Kicsiny hazánk alternatív zenében sincs elmaradva, bár az ilyen orientáltságú bandák túlnyomó százaléka ma már – sajnos, vagy nem sajnos, ezt ki-ki döntse el maga – egyáltalán nem, vagy legfeljebb nyomokban alternatív és régóta a mainstream része. Aki igazán alternatív, az ott maradt az undergroundban és körülbelül egy maréknyi klublátogató ismeri, de megmondani már nem tudja, hogy éppen kit hallgat / néz. Persze ezt a problémát nem oldhatjuk meg, legfeljebb azzal, ha időnként meghallgatjuk, mivel is foglalatoskodnak.

A Böbe Haverjai például május elején jelentette meg első nagylemezét, amin 13 teljes értékű dallal örvendeztetik meg az ilyen muzsikára éhes közönséget. Mivel a csapatról vajmi kevés információ lelhető fel a világhálón, ezért részletes bemutatásuktól eltekintenék, beszéljenek inkább a dalok, de főleg a szövegek.

Amióta nincs Kispál és a Borz, azóta csak elvétve hallgatok ilyen zenéket, lévén az olyanok, mint a Quimby, a 30y vagy éppen a Vad Fruttik és társaik – akármennyire is jók – sokkal inkább a popzene irányába tendáltak. Jó, tudom, van Kiscsillag. Tényleg… Böbe Haverjai nem a műfaj megújítására törekszenek azzal, amit csinálnak, hanem csak szimplán remekül folytatják a ’90-es években megkezdett hagyományokat. Aki jól ismeri a már említett Lovasiék munkásságát, tudhatja, hogy lemezeik – egyet leszámítva – nem konceptalbumok voltak, a dalok mégis laza szálakkal kapcsolódtak egymáshoz, akár témákban, akár visszatérő elemekben. És hogy miért is hozom fel ezt? A Nem vehetnek észre ugyanis két jól elkülöníthető részre oszlik, az elsőben (1-6.) Budapest, valamint annak minden szépsége és rútsága mutatkozik be, a második (7-12.) pedig a közeli barátok világát, a magánéletet tárja elénk. A tizenharmadik számot inkább az előbbi kategóriába sorolnám, de mivel oda sem passzol tökéletesen, szintén jól szeparálható, mint záró track.

Az egész lemez remekül szól, a keverés is tökéletes, ami első anyag esetében azért több, mint meglepő – ez mindenképp pozitívum. Amennyiben a srácok gondolnak a jövőre is, jól teszik, mert a zenei világ kellően egyedi, ahogy az énekhangok is jól megkülönböztethetőek és felismerhetőek. Ahhoz, hogy többen megismerjék őket, csupán a szélesebb körű bemutatkozás lehetősége kell… Ami kicsit neccesebb dolog, az a szövegvilág. Először is nem ártana kicsit csiszolni a prozódián (lásd az Astoria esetében, bár amennyiben ez szándékos, nem szóltam) és mellőzni a káromkodásokat, vulgáris kifejezéseket, ugyanis azokból akad bőven. Attól még nem lesz valami alternatív, hogy szexről és a biliárdasztalra való vizelésről énekelünk.

Ennek ellenére egy több, mint korrekt bemutatkozó anyagot tett le az asztalra a három srác alkotta Böbe Haverjai, jó pár emlékezetes dallal. Ha a jövőben eltekintenek az említett negatívumok használatától, talán még többeket fog érdekelni, amit csinálnak. Az pedig egyáltalán nem rossz, tessék meghallgatni!

Lévén a lemez kicsit kilóg az oldal profiljából, a pontozástól eltekintenék, viszont ezúton bátorítanám a csapatot, hogy alkossanak a továbbiakban is, odafigyelünk rájuk!

Szerintem a legemlékezetesebb dalok: Második generációs ember, A Dunánál, A melóba fekszem az asztalon, Bébi, Moziba mentem a csajoddal

A zenekar tagjai:

• Dobó Imre (gitár, ének),
• Horváth Péter (basszusgitár, ének),
• Ujvárossy Ábel (dob) 

Zene, szöveg: Böbe Haverjai

Felvétel, keverés, mastering: Adler Tamás 

Tracklista:

1. Második generációs ember
2. Astoria
3. Aluljárók és terek
4. Buda
5. A Dunánál
6. Waltzer Radikál
7. A melóba fekszem az asztalon
8. Régi haverok
9. Bébi
10. Emberi Ezredes
11. Moziba mentem a csajoddal
12. Kifinomult emberek
13. Hírverseny

A teljes albumot megtalálod a zenekar BANDCAMP-oldalán: Böbe Haverjai | Bandcamp

Az albumot a zenekar jóvoltából volt lehetőségem meghallgatni. Köszönöm nekik!