Ki tudja, mennyire tesz jót egy viszonylag ismert és elismert zenésznek/énekesnek, ha derült égből villámcsapás módjára ún. szólókarrierbe kezd… Ez bizony nem csak kis hazánkban, hanem a tengerentúlon is régóta bevett szokás, láthattunk és hallhattunk jobban, de rosszabbul sikerült próbálkozásokat, esetenként jól elsült, de kimondottan bizarr kooperációkat is. Aki főhősünket a Pokolgépben eltöltött évei és ott végrehajtott tevékenységéből kifolyólag ismeri, nem biztos, hogy elégedetten és elismerően fog bólintani akár a teljes album, akár csak néhány dalának hallatán.

Ezek a szerzemények merőben eltérnek Dávid eddigi munkáitól, inkább nevezném őket rádióbarát pop-rock daloknak, helyenként nem kevés, de nem is zavaró, sőt inkább kellemes groove-okkal keverve. Ha valahova be kéne lőnöm a hazai palettán, akkor azt mondanám, hogy a korong egyaránt bejöhet akár a Kowalsky meg a Vega, a Kispál és a Borz esetleg a Tankcsapda és a Hooligans kedvelőinek, rajongóinak is, de egy-két nyitottabb ’gép-fanatikusnak is épp úgy kedvence lehet.

Ebből a 9+1 dalból többen is ott van az a bizonyos slágerpotenciál, amiért zsinórban kéne szólniuk különböző rádiócsatornák válogatásaiban. Nem elhallgatandó tény, hogy Dávidnak sajnos nem a torka az elsődleges hangszere, ám ez csak az első percekben tűnhet zavarónak, igazából hamar meg lehet szokni, főleg ha az ember odafigyel a szövegekre!

A szövegekre, melyek amolyan szerzői önigazolásnak is felfoghatóak, elég csak a Nem haltam meg c. tételre gondolni, melyből világosan kiderül, hogy szerzőnk él és virul, végre azt csinálhatja, amit igazán szeret. Teljes kitárulkozásnak fogható fel a Könnyítek magamon, de a Nem fél a haláltól, illetve a Szívrobbanás (ami egy kicsit tankcsapdás lett, de ezt a lehető legnagyobb pozitívumként hozom fel!) is ezt a vonalat képviselik és mind-mind Dávid sokoldalúságáról tanúskodnak, csakúgy, mint a Mogyoróssy Adriennel duettként előadott Szálanként. Véleményem szerint ez a dal a lemez legjobb tétele, egy állati jól sikerült, zúzós kis nóta a párkapcsolatok árnyoldalairól.

A zenei paletta habár általánosságban nem mozog egy kimondottan széles skálán, apránként azért vannak elrejtve finomságok, mint például a lemezzáró, Szélcsend című, akusztikus balladaként is felfogható alkotás. Megjegyzem, kisgyermekek számára kiváló altatódal lehet, nekem legalábbis ez volt az első benyomásom róla.

A Dáviddal olvasott interjúkból egy végtelenül szimpatikus, kétgyermekes családapa képe rajzolódott meg előttem, aki teljesen elégedett mindennel, amivel csak lehet és ez így is van jól. Bizonyos dolgok miatt első hallgatás közben és után is kissé felvont szemöldökkel tekintettem a dologra, de azóta megérett bennem és bátran merem ajánlani mindenkinek, akit kicsit is érdekel. A friss, fiatalos és az újdonság erejével ható dalok, témák, valamint a pénztárcabarát árszabás mindenképpen előnyökként hozhatóak fel, azonban a következő albumra (amely, ha értesüléseim nem csalnak, már készülőben van... ;) ) egy kicsit bátrabb hangszerelést javasolnék.

A márciusi Hammerworld magazin egyik extra mellékleteként megjelent korong ezentúl a Mediamarkt áruházaiban kapható, valamint meghallgatható az összes digitális platformon és YouTube-on is. Érdemes vele egy próbát tenni, részemről 8 pontot ért. Csak így tovább! :)

A legkiemelkedőbb, legemlékezetesebb dalok: Nem fél a haláltól, Szívrobbanás, Tavasz, menj haza, Szálanként, Szélcsend

Pontszám: 8/10

Dalok: