Ismét egy olyan zenekar, akikről nehéz elfogultság nélkül írnom, hiszen majd' minden magyar ember ismeri őket – aki csak egy kicsit is jártas a rockzenében, biztosan – és legalább annyian szeretik őket, mint ahányan nem vallják be, de titokban mégis hallgatják akár régebbi, klasszikus dalaikat, akár az újabbakat. Március elején itt, Székesfehérváron koncerteztek a Fezen Klubban és nem volt kérdés, hogy el kell látogatnom, hiszen ezen a bulin (ahol még olyanokra is felfigyeltem, akikről az égvilágon nem gondoltam volna, hogy hallgatnak akár rockzenét, akár Lordot), már meg lehetett vásárolni az új, szimplán csak 45-re keresztelt albumot, melyen 10+1 új szerzemény kapott helyet és egy ereje teljében lévő csapatról tesz tanúbizonyságot.

A 45 éves jubileumi koncert előtt tették közzé az albumot nyitó, Hargita című dalt, melyet először meghallgatva attól kezdtem félni, hogy szegények „öregségükre” megbolondultak és le fognak süllyedni egy nemzeti rock banda szintjére. Félreértés ne essék, azt a műfajt is nagyon szeretem, de csak ha igényes és élvezhető, rendesen kiművelt – legnagyobb szerencsénkre ez a dal is ilyen, kőkemény hard rock alapokon nyugszik egy gyönyörű szöveg, melyet az Ismerős Arcok frontembere, Nyerges Attila követett el.

A szövegekért továbbiakban Pohl Mihály énekes a felelős, ami azért rendesen meg is látszik, hallatszik, valamiért mégsem von le az élvezeti értékből. Igaz, hogy egy-két helyen esetlenek és/vagy direktek a szavak, a sorok, mégis meg tudom bocsátani. Beke Márk billentyűs zeneszerzőként és szövegíróként is bemutatkozik a korong legszebb tételében, a Melletted vagyokban (lásd lejjebb), "fiatal" kora ellenére meglepő érettséget mutat a szerzemény (nem hiába, hiszen végzettsége angol, irodalom- és nyelvszakos tanár valamint kommunikációs bölcsész...) Az album emlékezetes pillanatai közé olyan dalok tartoznak még, mint a Tedd, amit érzel, a Ne legyen sírás, A holnap mindig más vagy a Furcsa játék és Az út szélén mindig égnek a gyertyák.

Alig 40 perces a játékidő, melyet a „+1” dal, a Csak így halkan koronáz meg. Nem lőném le a poént, csupán annyit spoilerezek, hogy ennek a dalnak nincs szövege… A zenekar a lehető legkiválóbb formában van – apropó, a koncert egyébként kiváló volt, idén az eddigi legjobb és legnagyobb koncertélményem – amit még Gidófalvy Attila betegsége és műtétje sem tudott/tud beárnyékolni.

Visszatérve a lemezre: hét hosszú év után végre újra megmutatta a Lord, hogy még mindig ők uralkodnak, ha igazi, vérbeli magyar hard rock zenéről van szó! Legalább életében egyszer mindenkinek el kell mennie egy koncertjükre, ha valódi kikapcsolódásra és önfeledt szórakozásra vágyik! Minden gyengesége ellenére ez bizony egy hatalmas 10 pontos album! Csak így tovább, fiúk!

Annak ellenére, hogy Erős Attila a közelmúltban azt nyilatkozta, nem szeretne több lemezt csinálni, legalább még egyet nem ártana ebben a felállásban... Sajnálatos módon Gidófalvy Attila nemrég otthagyta a zenekart, ennél nagyobb veszteség pedig aligha érheti a rajongókat.

Hallgasd meg a teljes albumot az alábbi linken!

Emlékezetes dalok: Hargita, Tedd, amit érzel, Ne legyen sírás, Ki ez a lány?, A holnap mindig más, Melletted vagyok, Furcsa játék, Az út szélén mindig égnek a gyertyák - bármelyik dalból koncert kedvenc és klasszikus válhat, akár már rövid időn belül is! :)

Felejthető dalok: Ne tégy úgy, Vedd el - ezek annyira nem ragadtak meg, nem találtak be úgy, mint a többi. :(

Pontszám: akkor is 10/10, ha nem teljesen tökéletes a lemez! :P

Dalok:

A márciusi koncertről írt beszámolóm ITT olvasható!