Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy az ezredforduló környékén, illetve azt követően gomba módra megszaporodott a Tankcsapda világára emlékeztető, vagy esetleg azzal koppra megegyező zenekarok száma. Ezek közül a bandák közül a legismertebbek a Depresszió, a Rómeó Vérzik, valamint a Road, de szerintem a Burnout, valamint az Alcohol neve is sokaknak mond valamit, és akkor a többi másodvonalbeli zenekarról még nem is beszéltünk... Mára már a Depressziónak is sikerült kialakítania sajátos kis világát, amit legutóbbi lemezük, a tavaly ősszel megjelent Válaszok után... is tökéletesen példáz, a Rómeó inkább a Sex Action-féle dirty vonalra ment rá, de meglehetősen sokat változott és fejlődött, tavaly - egy kiadóváltást követően - pedig a somorjai trió kiadta eddigi legjobban sikerült lemezét. A Road - szégyen ide, szégyen oda - sokáig elkerülte a figyelmemet, viszont 2013-ban, a Tegyük fel... megjelenése idején kaptam fel a fejemet rájuk. Már akkor éreztem, hogy - annak ellenére, hogy még ők is erősen benne vannak a skatulyában - ebben a bandában bizony van kraft, Máté szövegei pedig sokkal érettebbek egy-egy kortársánál, érdemes rájuk odafigyelni.

Persze ezek után alaposabban utánanéztem munkásságuknak, de sajnos a korai korszak nekem nem fekszik annyira, és azt is sajnálom, hogy egy rágógumiízű, rádiós Bon Jovi-sláger koppintása az úgymond himnuszuk, szerintem ennél sokkal többre lennének érdemesek. Mindezt a 2015-ben megjelent M.A.T.T. album is bizonyítja, ami nem csoda, hogy a legsikeresebb sorlemezük lett - köszönhetően a közönségnek. A rocksajtó és a kritika, valamint nem kevés régi rajongó eleinte kétkedve fogadta a korábbiaktól mindenben különböző dalcsokrot, de köszönhetően a legnagyobb videómegosztó portálnak, a dalok sikeresek lettek, nagy részük pedig szerves része a koncertprogramnak, és minden bizonnyal alapvető tétellé fog nemesülni az idő múlásával. (A Kettő bennem az énnek már egy jó kis swing-feldolgozása is született, ajánlott rákeresni!) Az előzményeket figyelembe véve szinte biztos voltam benne, hogy ezt a vonalat fogják továbbvinni az új lemezen is, főleg, mikor megláttam a meglehetősen furcsa módon írt címet: _TKLTSSG_HBJ. Szerencsére a magánhangzók a helyükre kerültek, így született meg A tökéletesség hibája, ami kétségtelenül a zenekar eddigi munkásságának legfényesebben ragyogó ékköve. Már a két és fél évvel ezelőtti felhozatal is azt bizonyította, hogy egy új irányt vettek fel, és mivel a dalok kiállták az idő próbáját, nem érzem rossz döntésnek az ugyanilyen irányú folytatást, aki az előző eresztést szerette, az most is boldogan fogja üdvözölni a nótákat, és - ki tudja - előfordulhat, hogy még új rajongókat is szereznek...

A rövid dalrészletekből összeállított előzetes alapján is világos volt, hogy érdemes lesz várni erre az anyagra, mert ha nem is egyenes folytatása a M.A.T.T.-nak, szellemiségben nagyjából ugyanott van. Az előző albumot mai napig szívesen pörgetem, vannak is róla betonbiztos kedvencek, még a rádió kompatibilis Zsák a foltját duettet is szeretem róla, a friss anyag esetében azonban nagyon nehéz kiemelni akárcsak egy olyan dalt is, ami félrement volna, mert nincs ilyen. Szeretem azzal kezdeni, hogy mi az, ami nem tetszik, hogy a jövőben elkerülhessem, de most nem volt könnyű dolgom e tekintetben. Jó, a teaserből egy kicsit kilógott számomra a Benzin legyen, viszont a lemezen remekül illeszkedik a többi dal közé, így arra sem tudok rosszat mondani. Kissé furán hat a mély gondolatok között egy ilyen könnyedebb tétel, a motorostalálkozókra meg a nyári fesztiválokra viszont nagyon jó lesz majd.

