politikusabb hangnem.
A Semmi konferencia tehát akár úgy is felfogható, mint a Quimby Kilégzése, amikor egy a saját szerepét megunó zenekar kreatív energiái felszabadulnak a színházi környezet miatt, és ennek eredménye egy bátor, sok műfaj felé kikacsintó lemez."

Nem érdemes elsiklani eme kiugró és már-már művészi szintekre emelt produkció felett!

7. AWS: Kint a vízből (2016)

A fiatal, modern metalt játszó AWS (Ants With Slipper - Hangyák Papucsban) zenekar tavaly megjelent harmadik nagylemeze (a második magyar nyelvű a sorban) a keményebb irányok felé is nyitott 16-20 éves, de még a pár évvel idősebb korosztály igazi kedvencévé válhat, ebben szinte biztos vagyok! A Kint a vízből lemez egyszerre vonultatja fel az elmúlt másfél évtized divatossá váló modern metalos stílusjegyeit, valamint tőlük - számomra - meglepőnek ható alternatív-, illetve post rockos vonásokat is rejt magában.

Ha az adóforintokból finanszírozott Petőfi Rádiónak lenne egy cseppnyi jóízlése, rotációban kéne, hogy nyomassák a Siklósi Örs frontember igényes, a mai fiatalság érzéseit tükröző (egyáltalán nem a sör-szex-rock'n'roll tengelyen mozgó) szövegeivel felvértezett, igényes dalokat, amik bizony nem idegenkednek az elektronikus beütésektől sem. A fentebb hallható Újrajátszanám a lemez legpopulárisabb tétele, az őt követő Temetetlen halott pedig a legsúlyosabb, de akad itt egy már-már muszáj-számba menő akusztikus darab is, az Édes, mint a só. Akinek mindez nem lenne elég, a mai Magyarország helyzetére is reflektál frontemberünk az Igazságvizsgálóban. Még elődjénél, az Égésföldnél is jobban sikerült ez a korong, mindemellett pedig van egy olyan érzésem, hogy a népszerűbb, nagyobb fesztiválokon a jóra éhes, nyitottabb és viszonylag értelmesebb tinédzserek ízekre szednék a zenekart - mert hogy nagyon is megérdemelnék a nagyobb figyelmet, erre pedig jobb alkalmuk nem is igazán nyílhatna! (A teljes album YouTube-on is meghallgatható, az előzővel együtt!)

6. Paddy And The Rats: Riot City Outlaws (2017)

Jelen pillanatban is ezerrel pörög nálam a Patkányok legfrissebb korongja, mely június elején jelent meg és még mindig kapható az ország legtöbb MOL töltőállomásán. A két évvel ezelőtt megjelent Lonely Hearts Boulvard kísérletezősebb, szellősebb irányvonala után úgy tűnik, a srácok visszatértek a gyökerekhez, sőt: a szokásoshoz képest több lázadós, fosztogatós szellemiségű dalt kapunk, valamint rengeteg slágergyanús szerzeményt is (Aerolites, Castaway, The Way We Wanna Go, One Last Ale, Where Red Paints The Ocean, Another Life - hogy csak a legemlékezetesebb dalokat említsem...).

Egy-két szokatlanabb húzást és tételt leszámítva összességében egy rendkívül korrekt anyag született, ami számtalan populárisabb eleme miatt olyanoknak is szimpatikus lehet, akik nem feltétlenül az ilyen és ehhez hasonló muzsikákban lelik örömüket. Természetesen ha már ezen a vonalon maradunk, akkor a szintén közelmúltban megjelent új Alestorm-korongot is csak ajánlani tudom! Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik, hogy megszületett az idei nyár lemeze, (legalábbis számomra - hiszen közeleg az új Rómeó Vérzik anyag megjelenése is...) és ha te is szeretnél egy laza órára csatlakozni a fiúk fosztogatókörútjához, pattintsd be ezt a korongot, nem hiszem, hogy megbánod!

5. Zorall: Zorall Bumm / Retrográd (2015 / 2016)

Ismét muszáj csalnom egy kicsit, hiszen az első korong csak amolyan válogatás, mely még 2015-ben jelent meg és a zenekar addigi munkásságának legjavát nyújtja a hallgatónak, kihasználva az adathordozó szinte teljes játékidejét. Gondolom nem nagyon kell bemutatnom a Zorallt, azonban mégis megteszem - azoknak, akik nem ismerik tevékenységüket: a banda 2002-ben alakult, fő profiljuk pedig régi magyar slágerek és klasszikus rockdalok összegyúrása, valamint régebbi, ismert magyar popslágerek rockosítása. Előbbire kiváló példa a Korda György és Balázs Klári által sikerre vitt Mamma Maria és a Van Halen Jumpjának egyvelege, utóbbira pedig az Első Emelettől a Csakazértis szerelem feldolgozása. Néhány éve saját (zene-szöveg) számokat is írnak, melyek közül a Torrente a legnagyobb kedvencem. Különleges a lentebb hallható Primitív Baby, hiszen a Bloodhound Gang The Bad Touch c. számának érdekes magyarítása - akinek így elsőre nem mond semmit az eredeti, talán segít, ha inkább úgy mondom, hogy ez az a dal, amit a legtöbben úgy ismernek, hogy: "You and me baby ain't nothin but mammals...". (Egyébként hatalmas az eredeti nóta is! :D)

Több mint húsz dal sorakozik a válogatáson, és bizony egyik parádésabb mint a másik - nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a klasszikusok mellett két új dal is helyet kapott rajta: Az élet szép, illetve a Jobb ma sírni. Előbbi az I Get Knocked Down, utóbbi pedig a Words Don't Come Easy című dalok magyarosított verziói, melyek kiváló előremutatói az egy évvel későbbi Retrográdnak.

A tavaly megjelent Retrográd albumról mindössze két dal fellelhető a Spotify adatbázisában (ezek közül a címadó teljes mértékben saját szerzeményük), ám a mai világban már szinte két-három kattintással beszerezhető az egész anyag... érdemes meghallgatni, hiszen kivétel nélkül külföldi diszkó- és popslágereket (valamint az I Should Have Known Better c. Beatles-klasszikust, illetve a véleményes Aranyesőt...) dolgoztak fel rajta, saját magyar szöveggel és parádés megoldásokkal. Ha kíváncsi vagy, hogy szól egy kicsit másképp mondjuk a Boney M Rasputinja, esetleg Michael Jacksontól a Billie Jean és a Dead Or Alive You Spin Me Roundja, vagy éppen a Dzsingiszkán című világsláger, ez a te albumod. Figyelem, az őrület garantált!

4. Metallica: Hardwired… To Self-Destruct (2016)

A tavaly novemberben megjelent és kétségkívül pazarul sikerült új Metallica albumra simán rá merem mondani, hogy a legjobb, amit az elmúlt 26 évben alkottak, és mivel itt már írtam róla nem is olyan régen, nem pazarolnám a szót, annyiban hagynám a dolgot, hogy szerencsére nem jártam úgy vele mint elődjével, a Death Magnetic-kel, és több, mint fél év alatt számtalanszor hallgattam már meg, anélkül hogy bármi kivetnivalót is találtam volna benne.

Talán a második korong (Confusion - Spit Out The Bone) nehézsége miatt szokatlan ajánlat lehet az évnek ebben a szakában, de ha valaki figyelmét esetleg elkerülte volna, most itt a kiváló alkalom, hogy pótolja elmaradását és egyetértően bólogasson az olyan elsöprő erejű nótákra, mint a címadó, az Atlas, Rise!, a nemrég új videoklipet kapott Now That We're Dead vagy a Moth Into Flame (persze csak Lady Gaga nélkül). A tavalyi év csúcsalkotása reméljük, hogy még nem az utolsó hajrá volt a jó öreg Metallicától, és hogy a következő anyagra nem kell 8 évet várni majd! (A teljes album YouTube-on is meghallgatható!)

Az első hat számot semmiképpen ne hagyd ki, de ha bátor vagy, a többi is ugyanúgy tetszhet majd!

3. hiperkarma: Délibáb (2017)

Az új évezred egyik legkiválóbb magyar zenekara két időtálló, klasszikusnak mondható korongot is adott az utókornak, de a három évvel ezelőtt megjelent Konyharegény is kimondottan jól sikerült. Az idén márciusban megjelent új nagylemez – ahogyan azt a zenekar szintén megígérte – könnyedebb kiadvány, megszólalásban valahová a kései BlaBla-dalok és korai hiperkarma-világa közé lőhető be, főleg mert számos kései, demóformában létező BlaBla-dal újraértelmezése is szerepel közöttük. Ha minden igaz, szintén a MOL-kutakon fellelhető pár példány belőle, érdemes minél előbb lecsapni egy kihagyhatatlan zenei élményre!

