Legfrissebb, négy hazai albumot is magában foglaló válogatásunkban túlnyomórészt a modern műfajoké a főszerep, de rögtön az elején megszórjuk egy kis pszichedelikus érzésvilággal is, aztán tessék felcsavarni a hangerőt, mert jobbnál jobb pörgős, lazulós dalcsokrokat kötöttünk egybe a magyarul megszólaló, fiatalos punk rock és modern vonalas zenék szerelmeseinek. A közelmúltban megjelent Acid Victoria-, Csaknekedkislány és Kies-albumok, valamint a püspökladányi KabinLáz vadonatúj EP-je garantáltan felrázza a fáradt mindennapokat!
A KASZA TIBI LSD-TRIP | ACID VICTORIA: WHERE'S THE MAGIC FROM (EDGE)
Ha valami, akkor az végképp nem mondható el hazánkról, hogy pszichedelikus rock-nagyhatalom lennénk. Pont ezért rendkívül üde színfolt a magyar rockszíntéren ez a három fiatal srác alkotta banda, akikről ha nem tudnám, hogy itthonról valók, lazán bevenném azt is, hogy valami amerikai underground cuccot hallok.
Sem a pazar zenei körítés (és minőség), sem pedig a remek angol kiejtés nem erről árulkodik, szóval ezek a fickók meglehet, hogy nem épp a megfelelő helyen pottyantak le. Persze ezzel semmi probléma (lehetne is tőlük tanulni egy-két fogást, annyi szent), de hogy rögtön az első anyaguk ilyen pofátlanul ütős legyen, arra aztán végképp nincs mentség, haha!
Rendkívül tágas spektrumon mozognak ezek a dalok, meg hát sok is van belőlük, nem beszélve a hatásokról, no meg mindarról, amit előidéznek... Tisztára olyan az egész lemez, mint egy hetvenes évekbeli művészi alkotás, no meg egy jó kis LSD-trip, Kasza Tibivel. Na, igen, ezt csak azért mondom, mert az első énekes pillanatoktól kezdve olyan érzésem volt, mintha ez az általam nem éppen kedveltnek mondható énekes-celeb állt volna a mikrofon elé. Bocs fiúk, de ettől a képzavartól nem tudtam elvonatkoztatni, lássuk be, rohadt viccesen hangzik!
Tényleg egy rossz szavam nem lehet a Where's The Magic Fromot illetően, talán a kollégák felé jelezném, hogy itt egy baromira tehetséges és figyelemre méltó zenekar, tessék meghallgatni a debütáló albumukat, mert király! De ha mást nem is, az If I Were Coolt tessék rotációra állítani valamelyik rockrádióban, hatalmas szerzemény!
Dalok: Intro // DRILL // Gonna Leave You // Ode to a ddict // Get High // Safewords // Runaway // Lady Marü // Dante // BuxXxa // If I Were Cool, I Would Have Nothing // Cap Holdline Affected // Blazer // Outro
Pontszám: 8/10
VALAMI EGÉSZEN MÁS | CSAKNEKEDKISLÁNY: KOBRASZÍV (szerzői kiadás)
Ha az ember fia véletlenszerűen kinyitja a Magyar Narancs véletlenszerű lapszámát, miközben a Tesco hipermarket hírlapszekcióján fel-alá járkálva úrrá lesz rajta a vágy, meglepő dolgok történhetnek. Példának okáért szembetalálja magát a lemezismertető rovattal, amiben az új Pet Shop Boys-album mellett (ami egyébként fergeteges lett, de ugyebár nem ezért vagyunk itt, akármennyire is szeretjük őket) felbukkan egy meglehetősen szórakoztató nevű zenekar friss anyaga is. Fogja magát, előveszi zsebéből a noteszt és azonnal feljegyzi, hogy otthon azonnal meghallgatni! Így ugyebár könnyen meglehet, új kedvencet is avathat, akármennyire is ódzkodik az ilyen jellegű ajánlatoktól. De hát egy próbát megér, nemde? Nos, telitalálat.
A szórakoztató nevű csapat semmi mással össze nem téveszthetően tolja az előző század legnemesebb hagyományaiban gyökerező alternatív muzsikát, méghozzá fejből nehezen kiűzhető, emlékezetes (és hatalmas) dallamokkal, eszes, frappáns szövegekkel. Ne várj semmiféle Lovasi-kópiát, de új Bizottságot, ős-Bikinit vagy Cseh Tamást se, ez valami egészen más. (Bár mintha az Ági fiába belecsúszott volna egy kicsi a jó öreg Emeséből, de ezt semmiképpen nem fogjuk negatívumként felvésni.)
