Az akár szupergroupnak is nevezhető Kalapács zenekar egyike azon bandáknak, akik már több, mint 15 éve szünet nélkül nyomják a metalt ugyanabban a felállásban. Ha információim nem csalnak, egyedül talán a nemrég szintén új albummal jelentkezett Road ilyen kitartó még a színtéren. De ez csak mellékes, igazából a lényeg az, hogy ha mondanom kéne egyetlen személyt, aki a lehető legjobban jellemzi a hazai heavy metalt az minden bizonnyal Kalapács József lenne. A több, mint három évtizede aktív frontember a Pokolgéptől kezdve az Omenen át több zenekarban is megfordult, az pedig hagyján, hogy emellett még a színházi szereplésekre is volt/van ideje!

A legendás frontember vezetéknevével fémjelzett zenekar tehát már 15 éve töretlenül nyomja, legutóbb pedig három évvel ezelőtt jelent meg stúdióalbumuk, Enigma címmel. Ezzel párhuzamosan vált elérhetővé dupla CD-n a Kalapács József: Félszáz év totál - 30 év metal életműkoncert felvétele, amely most DVD formában az aktuális új album 1000 darabban limitált verziója mellé jár az előrendelőknek. Nekem személy szerint a 2015-ös Enigma lett a kedvencem a zenekartól, közvetlenül az Életreítélt, a Mítosz és az Apokalipszis után. Lehet, hogy közhely, de meg kell hagyni, hogy az Örökfekete kétségkívül az eddigi legjobb anyaguk, méltó utódja a fent említett korongoknak.

Rendkívül körülményes és ennyi idő, pláne remek és emlékezetes lemez után szó szerint is nehéz műfaj ez a heavy metal. Aki már régóta rendszeresen követi a műfaj hazai és külföldi sikeresebb zenekarait, tudhatja, mennyire nehéz rendszeresen akárcsak egy leheletnyi újat is mutatni. Én személy szerint azt szeretem ebben a zenekarban, hogy nincs két egyforma albumuk, ráadásul mindegyiken akadnak olyan dalok, amik méltán válhatnak x év múlva metalhimnuszokká. Kapásból ilyen az Örökfeketét nyitó A lángok évada, amit szöveges videó formájában egy héttel a megjelenés előtt ismerhettünk meg. Már ekkor tudtam, hogy igazán érdemes lesz várni a lemezt és nem lesz különösebb probléma a színvonallal. Perpillanat a Trónok harcára emlékeztető A tűz és jég dala című tétel a kedvencem. Első hallgatásra alaposan meglepődtem azon, ahogy építkezik, de újra és újra rányomtam a replay gombra, annyira tetszett. Nagyon harapós darab, remélem, idővel koncert- és közönségkedvenc lesz belőle! Kiemelném még a Vándorok angyala, valamint a Jó legyen című darabokat is, elsősorban remek refrénjeik miatt, de szintén az emlékezetes dalok oldalát erősíti az Árnyék hull, ahol remekül érzik és adagolják a középtempót.

Ez mondjuk lehet, hogy nem éppen pozitívum, mert pont emiatt középtájon egy kicsit belassul és egyhangúvá válik a lemez, viszont az utolsó negyedben érkező Parancsolatok újfent a megfelelő mederbe tereli vissza az összképet. A Jekyll és Hyde egyenesen a legszebb Pokolgép-időket juttatja a hallgató eszébe, a Ha kevés minden szó pedig tökéletes zárótétele a jubileumi, 10. Kalapács-stúdióalbumnak. Érdemes még megemlíteni, hogy Kalapács József mennyire jó szövegíróvá érett az évek során. Szerencsére rendelkezik annyi tapasztalattal, hogy tudja, milyennek kell lennie a jó dalszövegnek: nincsenek felesleges szavak és gondolatok, a sorok remekül illeszkednek a dallamokra, ezáltal könnyen megjegyezhetőek és énekelhetőek. A jövőre való tekintettel kapcsolatban csak egy jó tanácsot adnék: érdemes lenne kicsit harapósabbá tenni a hangzást, esetleg - helyenként - némileg több ízt és különlegességet vinni a játékba. Ennek ellenére tényleg ez lett a legjobb albumuk...

Szerintem a legjobb dalok: A lángok évada, A tűz és a jég dala, Vándorok angyala, Jó legyen, Árnyék hull, Parancsolatok, Jekyll és Hyde

Pontszám: 9/10

Tracklista:

01. A lángok évada
02. A tűz és jég dala
03. A sötét oldal
04. Vándorok angyala
05. Örökfekete
06. Jó legyen
07. Árnyék hull
08. Gyávaság és bátorság
09. Bosszúvágy
10. Parancsolatok
11. Jekyll és Hyde
12. Ha kevés minden szó