Nem igazán szeretnék hosszan beszélni az egytől-egyig kimagasló és remek dalokról, tegye meg ezt helyettem az együttes frontembere és motorja, Bérczesi Robi, aki néhány mondatban bemutat pár dalt, melyek nem titkolom, hogy a legnagyobb kedvenceimmé váltak a lemezről:

MÁSÉ VOLTAM MINDIG: Ez egy nagyon régi BlaBla-dal, 1998 környékén íródott és a tervezett második BlaBla-lemez, a Csillagtelep egyik dala lett volna, az eredeti címe: 210. Ezen, mármint a címen kívül semmit nem változtattam rajta, se a dallamon, se a szövegen, se a szerkezeten. (...) Különösebb tartalmat, közlendőt ebben a szövegben sem érdemes keresni, a dalszövegek megírásában mindig is az ösztöneimre hagyatkoztam, ha volt is koncepció, arról én nem tudtam.

SZÓ-BA-SZÓ: A dal címét direkt írtam így egymás alá, szótagolva, csak hogy senki ne vádolhasson vulgaritással. A Szó-Ba-Szó egy játék, a Scrabble-höz hasonló, úgyhogy, „ahogy mondani szokás”: rossz az, aki rosszra gondol. A refrén, dallamostul-szövegestül már 1998-ban készen állt, csak akkor még nem tartottam elég jónak. Most meg... hát... döntse el ki-ki maga, hogy jó-e vagy sem. Énekelni jó, ez mellette szól, más szóval: ezvan. A verzék szövegei amúgy abból a tizenegy évben leírt agymenéseimből lettek összeollózva, amiket bedrogozva töltöttem. Az utolsó verze szövege ráadásul ugyanaz, mint a Konyharegény-lemez Vissza című dalának verzéje, ez nem direkt volt, csak egyszerűen megfeledkeztem arról, hogy ezt a négy sort már felhasználtam. :)

ÚJRA DÉLELŐTT: A dal Furcsa Délelőtt címen, 1994-ben kezdte meg pályafutását, szinte velem együtt, merthogy az első dalok egyike volt, amit életemben írtam. Emlékeim szerint koncerteken sosem játszottuk, mivel már a megírásakor is egy dob-basszus nélküli, egyszálgitáros dalnak készült, így valamiért akkoriban hülyén vette volna ki magát, ha eljátszom. Amúgy itt alkalmaztam először azt az ujjal pengetős, klasszikus gitáros pengetési technikát, amit később például a Felejtőben vagy a Mitévőben is. A szövege, emléxem, a gimnáziumi délelőttjeimről szólt, amiket az iskolapadban töltöttem, de persze így, ennyi idő távlatából szemlélve akár más jelentéstartalmat is tulajdoníthatnék neki, például azt, hogy alapjaimban nemigen változtam meg azóta sem. Bő huszonkét éven keresztül pihent tehát a fiókban a dalocska, míg nem tavaly, a hiperkarma negyedik lemezének összeállításakor eszembe jutott, hogy talán lehetne kezdeni vele valamit. (...)

JÓ VÉGRE: Ezt a számot, leginkább a verze dallamát és a szövegének a ritmusát Bródy János Ezek Ugyanazok című dalának hangulata inspirálta, nevezetesen az a sor, hogy: „Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc”. Még most, hogy ezeket a sorokat leírtam, még most is kirázott a hideg, annyira keménynek tűnnek számomra ezek a szavak. A dalt ezen kívül még Elvira hegedűjátéka dobja fel, teszi country-ssá, bluegrass-essé. Annyira country-s lett, hogy a refrénjére simán rá lehet énekelni a „Cotton-Eye Joe”-t is akár. Hozzátenném még, hogy a harmadik verze az, ami üzenet, bár ez sem direktben íródott ilyenre, mégis afféle jövendölésként érzékelem, a közeli jövőre vonatkoztatva.

