Az előzetes tervek szerint tavaly karácsonykor jelent volna meg a Pásztor Anna vezette zenekar hetedik nagylemeze, ám a kiadás végül idén augusztus 9-re húzódott. Azzal, hogy ennek mi az oka, nem vagyok tisztában, de ez talán nem is akkora baj… Legutóbb 2014 őszén jelentkeztek friss nagylemezzel, a három évvel ezelőtt megjelent Szabadesés az addigi pályájuk csúcspontja és kétségtelenül legjobb alkotása volt. Pásztor Anna énekesnő előzetesen annyit árult el az új lemezről, hogy megint visszanyúltak ahhoz az érzéshez, ami miatt elkezdtek tizenévesen dalokat írni. „Borzasztó izgatott vagyok az új lemezzel kapcsolatban, mert a gyermekkorunk bukkan elő rajta. Az előző album nyersességéhez képest ezen a rajongókkal együtt alkotott család melege érződik. Az öcsém újra elkezdett kísérletezgetni elektronikus irányban, úgyhogy ez egy furcsa, elektronikus rock lesz poppal vegyítve, ami hihetetlenül emberszagú is letisztult szövegvilágával.” – mondta 2016 októberében.

Tehát egy minden tekintetben különleges albummal van dolgunk ezúttal, hiszen bemutató turnéjára (melynek befejezése 2016. november 18-án volt a Fővárosi Nagycirkuszban) már a megjelenése előtt sor került, így az olyan dalokat, mint az Egyre inkább idegen, vagy a Négyes-hatos már megismerhette a közönség, de az I Belong To You, a 7 lépés, illetve a Karjaidban és a Segges a Balatonba szintén ismerősként köszönhetnek vissza a hallgatónak. Meg kell mondjam, egyáltalán nem kenyerem az elektronikus zene, de mivel Annáék eddig még nem tudtak csalódást okozni és az előzetesként kihozott dalok is bizakodással töltöttek el, szóval nem álltam neki rossz szájízzel az anyagnak. Úgy tűnik, hogy jól is tettem, hiszen akarva-akaratlanul újra és újra elindítottam a lemezt, és azt kell mondjam, hogy még az előző anyagukat is sikerült felülmúlniuk!

A korongot nyitó Holtodiglan kapásból az egyik legnagyobb telitalálat. Az elektronikus, Anna szövegmondogatásával felvértezett verzék és a Sámuel énekével elővezetett, ultradallamos refrén képtelenek kimászni az ember füléből, én a helyükben tuti pajzsra emelném (tehát minimum egy szöveges videó, hiszen kimondottan slágergyanús. A már jól ismert 7 lépéssel sem nagyon lőttek mellé, a refrénben tökéletesen megférnek egymás mellett az elektronikus és természetes ritmusok, csak úgy, mint a folytatásban érkező Négyes-hatosban. Itt külön felhívnám a figyelmet a szövegre, hiszen szokás szerint elmés és pazar.

Az egyik legpopulárisabb tétel kétségkívül a nemrég kihozott Segges a Balatonba, ami után a T. K. István kimondottan sokkolóan hat érdekes megoldásaival, főként a refrénben. Ettől függetlenül semmi bajom vele, sőt – az állammal fociztam (azt hiszem Majkától hallottam ezt a kifejezést a Sztárban sztár több adásában is…) mikor először meghallottam, nálam nagyon betalált, remélem másoknál is kedvenccé válik majd. Megjegyzem, szerintem messze a legkülönlegesebb és legkiemelkedőbb dala a csokornak. A populárisabb témák sorát egyébként a szintén tökéletes 1980-valahány zárja, innen már a kicsit elszállósabb, tőlük leginkább megszokott pillanatok következnek.

Nagyon tetszik az Egyre inkább idegen elszállós világa, főként az, ahogy a refrénben kiteljesedik a dal. Ének szempontjából számomra a Sajnálomban hozza a legjobb formáját Anna, itt még a lelkét is kiénekli! A rendkívül hosszú című Karjaidban, karjaimban (Szeresd a vesztest is, ne csak a bajnokot) hozza a zenekartól jól megszokott, akár tipikusnak nevezhető pillanatokat, karöltve a címadóval, ami a Tegnapelőtt, holnapután (Utópia) címre hallgat. Ebben a két dalban annyira nem találtam meg a különlegességet, ha csak a zenei aláfestést nem vesszük annak… Szerencsére ez semmit nem von le az összképből, inkább csak hozzátesz a végtelenül színes palettához. A lemezre amolyan bónuszként odapakolt, szintén már ismert I Belong To You melyben Sena is közreműködik már tényleg csak hab a tortán.

Azt kell mondjam, érdemes volt várni erre az albumra, véleményem szerint sikerült újra felülmúlniuk magukat ezzel a 10+1 dallal, az pedig, hogy nem gyártották le egyenes folytatását az előző korongnak, külön örvendetes tény. Szerintem még annak is érdemes egy próbát tennie az Utópiával, aki esetleg csak a rádióból ismeri olyan dalaikat, mint az Álmatlan, a Gombóc vagy éppen a Kiss Tibivel közösen előadott Márti dala. Nem tudom, mennyire volt tudatos a szerkesztés, de az kitűnően látszik, hogy a lemez első felébe kerültek a slágeresebb, könnyedebb tételek, a másodikba pedig a tőlük már megszokott, néha kicsit elszállósabb dalokat pakolták.

Emlékezetes dalok: Holtodiglan, 7 lépés, 4-es 6-os, Segges a Balatonba, 1980-valahány, T. K. István, Egyre inkább idegen, Sajnálom, I Belong To You

Felejthető dalok: habár nincsenek, a Karjaidban, karjaimban és a Tegnapelőtt, holnapután nem tudott annyira megragadni, mint a többi dal – de persze ez legyen a legnagyobb probléma… 

Pontszám: 9.5/10 – nem szoktam fél pontokat adni, de most muszáj volt. A zeneért és szövegért felelős testvérpár ismét maradandót alkotott. Lehet, hogy egy hét múlva már átkozni fogom magam azért, hogy nem adtam 10-est!

Dalok:

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Amennyiben szeretnéd eredetiben megvásárolni az albumot és ezzel is támogatnád a zenekart, megteheted a kijelölt MOL töltőállomásokon, ezek listáját ITT találod, addig is meghallgathatod online, többek között a Spotifyon. Hamarosan pedig érkezik a zenekarról készült film, Álmatlan címmel.