Az immáron két évtizede működő, nemzetközileg is ismert és elismert, folk metalos Dalriada zenekar nyolcadik stúdióalbuma - a már jól bejáratott koncepció szerint - ismét egy hónap népi elnevezéséről kapta címét: Nyárutó havaként az augusztust szokás emlegetni. Többek között ezzel is magyarázható, hogy a lemez már tavaly ősszel megjelent volna, de mégis az idei év elejére csúszott. (Sebaj, ilyenkor januárban úgyis elég nagy a pangás...) A magyar népzenei gyökerekből táplálkozó ízléses muzsikát hajrázós, hörgős metallal vegyítő soproniak előző korongja (Áldás) még 2015 szeptemberében jelent meg, és habár 2016 májusában megjelentettek egy különlegességeket is tartalmazó akusztikus anyagot, éppen ideje volt már egy friss, vadonatúj dalokat tartalmazó összeállításnak.

Általában minden új stúdióalbum előtt elmondják a zenészek, zenekarok, hogy az eddigi legjobb anyagukat sikerült elkészíteniük és milyen nehéz lesz legközelebb felülmúlni - nos, ez a Dalriada és a Nyárutó esetében nem csupán üres frázis, jómagam is bizton állíthatom, hogy a Nyárutó képében a legjobb Dalriada-albummal van dolgunk, ami minden bizonnyal újabb rajongókat és koncertmeghívásokat hoz majd a zenekar számára, nem csak itthonról.

Nem hiába hoztam fel a külföldet: méltán lehetünk büszkék a Dalriada zenekarra, hiszen évek óta játszanak határainkon túl, még hozzá nem is kevés sikerrel. Idén például fellépnek a csehországi Masters of Rockon, a spanyol Leyendas del Rockon, valamint a svéd Sabaton Open Airen is, ami azért lássuk be: nem semmi, és ha még azt is belevesszük, hogy tavaly megjárták a 70000 Tons of Metal hajótúrát is... mondhatnánk, hogy lassan sikeresebbek odakint, mint itthon, a saját hazájukban.

A Lakihegyi-Binder Júlia által festett, lenyűgöző borító mögött megbújó booklet első számú előnye az, hogy minden egyes dal szövege alatt magyarul és angolul is szerepel egy rövid, pár mondatos leírás, történet, amiből megismerhetjük a szövegek hátterét. De térjünk rá a dalokra: a nyitó Megöltek egy legényt a "megszólaló halott" témájú balladakör alapján íródott, nagyszerű zenei megoldásokkal tarkított energiabomba, vegyes énekkel, igazi koncertkedvenc válhat belőle a jövőben. A folytatásban érkező Hollórege is hasonló felépítésű és erejű, alapja pedig a felvidéken gyakran énekelt Az árgyélus kismadár című népdal. Itt szeretném kiemelni a banda fő mozgatórugóját, Ficzek András énekes-zeneszerző-szövegírót, akit ilyen remek szövegek láttán inkább költőnek neveznék. Ha ma élne Arany János, bizonyára ilyen balladákat írna Nagykőrösön, esetleg a margitszigeti tölgyek alatt. (A kapcsolódási pont nem véletlen...) Az első igazi meglepetést a XX. században felfedezett Kassai kódex egyik részének alapján készült Táltosok álma okozza - a csapattól már megszokott thrases, már-már death metalba hajló témák és a tempós, headbengelős refrén emelik a kedvencek sorába ezt a szerzeményt. A történelmi témát feldolgozó címadó tétel is magasan kiemelkedik a sorból, epikus énektémái valamint falrengető hangszeres megoldásai révén. (Megkockáztatom, hogy az elmúlt évek legjobb szerzeménye tőlük.) A videoklippel kísért, pár hete kihozott Búsirató magyar népi dallamok alapján összeállított, népi hatású szöveggel felvértezett dal, pattogós zenei témákkal, megannyi tájegység zenei jellegzetességeit összedolgozva.

A két részben felvonultatott Thury György balladája méltán odapakolható az eddig készült hasonló kaliberű tételek mellé. Aki esetleg nem lenne képben hősünkkel, Ő a magyar „El Cid”, egy végvári vitéz és várkapitány, aki a 16. századi európai oszmán hódítás ellen küzdő magyar seregek egyik legjelentősebb alakja volt. Aki esetleg többet is szeretne róla tudni, itt bővebben is olvashat róla. (Továbbá érdekesség lehet, hogy a dal zenei alapmotívuma az E kertembe egy madár c. népdal feldolgozása.) A tréfás hangvételű, pattogós népzenei alapokra helyezett, de mégis zúzós, szőlőtermeléssel és borfogyasztással kapcsolatos Komámasszon sem okoz csalódást, szerintem pont szükség van ilyen tételekre is. (Érdemes csak az Áldáson szereplő, Moldvageddonra gondolni.) A székely katonadalok alapján íródott Áldja meg az Isten témájánál fogva az egyik legkomorabb dal a sorban, amire a középrészben szereplő népdal hangszeres verziója is rátesz még egy lapáttal. Az albumot egy autentikus magyar vonós népzenei tétel zárja, természetesen a Fajkusz Banda előadásában.

Én már eddig is vevő voltam arra, amit ez a zenekar csinál (legfőképpen az Arany-albumot és az Áldást kedvelem tőlük), de azt hiszem, ezek után én is beállok a lelkes rajongók és koncertekre járók sorába, mert minél előbb részese akarok lenni egy olyan bulinak, ahol ezeket a dalokat élőben is hallhatom. Le a kalappal Laura és a srácok előtt, ezt most sikerült nagyon elkapni!

Kiemelkedő dalok: Megöltek egy legényt, Hollórege, Táltosok álma, Nyárutó, Búsirató, Thury György balladája, Komámasszon, Áldja meg az Isten

Felejthető dalok: nincsenek. Úgy tűnik, tényleg sikerült elkészíteniük az eddigi legjobb albumukat, már csak arra leszek kíváncsi, hogy mindezt mivel múlják felül. De hát az már a jövő zenéje...

Pontszám: 10/10

Dalok: