"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

Rock 'n' Roll: Ain't Noise Pollution...

Accept: The Rise Of Chaos (2017)

2017. augusztus 11. - Blind Man

A germán heavy metal legenda harmadvirágzása a 2010-es Blood Of The Nations albummal kezdődött, amivel bebizonyították, hogy a TT Quick-ből ismert Mark Tornilloval is életképes a zenekar, a sikerszéria pedig a 2012-ben megjelent Stalingraddal folytatódott. A csapat a két remekül sikerült album után sem vett vissza a tempóból, három évvel ezelőtt a Blind Rage koronázta meg életművüket – mind a három korong bátran odatehető a polcra a ’80-as években született klasszikusok mellé, főként az utolsó. Habár szerintem a 2014-es év egyik legjobban sikerült metalalbuma volt a Vak Düh, igazán kiugró, ún. slágeres témát keresve sem találtam rajta… Azonban a The Rise Of Chaos ezúttal rögtön legalább fél tucat olyan dalt vonultat fel, ami akár hosszabb időre is a koncertprogramban maradhat, és igazán gyenge dal nincs is rajta - na, jó, csak eggyel nem sikerült megbarátkoznom, de az már az én bajom, nem igaz?

Vérbeli Accept-, illetve heavy metal rajongóknak biztosan nem fog csalódást okozni ez a 10 új dal, akik azonban eddig nem lelkesedtek a zenekar munkásságáért, bátran tegyenek egy próbát a koronggal, hiszen jóval dallamosabbra vették a figurát, helyenként progresszívebb és hard rockos megoldások is felbukkannak. Érdemes megemlíteni, hogy a méltán sikeres korong megjelenése után nem sokkal távozott a zenekarból Herman Frank, akit a Grave Diggerből is ismert Uwe Lulis váltott, és Stefan Schwarzmann, akinek Christopher Williams lett a helyettese. Az ő teljesítményükkel az év elején megjelent Restless & Live koncertanyagon ismerkedhetünk meg, és most végre a stúdióban is megmutathatták, mit tudnak.

"A The Rise Of Chaos alapötlete olyasmi, amin az utóbbi időben gyakran töprengtem... Akármerre is járunk, mindenfelé vannak rejtett, vagy nagyon is látható jelei a rombolásnak, ezek valahogy megváltoztatják az eddig ismert világot. Ami ma még áll, holnapra eltűnhet, ez eléggé irritáló, mert túl sok szinten esik meg. Senki sem tudhatja, holnap mi kerül majd sorra. A borító a legutóbbi színpadképünket mutatja, de nyilvánvalóan lerombolva... mintha csak valami katasztrófa történt volna!" - nyilatkozta az új lemezről Wolf Hoffmann gitáros.

A sorban ez már bizony a 15. Accept album, így nem igazán tudtam, hogy mit is várjak tőle, hiszen az eddig jól bevált recept korábban mindig kifogástalanul működött – mondjuk, ez most sincs másképp – de ennyi lemez után nehéz lenne „ha egyet hallottál, mindet hallottad” érzés nélkül maradni. A már-már kötelező Judas Priest-ízű riffek természetesen megmaradtak, de ezúttal felfedezhetünk különféle, tőlük nem kimondottan megszokott, érdekes húzásokat is, amik közül a nagymértékű dallamosodás a legszembetűnőbb. Nem tudom, hogy a két újonnan csatlakozott tagnak köszönhető-e, avagy Wolf Hoffmann tavalyi kiruccanásának, mindenesetre felettébb jót tett a zenekarnak ez a kis vérfrissítés. Na, persze nem kell megijedni, a muzsika még mindig zsigerből jövő és vérbeli klasszikus heavy metal, csak becsúszott némi frissítés, aminek köszönhetően még azok számára is fogyasztható lehet, akik eddig nem igazán voltak oda az Acceptért. Ezek után persze a szemükre hányhatnánk, hogy miért nem korábban történt meg mindez, de én pl. mégsem teszem, hiszen ha szerintük most volt erre szükség, akkor rendben – így is legyártották az év egyik legjobb metalalbumát, amire még a mi Pokolgép zenekarunk is büszke lenne.

Aki a klasszikus Accept-himnuszokért van oda, annak biztosan elsőre beíródik kedvencei közé a Die By The Sword, a címadó The Rise Of Chaos, a No Regrets vagy éppen a Words Colliding és a Carry The Weight. A megjelenés előtt már megismerkedhetünk a menetelős Koolaid című opussal, mely mögött egy érdekes történet bújik meg, amit Wolf Hoffmann osztott meg a hallgatósággal és ekképpen hangzik: "A Kool-Aid egy üdítő, amelybe az egyik szekta vezetője ciánt kevert, majd megitatta a híveivel - nőkkel, férfiakkal és gyerekekkel egyaránt - mondván, hogy így kerülnek a Mennyországba. Azóta, ha valakire azt mondjuk, hogy Kool-Aidet iszik, az azt jelenti, hogy vakon elhisz valamilyen hittételt, érvet vagy filozófiát. Engem mindig is lenyűgözött, hogy az emberek milyen könnyen elhisznek bármit, ha megfelelően tálalják nekik. Én minden döntés előtt mérlegelek és kritikusan állok a témához. Ez a dal is ezt üzeni." Igazából, ha említenem kéne olyan dalt az albumról, amivel nem sikerült kimondottan szorosabb barátságot kötni, az ez, az AC/DC repertoárjába is lazán beilleszthető, Balls To The Wall-hatásokkal támadó kritikus hangvételű darab.

Persze nem csak a tempós metalhimnuszokat szeretőknek kedvez az Accept, aki ugyanis szereti az emésztgetni valóbb, elmélyedősebb tételeket, az is talál kedvére valót a Hole In The Head, az Analog Man, vagy éppen a záró Race To Extinction képében, amibe még egy kis Black Sabbath-ízt is sikerült csempészni, ez pedig kiválóan illik a végére kissé szögletessé váló összképbe. Direkt a végére hagytam a What’s Done Is Done c. tételt, ugyanis ez az energiabomba a legesélyesebb arra, hogy az album igazi ’slágere’ lehessen, hiszen dallamai enyhén szólva is kitörölhetetlenek az agyból, a fejből – szóval ez a dal tökéletes telitalálat, ha csak és kizárólag ilyenekkel lenne tele a lemez, akkor viszont már nem kevés baj lenne…

Muszáj megemlítenem még a Havancsák Gyula által tervezett, elképesztően részletgazdag borítót is, amiről ez volt a legnagyobb méretű kép amit találtam, de azért még így is el lehet rajta csemegézni, és úgy tűnik, nagyon is érdemes beszerezni a bakelit verziót… Aki pedig élőben is kíváncsi az új dalokra, annak már nem kell sokat várnia, hiszen 2018 januárjában újra ellátogat hozzánk a zenekar!

Emlékezetes dalok: Die By The Sword, The Rise Of Chaos, Analog Man, What’s Done Is Done, Race To Extinction

Felejthető dalok: Koolaid

Pontszám: 9/10

Dalok:

1. Die by the Sword
2. Hole in the Head
3. The Rise of Chaos
4. Koolaid
5. No Regrets
6. Analog Man
7. What's Done Is Done
8. Worlds Colliding
9. Carry the Weight
10. Race to Extinction

 

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr3212732760
süti beállítások módosítása