Az albumot nyitó Bocsánat helyett rögtön egy érdekes tétel, ugyanis Máté egyik verséből született Goya zenéjével, így elmondható, hogy egy valódi költeménnyel indul a korong. A folytatásban aztán a zúzásé a főszerep, a 135 seb tökéletes választás. Zenéje és szövege egyaránt egyből berobban, az egész dal velőtrázóan nagyszerű, szövegileg pedig itt is megvannak a költői magasságok, amik már a M.A.T.T. óta egyre erősebben uralkodnak. A 135 pedig nem olyan misztikus-varázslatos meseszám, mint a 3, a 7 vagy a 11, egyszerűen csak a könnyű kiénekelhetőség miatt lett annyi. A címadót már ismerhetjük egy ideje a streaming oldalakról - megkockáztatom, hogy ez a lemez egyik legfurább darabja, építkezés és összetétel tekintetében mindenképpen. Nem tartozik az elsőre ható tételek közé, ellentétben A bátrak éjszakájára keresztelt, Petőfi Sándor szellemiségét és néhány, útravalóul szánt gondolatát magába rejtővel. Aztán - visszatérve a címadóra - vannak még dalok, amiknek hagynék és adnék egy kis időt: az Egyedül vagy messzire, illetve a Te is csak játszol lehet, hogy élőben jól megdörrennek majd, egyelőre a többi nóta engem jobban eltalált. Mondjuk, előbbinek nagyon ütős és jó refrénje van... Remekül húz és nagyon jól megjegyezhető Az én vérem vagy, a M.A.T.T. elvontabb szövegvilágú dalait kedvelőknek pedig ott az Ölj meg december, vagy az Álmatlanság idején, ami az én személyes kedvencem, de akad itt instrumentális szerzemény is, mégpedig az Amikor a nap...címre hallgató.

Direkt a végére hagytam a Sokkal jobb jónak lenni című dalt, amiben az Üvegtigrisből, A mi kis falunkból, valamint Torrente szinkronhangjaként ismert Csuja Imre részleteket mond el Babits Mihály Jónás könyve című elbeszélő költeményéből. Ez a hat és fél perces csoda - amire egyébként kilpet is forgattak, mely nemsokára érkezik - zárja A tökéletesség hibáját. Remek ötlet volt utolsó helyre tenni, ezzel együtt pedig megkockáztatom, hogy a zenekar eddigi legkiforrottabb és legjobb, legnagyobb dalát üdvözölhetjük benne. Merész dolog volt rá videót készíteni, hiszen nem egy kimondott slágerdarab, de a rajongók minden bizonnyal azzá fogják tenni.

Összességében megszületett a Road pályafutásának eddigi legjobb, legérettebb albuma, ami talán még az előzőnél is népszerűbb lesz - erre minden ok és lehetőség megvan. Zene, szöveg, hangzás - minden a helyén van, azonban a pontadásnál még óvatos voltam, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy az év egyik legjobb hazai rock/metal albumát készítették el a srácok. Csak így tovább!

Szerintem a legjobb dalok: 135 seb, A bátrak éjszakája, Az én vérem vagy, Ölj meg december, Álmatlanság idején, Sokkal jobb jónak lenni

Pontszám: 9/10

Tracklista:

1. Bocsánat helyett
2. 135 seb
3. A tökéletesség hibája
4. A bátrak éjszakája
5. Egyedül vagy messzire
6. Az én vérem vagy
7. Benzin legyen
8. Amikor a nap... (instrumentális)
9. Ölj meg december
10. Álmatlanság idején
11. Te is csak játszol
12. Sokkal jobb jónak lenni (közreműködik: Csuja Imre)