BOLDOG MÉG: 2016 karácsonyát Komlón töltöttem, nyolc napig voltam otthon, Anyukámnál. Egyszer arról beszélgettünk, hogy miért is írok én mindig ennyire bonyolult szerkezetű, hadarós, szinte csak a „szakmának” szóló, szakbarbár dalokat és Anyu arra kért, hogy írjak már valami egyszerűbbet, fülbemászóbbat. Elfogadtam a kihívást :), előkaptam a gitáromat és elkezdtem Neki játszani azokat az akkordokat, amik ebben a dalban hallhatóak, közben ráénekelve azt a dallamot, ami később ennek a dalnak a végleges dallama lett. Akkor még nem volt rá szöveg. Tetszett neki, amit játszottam, ezért elhatároztam, hogy az a dalszöveg, ami erre a dalra kerül, az Neki és CSAK NEKI fog szólni. Ennek megírására végül 2016-2017 fordulóján, Szilveszterkor került sor. (...) Itt, az összes többi dallal ellentétben, volt mondanivaló, irányvonal. Ez Anyunak szól. Szeretlek.

Ha kíváncsi vagy a többi dal hátterére és egyéb dolgokra a negyedik hiperkarma albummal kapcsolatban, kattints ide! (Forrás: recorder.blog.hu)

Hallgasd meg a YouTube-on!

2. Cadaveres: The Fifth House (2016/17)

Ezúttal muszáj hazabeszélnem egy kicsit, hiszen részben fehérvári illetőségű zenekarról van szó. A címből is kihámozható, hogy ötödik nagylemezükről van szó - a korong a tavaly december-januári Hammerworld magazin mellékleteként látott először napvilágot, azóta pedig szinte minden jobb helyen (többek között: Rockport Hangszerüzlet, Székesfehérvár) kapható igényes, digipack kivitelben. Lehengerlő anyag ez, első hallgatáskor csak kapkodtam a fejemet (persze csak jó értelemben, semmi hátsó szándék!), hogy mit is hallok... alig negyven percnyi játékidő és kilenc (amiből egy magyar nyelvű) tökéletes, sokszínű dal hallható a zenekar talán eddigi legjobb alkotásán. 2013-as, DeMoralizer című anyagokkal egyértelműen a könnyedebb irányok felé nyitottak, akárcsak a Hazai című, pazar EP-kiadvánnyal is, azonban a friss lemez valami egészen más, mint amit eddig megszokhattunk a csapattól: hatalmas és emlékezetes dallamok, fejszaggató hörgések, üvöltések, finomra hangolt brutalitás - ez mind egyszerre az Ötödik Ház.

Az elejétől a végéig egységes produktummal van dolgunk, kizártnak tartom, hogy bárki képes lenne fogást találni a lemezen. Bölcsföldi Zoltán énekes teljesítménye a legkáprázatosabb, egyszerűen hihetetlen, hogy mi van az ember torkában, azonban a hangszeres teljesítményre sem lehet panasz, az összes felkért előadó pedig minderre rápakol egy lapáttal. Nem igazán szeretném húzni a szót, hiszen direkt olyan dalt linkeltem, ami garantáltan magával ránt és további Cadaveres-dalok hallgatására ösztönöz majd - még esetleg annyit említenék meg, hogy mind a tavalyi, mind pedig az idei listámon bérelt helye van ennek a lemeznek, egyes rádiós szerkesztők helyében pedig ismét elgondolkodnék, van-e értelme annyi Justin Biebert, Ed Sheerant és Selena Gomezt játszani! (Néhány dal a YouTube-on is meghallgatható az albumról!)

1. Slowmesh: Something New (2017)

Az év második hatalmas meglepetése volt számomra az egykori VL45 zenekar tagjait tömörítő (így most már VL 4/5) Slowmesh bemutatkozó korongja, melyet áprilisi megjelenése óta nem nagyon tudtam kiűzni a lejátszóból - ami talán érthető is, ha meghallgatod többek között az alábbi dalt, melynek szövegére külön felhívnám a figyelmet:

A zenekar által NuStonernek aposztrofált (és játszott) zene értelemszerűen a stoner- és nu-metal műfajok legfőbb stílusjegyeit elegyíti, emellett pedig kimondottan kellemes és emlékezetes dallamokat (az első két nóta abszolút telitalálat, például), húzós és karcos témákat vonultat fel, amiket garantáltan nem tudsz majd kiverni a fejedből! Rendkívül erős bemutatkozó album ez, tényleg valami új van itt születőben, aminek receptjéért talán még egyes külföldi zenekarok is sírva könyörögnének. Én nem is kívánok többet mondani, ezt az albumot mindenképpen hallani kell - még annak is, aki nem feltétlenül rajong az irányvonalért, hiszen kilóra meg tudja venni az embert... kicsit bővebben itt olvashatsz a lemezről, érdemes. (Hallgasd meg YouTube-on, ha úgy jobban tetszik!)