"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

DROW: Unholy EP (Nail Records, 2020)

2020. június 11. - Blind Man

drow-cover_20200411.jpg

Gyakran vagyok bajban azzal, hogy vezessek be egy ajánlót, mivel azonban a nyírbátori, groovy death metalt magyarul nyomató Drow még nem szerepelt virtuális hasábjainkon, ezúttal könnyű a dolgom, röviden össze is foglalnám, mit érdemes tudni róluk, mielőtt belevágnánk a közepébe: a Drow zenekar 2010-ben alakult az industrial-death metal vonalas MorteM romjain, illetve inkább annak valamiféle folytatásaként. Az akkori felállás még inkább sludge/doom alapú, igen komor és hörgős eleggyel aprított. 10 év alatt igen sok tagcsere volt a zenekarban emberi és zenei nézetkülönbségek miatt. Mára már csak Szabó Szabolcs énekes maradt a kezdeti felállásból, ám kialakult végre egy igazán működőképes, stabil tagság a Drow soraiban. Nem meglepő, hiszen a Mortem sorait erősítette a zenekar jelenlegi dobosa, Zsigó László, és a gitáros, Domokos Sándor is, a jelenlegi basszusgitárosi posztot pedig Tarapcsák Norbert tölti be. Szóval, a megszilárdult felállású négyes Unholy című EP-kiadványa a júniusi HammerWorld magazin mellékleteként látott napvilágot, így minden esélye megvan arra, hogy több ezer lelkes zenehallgatóhoz jusson el ez a csupán négy tételes, úthengerként az emberen végigszáguldó alkotás, ami elsőre furcsának tűnő vonásai ellenére rendkívül kellemes meglepetésként ért.

INFO-BOX

  • Zenekar: Drow
  • Album: Unholy EP
  • Kiadó: Nail Records
  • Megjelenés éve: 2020
  • Műfaj: groovy death metal
  • Értékelés: 9/10
  • Tracklist: 01. Agonia 02. Hitetlen 03. Folyó 04. Exitium

Hazánkban számos groove- és death metal vonalas zenekar is tevékenykedik, ez tény, a két műfajt viszont minden bizonnyal kevesen űzik, pláne magyar nyelven. Ha ez esetleg eltántorítana az Unholy meghallgatásától, hát már csak azért is ülj le arra a pár percre és dobd el az előítéleteket! Nyugodtan tegyél egy (vagy akár több) próbát az anyaggal, érdemes. Talán ez a négy dal még kevés ahhoz, hogy megszokjuk a magyarul megszólaló kemény szövegeket, szükségtelennek azonban egy pillanatig sem nevezhető az EP. A gyilkos és remek borítótól a megszólalásig minden a helyén van, így joggal várjuk az esetleges nagylemezt.

Addig viszont itt van ez a négy dal, összefüggően és szoros egységet alkotva, amit az is jelez, hogy alapvetően mind az Unh:ly címet viseli, így csupán az adott alcímek segítségével különíthetőek el egymástól. Egy ilyen kislemez esetében ez annyira nem is vészes szituáció, a jövőre nézve viszont azzal a javaslattal élnék, hogy nem muszáj ezt a módszert erőltetni. A dalok így is magukért beszélnek, a lényeg pedig úgyis az. A nyitó Agonia például kellően húzós és változatos ahhoz, hogy berántson - még úgy is, hogy alapvetően két rétegműfajt sikerül egyesíteni, de ez esetünkben rögtön háttérbe szorul. Minden felesleges dolgot kizárva ültem neki az anyagnak, de pillanatig sem jutott eszembe, hogy hatásokat keressek, nem is csoda, hogy ennyire elkapott. Említett dal remek alapozó, a végéből azonban nyugodtan lehetett volna nyesni egy picit.

A már ismert Hitetlen hasonlóan jól el lett kapva, a kicsit lazább instrumentális pillanatok kifejezően tetszetősek benne, a Folyó indítása azonban leheletnyivel hosszabb, mint az indokolt lenne, azért viszont, ami utána jön, már nem érheti szó a ház elejét. A thrashbe forduló pillanatok iszonyatosan jól állnak a dalnak, a tempóból való visszavétel pedig tökéletes ellensúly - ha van dal, amit igazán érdemes kiemelni a sorból, hát ez mindenképp az! (Bár a több, mint 7 perces hossz kicsit túlzás, az utolsó két és felet simán lehetett volna hanyagolni, esetleg továbbgondolni és még gyúrni egy esetleges újabb dallá, a potenciál ugyanis kellően megvan benne.) A záró Exitium újabb kellemes pillanatokat hoz, helyenként egy durvább, vérköpködős Pokolgépet idézve, ami lehet hogy dicséret, lehet hogy nem, ezt már ki-ki döntse el maga. Sajnos a dal túl hamar ér véget ahhoz, hogy a megfelelő konklúzió levonható lehessen, ezért talán nem ártott volna ezt a harmadik helyre pakolni, de ez már csak szőrszálhasogatás. Ami igazán kár, az az, hogy véget ér a kislemez.

Különösebb reményeim nem voltak eleinte a Drow EP-jét illetően, de rengeteg hallgatás után (belefért az időbe, haha) is csak azt tudom mondani, hogy a fenntartások helyett érdemes próbát tenni a cuccal, mert kiváló, üde színfolt a hazai színtéren. Lehet, hogy furán hat a magyar nyelv, de idővel rágyógyul az ember füle és onnantól nincs menekvés. Ahogyan mese sincs, jár a kilenc pont!

(9/10 PONT)

rocker_affilate_01-851x315.jpg

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Follow our Facebook page for fresh news and pieces of information here: facebook.com/maximumrockandrollblog

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr7615744216