Decemberben jelentkezett legújabb – négy friss dalt, és tizenkét koncertfelvételt tartalmazó – albumával Magyarország egyetlen animal metal zenekara, a Diktátor. A hős kisteknős címet viselő, Nail Records logóval napvilágot látott CD meghökkentően egyedi kiállása hibátlanul passzol a belső tartalomhoz (és fordítva), hiszen a csapattól már megszokott (és el is várt) megfogalmazásban íródtak az új nóták is, a pont egy tucat élő track pedig végre teljes pompájában mutatja meg a kultikus banda erősségeit. A formáció vezetőjével, énekes/gitárosával, Derzsi Vezérrel készített interjúban főként erre a lemezanyagra és a számok, felvételek megszületésére fókuszáltunk, de a végletekig őszinte beszélgetés során az utóbbi időszakban lezajlott vérfrissítés okozta zenekar-megfiatalodásról, sőt még egy hamvába holt tervről is szó esett, természetesen nem megfeledkezve az idei esztendőre várható legfontosabbak felvázolásáról sem.
Egy nem is olyan régi tévéinterjúban (is) szó volt arról, hogy a Diktátor koncertek hangulata, hangzása, varázsa nem nagyon jön át a lemezeken. Most itt egy élő felvétel… Emiatt szorgalmaztátok ennek a megjelenését vagy már amúgy is időszerű volt egy ilyen anyag kiadása?
Az ismerősök, rajongók már régóta nyaggattak, hogy miért nem adunk már ki egy koncertfelvételt!? És az, hogy egy koncert hangulata más, mint ami az albumainkon hallható, már a kezdetek óta ismerős probléma a Diktátor esetében. Szinte azt kell mondjam, hogy az összes elkészült anyagunk – a korai demóktól kezdve a legutóbbi lemezeinkig – mind „kísérletezés”, azzal a címszóval, hogy a következő jobb lesz. De soha nem volt rá kapacitásunk, lehetőségünk, és persze szponzorunk sem, hogy egy olyan komoly stúdióba bekerüljünk, ahol mindenki nagyon jól tudja a dolgát - ott valószínűleg ezen hiányosságok kiküszöbölhetőek lettek volna. Mi nagyon szerettük és szeretjük a zenekart csinálni, a közönség is megszokta a hangzásvilágunkat, viszont tény és való, hogy soha nem kapott olyan élményt, amit valóban megérdemelne. Persze, azt nagyjából vágjuk, hogy hogyan kellene ezt csinálni, ez a koncertfelvétel is úgy készült, hogy fel lett véve csatornánként a hang, és én itthon megkevergettem az anyagot. Nyilván, ez a hangzás sem professzionális, és ahol egy kicsit melléfogtunk, vagy valami hamiskás volt, az is hallatszik, de eddig még mindenki azt mondta, hogy ahhoz képest, hogy koncertfelvétel, és hogy hogyan készült, nagyon jó lett, megvan benne az élő előadás feelingje.
A híradások két buli rögzítéséről szóltak...
Így van. Egy debreceni Kaptár Klubos, és egy hajdúszoboszlói Rock Cafés koncert lett felvéve, ráadásul képként is, azaz több kamerával is, mert az eredeti terv az volt, hogy a CD mellé egy Diktátor DVD is megjelenik. De aztán mégis jegeltük a sztorit, mert egyrészt, én úgy tapasztaltam, hogy nem igazán mennek a DVD-k, másrészt, mivel azóta már megváltozott a zenekar felállása – hiszen akkor még Alby vezér dobolt – nem lett volna szerencsés egy ilyen felvétellel kijönni.
Jelenleg két nagyon fiatal muzsikus áll melletted. Mit kell tudni róluk, illetve milyen most a hangulat a csapatban?