Ahogy észrevettem, a Féltél szeretni szinte önálló életre kelt és nagyon népszerű lett, amin igazából nem is lepődünk meg, de a több tízezres megtekintést legalább annyira megérdemelné az első négy nóta is, amiknél ütősebb és hatalmasabb indításokat rég nem hallottam már, a lendület és lelkesedés pedig a későbbiekben sem csökken. Hangzás és előadás terén sem élhetek kifogással, legszívesebben akár napjában többször is felraknám a cuccot, pláne unalmas percekben! Egy-két dal és rögtön elszáll minden rossz, úgyhogy ezekben a vészterhes időkben nem is javasolhatok mást, mint hogy tessék keresni a Csaknekedkislányt és a Kobraszívet, elképesztően addiktív és fergeteges cucc!
Dalok: Ujj Zsuzsi // Lődi // Botrány // Rólad akkor sem 2000 // Féltél szeretni // Ági fia // Mese // Farmerkabát // Király úr // Hülye // Titkosügynökember // Nem bizony (feat. Szalai Anna)
Pontszám: 9/10
SRÁCOK A DALBÓL | KIES: NINCS AZ A SOR, AMIBE SZÍVESEN BEÁLLNÉK (EDGE)
Ha eddig elkerülte figyelmedet a refréncentrikus modern rock/metal vonalas Kies, akkor már régen rossz minden. A srácok régóta aktívak és hát ügyesen építik a karrierjüket, ha máshonnan nem is, a köztévé dalválasztós műsorának idei köréből talán ismerheted őket. Így sincsenek meg? Akkor irány a legközelebbi újságos és tessék beszerezni legújabb, kilenc dalos albumukat, ami a márciusi HammerWorld magazin mellékleteként is elérhetővé vált. Habár a spanyolviaszt nem fedezték fel, olyan zenét nyomnak, méghozzá sokunkhoz közel álló szövegvilággal, amire lehetetlen nem odafigyelni.
A lemezről igazán nehéz kiemelkedő tételt választani, hiszen egytől egyig működőképesek, és mivel nincsenek túlcifrázva, gyakorlatilag a második hallgatás során már simán együtt énekelhetőek a koronggal, én mégis megsimogatnám most a Halák Árpi közreműködésével készült Szétesve címűt, bízva abban, hogy rövidesen forog rá egy klip. Szerintem megérné elgondolkodni ezen!
A Dal műsorba benevezett Az egyetlen pedig az év egyik legnagyobb magyar rockslágere lehetne, olyan gyorsan ható és nehezen felejtető az egész, hogy le a kalappal. A Nincs az a sor... számunkra 2020 első hazai kedvenc nagylemeze, melegen ajánljuk mindenki figyelmébe!
Dalok: Nincs az a sor, amibe szívesen beállnék // Erdő // Semmiben nem vagyok biztos // Szétesve km. Halák Árpád (Stubborn) // Fel a fejjel // Megfordítanám // Nincs elérhetetlen // Törjük át // Az egyetlen
Pontszám: 10/10
TULAJDONKÉPPEN MI VISZKET? | KABINLÁZ: KIHAJOLNI VESZÉLYES EP (szerzői)
A püspökladányi KabinLáz zenekar vadonatúj, remek borítóval felvértezett EP-kiadványa is bizonyítja, hogy nem kell maratoni hosszúságú lemezeket és dalokat írni ahhoz, hogy azt mondjuk valamire: na igen, ez kell, ez ütős, ez király! Négy tempós rocktéma, valamint egy csupasz líra is elég ahhoz, hogy hosszú időre bevésd magad a hallgató szívébe és eszébe, ugyanis itt nem csak a kiállítás és a név pazar, de a srácok teljesítménye is a maximumon van, igaz, ezt megszokhattuk már tőlük. Mind zene, mind szöveg terén komplex és érett benyomást kelt az összkép, itt nincsenek felesleges vagy éppen zavaros gondolatok, témák.
Mind az öt nóta már-már pofátlanul fülbemászó és slágeres, de főként a nyitó Húsevő című tétel az, amit nehezen felejtesz el akár már egyetlen játszás után is. Akadnak, akik negatív kontextusban, az igaz, de azt írták a kommentszekcióban, hogy "megvan az utánpótlás" a mostani nagy öregek mellett. Nos, én most megvédeném a srácokat és teljes mértékben lelkesen, ujjongva mondanám, hogy: igen, tényleg megvan az utánpótlás és bármelyik sztárzenekar mellett megállják a helyüket!
De visszatérve a dalokra: a digitális korongot záró ballada (Az utolsó) okán még egy rádiós játszást is megelőlegeznék, de ez már legyen a jövő zenéje (tudom, irtó rossz poén), az biztos, hogy a soron következő nagylemezig tökéletes "időhúzás" ez az öt friss dal, nagyon kellemes és sokszor visszatérő hallgatnivaló tavaszi lejátszási listánkon!
(Arra pedig, hogy tulajdonképpen mi viszket a Fény című dalban, nos hát... nem mi fogunk választ adni, az is biztos! :D)
Dalok: Húsevő // Fény // Nincs végzet // Túl nehéz // Az utolsó
Pontszám: 9/10
