A Tales of Evening volt annak idején az a hazai zenekar, amelynek első lemezét hallva azt mondtam, hogy ebben a dologban rengeteg potenciál van, remélhetőleg hosszú távra építenek, mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetségeket (Ádám Attila zenekarvezető, billentyűs, zeneszerző-szövegíró és Dudás Ivett énekesnő). A Hajléktalan lélek című anyagot promózó Lázadás dal és annak klipje jóformán beírta a csapatot hazánk metal világának nagy könyvében, erre pedig a 2015-ös Szilánkok és a tavalyi A fény nyomában pakoltak rá. Az újabb és újabb dalok, lemezek bizonyították azt, hogy a csapat életképes, az egyedi zenei és szövegvilág pedig több és több embert varázsol el - ez talán nem csoda, hiszen Ádám Attila rendkívül markáns világot alkotott a zenekarnak, amihez fantasztikus énekesnőt és muzsikusokat szedett össze. Ebbe a sorba érkezett meg a nyáron Varga Krisztián gitáros, így nem csoda, hogy az első három, magyar nyelvű anyag dalai sokkal vastagabban szólnak az új verziókban, mint eddig. Sőt, az idegen nyelvű megszólalás egyáltalán nem kölcsönöz Nightwish 2.0 jelleget a zenekarnak, annak ellenére sem, hogy talán így még jobbak, mint magyarul.
Igaz, hogy az angol nyelven való előadás megközelítése nem idegen a csapattól, de ez az első ilyen jellegű, teljes értékű nagylemezük, amivel remélhetőleg most már tényleg eljutnak a világ minden részébe - ha már vannak hallgatók pl. Mexikóban is, legalábbis a Spotify szerint -, mert fantasztikus, amit csinálnak. Nem mintha magyarul nem lenne az, hiszen már-már meseszerű univerzumukat első látásra, hallásra megszereti az ember, nem beszélve Dudás Ivett angyali hangjáról és kisugárzásáról, de ez most valami más. Egyrészt merész húzás és nagy dobás, másrészt egy újabb darab csoda, ami a zenekar műhelyéből kikerült - így például a hangzásra rögtön nem lehet egy rossz szót sem mondani, hiszen A fény nyomában album után ezen dalcsokor esetében is Sebastian “Seeb” Levermann felelt a maszterért. Remekül válogatták össze a dalokat is, bár azt meg kell hagyni, hogy a bónuszként felpakolt Flower of Frost - Jégvilág páros nélkül is elég sűrű az eresztés. Igaz, egyik dalt sem érzem feleslegesnek, ergo nem magam sem hagytam volna le egyet sem a tizenkettőből, de egyvégtében végighallgatva töménynek hathat ez a kicsit több, mint egy óra.
Ennek ellenére a lentebb említett pillanatok (pl. Miracle of Mine, Out of Reach, Rebellious Soul, Wasted) esetében valósággal szárnyalnak a dalok, melyek mindegyikének nagyon jót tett a két gitáros megközelítés, gyakorlatilag új életre keltek a jól ismert melódiák. A szövegek átültetése mellett sem szabad elmenni: egytől egyig remekül sikerült a magyarul már fülünkbe, fejünkbe vésődött sorok átirata, mégpedig úgy, hogy a lényeg megmaradjon és egyetlen fontos, hasznos gondolat se vesszen el. Az interneten már korábban debütált új, az előző nagylemez óta felvett Jégvilág és annak angol verziója, a Flower of Frost rögtön a tizenkét remek újra felvett számot követően egy cseppet megtörik a lendületet, de így is egy remekbe szabott, a csapathoz méltó, értékes lemezt vehet a kezébe az, aki megrendeli itt, esetleg a legközelebbi újságárusnál lecsap a novemberi HammerWorld magazinra. Megéri.
Pontszám: 9/10
Szerintem a legjobb dalok: Miracle of Mine, Winds Will Rise, Out of Reach, Rebellious Soul, Wasted, Halls of Peace, The Life I Had, Flower of Frost, Jégvilág
Tracklista:
01. Torn Apart
02. Miracle Of Mine
03. Winds Will Rise
04. Shelterless Soul
05. Dreaming Again
06. Delusion
07. Out Of Reach
08. Rebellious Soul
09. Wasted
10. Halls Of Peace
11. Eye Of The Storm
12. The Life I Had
13. Flower of Frost
14. Jégvilág
