Bátran és büszkén merem kijelenteni: a Mobilmánia az ország legjobb hard rock zenekara! Ha pedig ez nem lenne elég, akkor azt is elmondom, hogy nekem bizony ők a legnagyobb kedvenceim a színtérről... Tudom, hogy egy ilyesfajta állásfoglalás esetleg szétfeszítheti a kereteket, de én akkor is büszkén hirdetem. Annak ellenére, hogy ebben a zenekarban már annyian megfordultak, hogy meglehetősen nehéz számon tartani, az úgymond szupergroup jelenség mindig megmaradt, különös tekintettel a jelen felállásra. A 2017-es Vándorvér című nagylemez (amiről egyébként ITT írtunk) után sem tétlenkedett a zenekar: a 2018-as év elején bevették a Budapest Arénát, az ott tartott Vikidál 70 / Zeffer 60 / Mobilmánia 10 koncert monstre anyaga pedig nemsokára meg is jelenik, így aki nem tudott ott lenni, hazaviheti magával, aki pedig ott volt - újra átélheti. Mi most azonban koncentráljunk a tavaly szeptemberben megjelent, a csapat első 10 évét összefoglaló dupla válogatáslemezre, annak is angol nyelvű korongjára.
Egyrészt becsületes és dicséretes dolog, hogy nem ültek a babérjaikon és bizony minden egyes magyar nyelvű dalt (18 akad belőlük az Ez még nem a pokol című korongon) újravettek, aztán melléjük pakoltak még egy teljes lemeznyit angolul, méghozzá egy kivételével a Fénypokol és a Vándorvér című lemezekről, tökéletes keresztmetszetet adva arról, hol is tartanak jelenleg. A helyzet az, hogy a londoni power metal vonalas Avenford éléről érkezett Gamsz Árpi miatt adta is magát a dolog, viszont nem kicsit bizonyult kockázatos vállalkozásnak. Hogyan szólnak a Mobilmánia dalai Horváth Attila költői magasságokat súroló, fantasztikus magyar szövegei nélkül? Milyen az, amikor új értelmet kapnak egyes dalok idegen nyelven? Lehet sikert kovácsolni egy ilyen húzásból? Jelentem, a válaszok: kicsit szokatlanul, de mégis remekül; szívmelengető és lélekemelő; minden bizonnyal, hiszen nemsokára észak-amerikai turnéra indul a zenekar!
Szóval azért merész húzás volt bevállalni ezt a "szólaltassuk meg a remek magyar dalainkat angolul is, ha már van egy ilyen sokoldalú énekesünk" dolgot, de mégis jól sült el. Azt mondjuk nem tudom, hogy a rajongók mit kezdenek/kezdtek a szituációval. A magyar nyelvű válogatásanyag, amin mondjuk pont a címadó nem szerepel, tökéletes keresztmetszete a banda első tíz évének, egészen konkrétan a legnagyobb sikerek és a legjobb dalok kerültek rá. Bár az igazsághoz tartozik, hogy a fizikai formátumról két dal (Nem vagyok szikla, Utak filmje) így is lemaradt és sajnos sehol nem elérhetőek... Az angol nyelvű válogatásra pedig már szinte csak az utolsó két stúdióalbumról válogattak, kivéve a kvázi-himnuszukat: Ez a mánia, angolul This Fever Burns. Ez a dal talán kicsit furán is hat a többi között, főleg úgy, hogy utolsó előtti helyre lett elbújtatva. Bár mentségükre szóljon, a We'll Ever Climb hasonlóan magyar nyelvű párjához tökéletes programadó, talán még jobb is mint anyanyelvünkön. Mindezt csak azért mondom, mert konkrétan a megjelenésük óta csak az angol verziókat hallgatom, így annyira hozzám nőttek, hogy fura lenne, ha visszatérnék a magyar változatokhoz. Szintén furcsa volt elsőre az Angyal vagy démonból készült Black Flames rögtön a második helyen, nehezen is sikerült megszeretni. Mostanra azonban kedvenccé vált, hiszen eredeti társát már elsőre megszerettem. Szintén a Vándorvérről lett idepakolva a Wings is. Erről talán már könnyebben kitalálható, hogy a Szárnyad voltam szeretne lenni. A hamar sikeressé vált magyar nyelvű verzió után érdemes lenne megpiszkálni egy kicsit ezt az angolt is, mert hasonlóan megkapó, bár ha rám hallgatnak, akkor a Dreams In Disguise az igazi befutó! Az egyébként is frenetikus Nincs szivárvány angolul sem hagyott cserben...
Külön öröm, hogy a Fénypokolról rögtön két siker, a Nem vagyok szikla és az Ördög itt belebukott - ezúttal Vikidál Gyula nélkül - szólal meg egymás után. Míg előbbi viszonylag hű maradt szövegében az eredetihez, a Vagabondot sikerült teljesen új tartalommal felruházni, ami nem kis teljesítmény. Szemöldökráncolós is volt elsőre, de aztán belopta magát a kedvencek közé! Egyébként a Hate Me, valamint a Liar képében becsúszott két valódi kakukktojás is: ezek a dalok teljesen eltérnek szövegükben az eredetiektől. Nem mondanám, hogy rosszak lettek, de eléggé egyszer-kétszer hallgatósak. Egyébként jól válogatták össze a nótákat, bár akadt olyan, mint például az Elveszett hajók (Wrecked In The Storm) amitől elsőre féltem, hogy fog-e működni, aztán minden kétségem elszállt, amikor meghallottam. Hasonlóan jártam az Egy sose hallott dalban című nagy kedvencemmel, ami esetünkben Forgotten Melody és a lemez egyik legjobbja! A Fénypokol címadója, a szintén más környezetbe pakolt Highway Lights baromi nehezen adta meg magát, konkrétan két hónapig birkóztam azzal, hogy megszeressem, aztán azon kaptam magam, hogy csak ezt dúdolom - ez igen!
Ha igazán rövidre kéne zárni, azt mondanám: annak ellenére, hogy cseppet kétkedve fogadtam ezen projekt hírét, nagyon kellemesen csalódtam, hallva a végeredményt. Mondjuk a Mobilmániában még egyszer sem kellett, lett légyen szó bármiről is... A következő nagylemezt már tessék aztán duplán felvenni, kíváncsi lennék, ezek után hogy hatna egy magyar-angol kombó, de addig is tűkön ülve várom a koncertanyagot!
Tracklista:
1. We'll Ever Climb (Megvagyunk még)
2. Black Flames (Angyal vagy démon)
3. Wings (Szárnyad voltam)
4. I Am Torn (Nem vagyok szikla)
5. Vagabond (Az Ördög itt belebukott)
6. Keep The Flame Alight (Mindig lesz még egy rock 'n' roll)
7. Forgotten Melody (Egy sose hallott dalban)
8. Hate Me (Rajtam csak szeretet győz)
9. Wrecked In The Storm (Elveszett hajók)
10. Highway Lights (Fénypokol)
11. Liar (Ha éppen ez a dal volna)
12. Landed In Your Hell (Ez még nem a pokol)
13. This Fever Burns (Ez a mánia)
14. Dreams In Disguise (Nincs szivárvány)
Szerintem a legjobb dalok: We'll Ever Climb, Wings, I Am Torn, Vagabond, Forgotten Melody, Wrecked In The Storm, Highway Lights, Landed In Your Hell, Dreams In Disguise
Pontszám: 10/10
