Nemzetünk Koszorús Költőjének, Dakota Sámánjának 49. születésnapja alkalmából, 2017. április 6-án jelent meg ez a különleges kiadvány, mely egy új dal (Szabadon) eredeti, amolyan albumverziónak nevezhető formája és három átértelmezése mellett a platinalemezes Még egyszer című korong egyik legerősebb és legemlékezetesebb (emellett pedig legszebb) tételének, az Átölelnek három (album, koncert, Hauber Zsolt-féle remix) verzióját rejti.
Az új dal is ugyanabban a – többnyire 80-as éveket idéző, egyébként pedig rendkívül szánalmas és idegesítő – szintetizátoros zenei világban készült, mint a 2084 című nagylemez óta bármelyik Ákos-szerzemény, ám amellett, hogy még a rock verziónak sem sikerült kellően erősre sikeredni, a zenei kérdések és az azokra kereshető/adható válaszok eltörpülnek a szöveg mellett. Mivel egyáltalán nem vagyok a zenében jártas, - csupán 1-2 dologhoz jó a fülem és meg tudom válogatni, hogy mi tetszik és mi nem – ezért én mindig elsősorban a szöveggel foglalkozom, ilyen esetekben mindenképpen.
Sajnálatos módon nekem ezek az egy kaptafára épülő/készülő már-már szirupos szintetizátor-muzsikák nem tudnak kimondottan nagy élményt nyújtani, (leszámítva talán a Még egyszer album Ugyanúgy, illetve A Cég, valamint Kedvesnővérek című tételeit) úgy ahogy vannak, el tudom őket engedni, főleg ha olyan erős szövegek íródnak rájuk, mint az aktuális új dalé. Nem hiszem, hogy én vagyok a legalkalmasabb ember, aki megmondja a véleményét és amolyan prófétaként a Költő mellé állítson vagy ellene hangoljon embereket, az viszont tény, hogy Ákos most nagyon rátapintott valamire – ezt pedig több oldalról is vizsgálhatjuk, értelmezhetjük. Az aktualitásokra való reagálás ezúttal bibliai köntösbe bújt – és a menekültválságtól kezdve a menetelő szolgahadakon át az új amerikai elnökig minden és mindenki szerepet kap benne. Persze „akad, aki érti, mit jelent”, de mindegyik hallgatásnál mást fog, ezt garantálom. Egyesek szerint kormánykritikus, mások szerint pedig épp ellenkezőleg, valaki teljes pusztulást, míg egy másik valaki felemelkedést lát benne. Hiába, nem vagyunk egyformák… Magam részéről úgy gondolom, hogy minden, amit fentebb leírtam benne van így-úgy, ilyen-olyan módon és kész.
Az Átölel című dalról pedig csak annyit, hogy már a nagylemez megjelenésekor is egyből hatalmas kedvencemmé vált, erre a tavalyi Dupla Aréna Dupla DVD is ráerősített, most pedig újra felfedeztem ezt az elmondhatatlanul gyönyörű szerzeményt. Mind az új, mind pedig a régebbi dal átértelmezéseivel akadnak kisebb-nagyobb problémák, az új esetében a hasonlóság az eredetivel, a régi esetében pedig a teljes lebutítás és a tiszta érzelmek kiölése a dalból. (egyébként mindkettő Hauber Remix.)
Ez a kiadvány számomra valamiért nem váltotta be a hozzáfűzött – nem kimondottan kis – reményeimet, a remixek a tavalyi, Ugyanúgy EP-vel ellentétben felejthetőek (még a rockverzió is, minden Tears For Fears, Pink Floyd és egyéb hatás ellenére is) és unalmasak (leszámítva talán Lepés Gábor D’n’B remixét) bár az albumverziók némileg ellensúlyozzák ezt, az egy szem koncertfelvétellel együtt. Ha minden igaz, ősszel érkezik a tavalyi dupla Arénakoncertet megörökítő DVD, remélem, az jobban sül el majd… De addig is lehet nosztalgiázni a régi dalokkal, összebújni az Átölelre, sőt – „szeretni Szabadon!” Megbocsátható ez a kis kanyar, a kiadvány pedig mindent egybevetve 7 pontot megér.
