Mint azt már a Mobilmánia Vándorvér című lemezének ajánlójában megírtam, Molnár "Stula" Péter derült égből villámcsapás módjára hagyta el anno a zenekart, azonban a Zeffer András vezette Fonogram-díjas csapat nem tétlenkedett, hiszen a tavalyi év során - teljesen megújult formációban - összehoztak egy elsőosztályú klasszikus hard rock albumot. Mindeközben már javában formálódott Stula friss zenekarának összeállítása és első lemeze, amely alig több, mint egy héttel ezelőtt látott napvilágot Őserő címmel és azt kell mondjam, egyáltalán nem vall szégyent sem hazai, sem pedig mobilmániás viszonylatban - talán azt leszámítva, hogy jelen anyagon egy kicsit több, úgymond rádió kompatibilis dal van, de ez mikor volt probléma?

Nem mintha össze akarnám hasonlítani a két zenekar albumait, hiszen mindkettőben megvan az a bizonyos valami, ami miatt szerethető. A Mobilmániának ott van egy csapat kiváló, sokat látott és tapasztalt, "öreg" zenész pár fiatal társaságában, valamint Horváth Attila dalszövegíró, míg a Stula Rock együttest csupa tehetséges, nagy lehetőségre és kitörésre vágyó arc alkotja, a zenéért és a szövegért szinte minden esetben a dobok mögött helyet foglaló Horváth Ádám a felelős - azt azonban nem tudom, mennyi köze van a fent említett legendához. A debütáló anyag egy teljes mértékben mai, friss és fiatalos rockzenekar képét tárja elénk, jobbnál jobb dalokat felsorakoztatva, amik esetleg a nem kimondottan rockzenét kedvelőknek is bejöhetnek...

Alapvetően a fogós, mondhatni tipikus hard rock daloké a főszerep nem egészen negyven percben, de akadnak nyugodtabb pillanatok is, kedvezve minden réteg rajongóinak. Régi jó szokás szerint szeretem először áttanulmányozni a szövegeket, éppen ezért néztem nagyokat a nyitó Visszafordíthatatlan sorai láttán, viszont nem kicsit lepődtem meg, mikor kiderült, hogy zenével együtt milyen jól hatnak az enyhén szólva is furcsa szófordulatok. Ezt leszámítva a lemez egyik legjobb dalát kapjuk már rögtön a hallgatás elején. A már tavalyról ismert, videoklippel kísért Ha látnád magad finoman olvad bele a sorba, internetes megtekintésszáma alapján eléggé kedvelt darab, minden bizonnyal - előbb vagy utóbb - felkapják a rockrádiók. Érdemes lenne...

A Dudás Ivett (Tales of Evening) vendégszereplésével készült Két igazság kétségtelenül a korong legjobb dala. Rengeteg hasonló duettet hall az ember élete során, és hát az igazságot ki kell mondani: ritkán sikerülnek jól, azonban esetünkben egy igen is kiváló kooperációval van dolgunk. (A saját részei mintha az énekesnőre lennének szabva, a frontember pedig tökéletes támaszt nyújt, ráadásul zeneileg és szövegileg is abszolút rendben van a nóta. Én a helyükben elkezdenék gondolkodni egy klipben...) A folytatásban jobbnál jobb dalok serege érkezik, a húzós Szállnék és a nagyívű Mindent kölcsön kapunk első hallásra instant slágerek, akárcsak a lendületes és dallamos Forgószél. Már a mobilmániás időkben is sokan, sokszor hasonlították Stula hangját Vikidál Gyuláéhoz, a hasonlóság azonban az aktuális lemezen vált csak igazán meglepővé számomra. Hiába, így kell a nagy elődök nyomában lépkedni... Az utolsó harmad legkiemelkedőbb dala egyértelműen a címadó, melyben újabb vendég lépett a mikrofon elé, mégpedig a Szkítia soraiból ismert Ráduly Levente.

Mindent összevetve, egy remekbe szabott debütáló albummal örvendeztetett meg minket a Stula Rock, bízom benne, hogy a folytatásban is hasonlóan fogós és emlékezetes dalokkal teli anyagokkal lesz majd dolgunk.

A legkiemelkedőbb, legemlékezetesebb dalok: Visszafordíthatatlan, Két igazság, Szállnék, Kirúgtak a mennyből, Mindent kölcsön kapunk, Forgószél, Őserő

Pontszám: 9/10 - csak így tovább!

Dallista: