Mielőtt nekiálltam ennek az ajánlónak, gyorsan végigpörgettem, hogy mi történt Köteles Leander (tudjátok, "az a növénynevű", ahogy dr. Zacher mondaná...) és legújabb formációja körül megalakulásuk óta és bizony a következőkkel kellett szembesülnöm: a 2016 elején alakult Leander Kills első albuma már összeverődésüket követően nem sokkal napvilágot látott, (és - csak halkan jegyzem meg - egytől egyig emlékezetes, méregerős szerzeményekkel volt tele) túl vannak rengeteg koncerten, sikerük megkérdőjelezhetetlen, szerepeltek a Tankcsapda Dolgozzátok fel! című albumának második korongján (a Lopott könyvek az aktuális albumon is szerepel, ez pedig nagyon helyes döntés volt részükről) és még egy elő kiadványuk is megjelent, ráadásul rögtön CD+DVD formátumban videoklipekkel és koncertfelvételekkel, hogy az idei Stabbing Westward EP-ről már ne is beszéljek! Utóbbin egyébként három Leander Kills nóta és két közönségkedvenc angol nyelvű verziója mellett egy Lady Gaga-feldolgozás is meghallgatható. Végül, de nem utolsó sorban pedig kihagyhatatlan a sorból az, hogy az év elején indultak az Eurovíziós Dalfesztivál magyar válogatóján, a legjobb harminc versenyző közé is bekerültek (hasonlóan a Depresszióhoz és a Risinghoz) és a végén elég szép eredményt értek el (+ Köteles Leander kapta a legjobb dalszövegért járó díjat, amit maximálisan megérdemelt) a lemezre szintén felkerült, Élet című dalukkal. A dal refrénjéből kiollózott sorról kapta címét második albumuk, én pedig le merem fogadni, hogy frontemberünk már a harmadik lemez dalain ügyködik, mert hát ő ilyen, ugye...

Sajnos ezzel a műfajjal én úgy vagyok, hogy kis mennyiségben még csak-csak elviselem, de úgy általában ki lehet kergetni a világból az ilyen mindenféle populáris köntösbe öltöztetett, széjjel torzított akármikkel. Szerencsére a Leander Kills esetében elnéző tudok lenni, mert ez bizony színtiszta művészet, még akkor is, ha az egyébként néha szellemes, de csak sarat dobálni képes trollok gyülekezete ezer meg egyedik alkalommal küldi el Főhősünket az édesanyjába. Lehet, hogy főleg a 14-25 éves korosztályt tudják legjobban megszólítani azzal, amit csinálnak, egy biztos: a marketing-gépezetük kitűnő, az új lemez is a MOL töltőállomásokon kapható, hiszen így kapásból több emberhez jut el, mint az előző anyag (ami pár lemezboltban és 20 MediaMarkt üzletben volt megvásárolható) és garantált a MAHASZ-lista első hely. (Mondjuk erre az előző esetben sem lehetett panasz, de hát ami jó, az jó.) Sokat pörgettem a héten a Túlélőt, és rá kellett jönnöm, hogy nincs igaza annak, aki rögtön ítéletet hirdet és pálcát tör az egyébként teljes mértékben a mai trendeket követő zenekar felett. Egy valamiben pedig hasonlítunk a frontemberrel: mindketten olyanok vagyunk, mintha két énünk lenne - az egyik a mindig optimista, az életet habzsoló, pozitív személyiség, a másik pedig a betegebbnél betegebb dolgokon fejét törő, torkaszakadtából üvöltő, kissé paranoid alkat, akivel jobb vigyázni, mert bármelyik pillanatban robbanhat.

Piszkosul jól csinálják, amit csinálnak, de mindezt úgy, hogy közben teljes mértékben a rajongóiknak kedveznek vele, elég csak a két héttel ezelőtt, e-mailben megkapott lemezelőzetes dalra gondolni. Ez volt az albumot nyitó, népdalos, hegedűjátékkal díszített Egy hónapja nem láttalak, amit azért pár napja közzétettek a YouTube-on is... Akinek tetszett az előző korongról a Te leszel a párom, az ezt a dalt is karmolni fogja, hiszen egy az egyben a Leandertől megszokott stílust tükrözi, kezdve a kőkemény rifftől az észvesztően jó hangszeres játékon át a screamelésig. Az Égjen minden el egy érdekes felépítésű, ízig-vérig modern metal dal, amit - ha bekerül a koncertprogramba, merthogy nagyon is ott van a helye - a közönség ezer százalék, hogy imádni fog, hiszen fülbemászó és könnyen megjegyezhető refrénjében rengeteg energia rejlik, ahogy Köteles úr hangjában is. Magyarország egyik legjobb és legsokoldalúbb énekese, ez biztos! A fenékrázós videoklippel megtámogatott Vigyetek kórházba most jobban tetszik, mint mikor először hallottam, bár a szintén népdalos jellegű, már-már operás hatású refrén akkor is letaglózott, csak hát a vizuális hatásokra jobban figyeltem, na... Azoknál biztosan betalál majd, akik a könnyedebb, de mégis nagyívű kórusokkal felvértezett dalokat kedvelik inkább.

A gyökerekhez való ragaszkodás és a nagymamáink konyhájának faláról ismert házi áldás köszön vissza a Nem szól harang című dalban, ami magasan az egyik legjobb és legkülönlegesebb tétel, akár csak a szintén mézesmadzagként szolgáló Ha elmész (nálam most ez a személyes kedvenc, nem kizárt, hogy az év legjobb dalai között is ott lesz majd), amit a megjelenés előtt egy héttel a Spotifyon tett elérhetővé a zenekar. Amikor azt hittem, hogy nekem már nem lehet meglepetéseket okozni, akkor jött ez a dal és olyan volt, mintha a hallgatása közben egy kést forgatnának a szívemben. Ilyen csodálatos zenei-szövegi, illetve éneklési összhangra is csak Leander lehet képes kis hazánkban, mindenképpen meg kell emelnem előtte képzeletbeli kalapomat. A Fájdalom elvitelre nagyon érdekes tétel, témáját és zenei világát tekintve is nehezebben emészthető és súlyosabb, mint az eddigi dalok. Meg kell vele barátkozni, de tény, hogy rengeteg érvényes gondolat van benne elrejtve mindenki számára, hasonlóan az Álrachoz, amiben visszatér a könnyedebb, modern metalos zenei világ, a koncertlátogatók is biztos nagyon fogják szeretni.

(A koncertfotót Zsiga Pál készítette.)

Az Élet című dalt szerintem még azok is ismerik, akik nem rajonganak a csapatért, hiszen ezzel indultak A Dalban is, és a gyönyörű zongorajátékkal operáló dal kétségtelenül a legpopulárisabb szerzeményük. Ez persze semmit nem von le értékéből, viszont a Petőfi Rádiónak jár az ún. "faszkorbács", amiért nem nyomják le naponta legalább kétszer... A Lopott könyvek feldolgozása a tavaly novemberben megjelent, különleges Tankcsapda album második korongjának egyik legkiemelkedőbb, legjobban sikerült dala lett, nem csoda, hogy itt is csatasorba állították. Ha nem ismerném az eredetit, lazán elhinném, hogy Leander szerzeménye a dal. Az előző lemez Fényév távolság feldolgozása után erre sem lehet panaszunk, hiszen a harmadik perc után nem sokkal olyan screamet tol a frontember, hogy a fal adja a másikat. A lemezt záró, Egy napom maradt című ballada is kellően szívbemarkoló, szerintem ezzel sem vallottak volna szégyent a tévéműsorban.

Kiemelkedő, emlékezetes dalok: Egy hónapja nem láttalak, Égjen minden el, Nem szól harang, Ha elmész, Álarc, Élet, Lopott könyvek, Egy napom maradt

Felejthető dalok: igazából nincsenek, legfeljebb csak olyanok, amikkel még barátkozni kell.

Pontszám: 10/10 - felmerült bennem a kérdés, hogy felülmúlható-e az előző album? A válasz egyértelműen: igen. Ezúttal is változatos, sokszínű anyag készült a zenekar műhelyében, amire igazán büszkék lehetnek.

Dallista: