Nem állíthatom, hogy az elmúlt évtizedben elhalmozott volna minket albumokkal a legendás magyar rockzenekar, hiszen Baranyi László frontemberrel mindössze két album készült mindeddig, 2009-ben a Mobileum, három évvel ezelőtt pedig a Farkasok völgye, Kárpát-medence. Míg előbbin felbukkan néhány könnyedebb, pörgősebb téma is, a 2014-es lemezt már beárnyékolta a zenekarvezető, Schuster Lóránt betegsége, (szinte az egész album szövegeit a kórházban írta...) így azon túlnyomórészt negatív hangvételű és kimondottan sötét tónusú dalok sorakoznak. Egy-két megbocsátható, szövegbeli sutaságot leszámítva mindkét albumra jó szívvel emlékszem, gyakran hallgatom is őket, ha olyan kedvem van - a Farkasok völgyéhez mondjuk kell némi győzködés részemről, de hamar bele tudok lendülni abba is, a Mobileumról pedig a lazább, szemtelenebb dalok mellett nagy kedvencem a kimondottan súlyos Istennel szemben.

A mindössze 7 dalt tartalmazó új korong megjelenése előtt pedig lekerült a polcról a pár hónapja napvilágot látott, Baranyi-évek című tripla CD-s válogatás, mely a zenekar 2008 és 2017 közti felvételeiből adott keresztmetszetet, az impozáns kiállítású szett harmadik korongján a Ne féljetek, nem megyünk haza! című tétel is felcsendült. Ezen kívül még két dalt ismerhettünk meg, melyet a zenekar Facebook-oldalán tett közzé Schuster Lóránt. A bónuszokkal alaposan felvértezett, 79 perces hosszúságú 2014-es lemez a '94-es újraindulás óta kétségtelenül a zenekar legjobbja, tele a mindennapjainkat érintő dolgokra, problémákra való reflektálásokkal. Ahogyan az egyik legnagyobb slágerükben is elhangzik, az Örökmozgó soha nem áll meg - 2015 ősze és 2017 tavasza között számtalan archív kiadvány hagyta el a zenekarvezető műhelyét, (ezekről már írtam egy összefoglalót) így nem mondhatjuk azt, hogy nem hallattak magukról...

Mint már említettem, a márciusban megjelent Baranyi-évek elnevezésű tripla CD-s szett harmadik, Móóóbil c. korongján az elmúlt évek rengeteg kiemelkedő koncertfelvétele mellett helyet kapott a Ne féljetek... idén, a Crazy Mamában előadott és rögzített verziója is. Megvallom, elsőre és csupán a szöveget olvasva nem igazán ragadott meg - akármennyire is csontig hatoló és átérezhető a szövege, főleg annak történetét ismerve - másodszor, harmadszor viszont már elismerően bólogattam és már-már ámulatba ejtett a zene és a szöveg tökéletes összhangja.

"Azok a lányok tetszenek, akik szóba állnak velem." - hangzik el a Bonobó refrénjében. Az albumot nyitó, sodró lendületű dal tükröt tart a mai, Facebookon és Skype-on értekező, érintkező világ elé, szelfibotostól, mindenestől. És hogy kicsoda, micsoda az a bonobó? A bonobó az utolsóként felfedezett emberszabású majomfaj. 1929-ben bukkant maradványaikra egy német kutató egy belga múzeumban. Eleinte a közönséges csimpánz alfajának gondolták, és ezért törpe csimpánznak nevezték, de azóta kiderült, hogy ez egy külön csimpánzfaj, amely mintegy 2,5 millió éve vált külön a közönséges csimpánztól. (Forrás: Wikipédia)

A címadó Csoda történt amolyan magyar mondás módon misztikus, spirituális töltetű szöveggel felvértezett ballada egy gyermekről. Az ízléses zongoraszóló pedig már csak amolyan megkoronázásaként szolgál ennek a lenyűgöző dalnak. Le a kalappal Schuster Lóránt előtt a szöveg miatt, egyszerűen csodálatos! 

A nyitányhoz hasonlóan a Hógolyó című tételben is hömpölyögnek a dallamok, ez a dal is maga a csoda! A múltból táplálkozó, kritikus szövegű dal az album egyik legerősebb tétele, csak úgy, mint a 6 perces hosszúság fölé kúszó Mivel szeretnél. A jó adag tempó és adrenalinlöket után itt ismét nyugvóponthoz érkezik a korong, viszont ebbe a balladás tételbe nem akusztikus, hanem elektromos gitárokat pakoltak és a szövegvilág is meglehetősen súlyos. Külön kiemelést érdemes Sárvári Vilmos virtuóz gitárszólója és Baranyi László kifejező, érzelemdús éneke.

A még ismeretlen dalok közül címe alapján a Láncos körhintát vártam legjobban. Igazság szerint több oldalról is megközelíthető értelmezési szempontból a szöveg, de erre most nem vállalkoznék, inkább csak megemelném képzeletbeli kalapomat, hogy dicséretemet fejezzem ki a rendkívül részletgazdag, képszerű szöveg miatt. A Helló, hogy vagy? zenei világa egyenesen az egyik kedvenc P. Mobil dalomat, a Mobilizmo albumról származó Szerettél már szamuráj? című klasszikust juttatja eszembe. Ez persze semmit nem von le értékéből, sőt - inkább csak rátesz egy lapáttal. Amit már korábban leírtam a Ne féljetek, nem megyünk haza című dalról azt teljes mértékben tartom is, esetleg annyit tudok hozzátenni korábbi gondolataimhoz, hogy az album zárásaként kiválóan működik ez a Dobszay Károly ragyogó költői tehetségéről árulkodó, rendkívül erős szövegű dal, aminek zenei finomságai most sokkal jobban kivehetőek, mint az élő felvételen. (Gondolok itt pl. a Menj továbbra hajazó részletre, az fergeteges!)

Habár elsőre kicsit kevesellettem a 7 dalt és a 32 perces játékidőt, be kell látnom, tényleg nem szabad elsőre ítélni. Annyira letaglózott (persze csakis pozitív értelemben) ez az elejétől a végéig tökéletes album, hogy megszólalni sem nagyon tudtam. Tényleg elmondható, hogy csoda történt - ilyen lemezt csak egy igazán összetartó, megszilárdult felállású zenekar tud készíteni! Olyan, mint most a P. Mobil.

Emlékezetes dalok: az összes.

Felejthető dalok: ezen a lemezen keresve sem tudnék olyat találni!

Pontszám: 10/10 - ezek után nem is lehet kérdés...

Dalok:

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)