Baly és Levi vezér érkezésével a zenekar átlagéletkora drasztikusan lecsökkent, ezáltal újra elmondhatjuk, hogy egy fiatal banda vagyunk. (nevet) Először a basszusgitáros posztján történt csere 2016 év vége felé, egy szokásos váltás után. Az addigi bőgősünk belefáradt a zenekarozásba, plusz az akkori dobossal sem pendültek egy húron, úgyhogy bedobta a törülközőt. Több jelölt is akadt a helyére, de Balázs addig nyüstölt, meg látszott rajta, hogy nagyon akarja csinálni, hogy bevettük. Gyorsan tanult, és hamar be is illeszkedett. Utána a dobosunk állt fel, mert ő Pestről ingázott le mindig hozzánk, így beláttuk, hogy ez hosszútávon nem megy. Először Baly hozott egy srácot 2018 első felében valamikor, akivel régen együtt zenélt - technikailag kifogástalan is volt, viszont a Diktátor számára talán túl modernül játszott. (nevet) Ő volt Alby vezér, aki viszont tavaly szeptemberben Pestre költözött, úgyhogy megint keresgélni kezdtünk. Végül a debreceni Rocksuliból ajánlottak nekem egy dobost azzal, hogy ő a nekem való ember. Ránéztem Facebookon, nagyon-nagyon fiatalnak tűnt, aztán mikor lejött próbára, kiderült, hogy még csak a nyolcadikat végzi. (nevet) De aztán elkezdtünk gyakorolni, a szüleivel is megbeszéltük a dolgokat, elengedték. Így hárman most jól elvagyunk. Nem mondom, hogy néha nincsenek feszültségek, mert egy komoly házasságban is akadnak, egy ilyen komolytalan zenekarnál meg nyilván. (nevet) Viccet félretéve, ők is magukénak érzik a Diktátort, és ez a színpadról is lejön.
A hős kisteknős CD négy új dalt is tartalmaz. Ezek teljesen friss szerzemények, vagy esetleg már korábban született riffek, témák is hallhatóak bennük?
Nálunk az a munkamódszer, hogy én megcsinálok mindent, a fiúk meg megtanulják a részeiket, amiket aztán idővel maguknak testre szabnak. Mindig írok dalokat, és amikor összegyűlik annyi, hogy megvan egy lemeznyi, akkor felvesszük. Mostanság már jó előre szoktam jegyzetelgetni ezt-azt, versszakokat, refrénötleteket írok össze, és újdonság, hogy koncepció szerint próbálok meg dolgozni, azaz, hogy valami köré csoportosítsam a mondanivalót.
Akkor ennek köszönhető, hogy a négy új dalból három is „állatos”?
Igen. Érdekes, hogy pont a Lehet, hogy nóta született meg elsőként, ami ugye nem olyan, utána viszont jött ez az állatos őrület, mert, hogy legyen valami arculata is ennek a zenekarnak, ha már animal metal… így több mint harminc év után. (nevet) Elárulom, hogy a következő nagylemezen kizárólag csak állatos dalok lesznek. Mert most már öntsünk tiszta vizet a pohárba, állatok vagyunk, és kész! (nevet)
Az is a koncepció része, hogy finoman szólva sem kimondottan metalos a borító? Hozzáteszem, viszont nagyon egyedi, kifejező, és figyelemfelkeltő. Honnan jött ez a mindennel szembemenő dizájn?
Nem egy sablon megoldás, az biztos. (nevet) Mi egy majdnem ugyanolyan tervet adtunk le, mint amilyet a Büszke emberek, védett állatok CD kapott. Ott ugye a tagság erről-arról, alulnézetből, sztereóban, stb., látható a bevett sémák szerint. A kiadónk viszont azt mondta, hogy ők valami „legendásabb” borítót képzeltek volna el hozzánk, úgyhogy megtervezték ezt. És engem, mint faluvégi parasztgyereket, ez hihetetlen örömmel és tisztelettel töltött el - a Hammer stábja azon agyalt, hogy milyen legyen a lemezünk külalakja!
34. életévébe lépett a Diktátor, lassan küszöbön egy újabb nagyobb jubileum. De előtte még, 2020-ra miket lőttetek be?
Egy imidzsklippel mindenképpen jelentkezni fogunk, terveim szerint a Halak éneke lesz megfilmesítve. Csak megvárjuk a tavaszt, hogy az a hangulat legyen benne. Koncertekből a havi egy-kettő szinte mindig megvan. Ami már biztos, március 20-án a fővárosi S8 Underground Clubban játszunk, áprilisban pedig Debrecenben szeretnénk egy nagyobb volumenű rendezvényt. Ha pedig egy picit előre tekintünk… igaz, azt mondtam, hogy ebben az évben már nem csinálunk lemezt, csak a 35-ös évfordulónkra, de lehet, hogy mégis hamarabb összejön, mert már vannak dalkezdemények, témák, és ahogy említettem, a koncepció is kész.
(Készítette: Kiss T. Attila)
