Lehet, hogy ha Lukács lenne Axl Rose, még hülyébb lenne... (Fejes Tamás)

A Mások dalai tőlünk, illetve A mi dalaink másoktól alcímeket kapta a Tankcsapda dupla feldolgozás-albuma. Az ötlet persze nem eredeti, viszont annál jobb(nak tűnt elsőre, a végeredmény mégis elég felemás lett). Nem tudom elképzelni, mi járt a fejükben, mikor kitalálták az egész koncepciót, (főleg a második korong előadóinak tetemes részére vonatkozólag) de tény, hogy évekkel ezelőtt az MTV Icon keretén belül már részük volt hasonlóban, ott kimondottan jól is sült el a próbálkozások nagy része (pl. Lovasi András és a Csík zenekar előadásában a Fiúk ölébe lányok!). Valószínűleg a második korongot sokkal inkább provokálásnak szánták, elég csak ránézni az előadókra: akadnak itt ismert, rappereknek titulált egyének, (Majka és Curtis) nem kis mértékű közutálatnak örvendő, Kossuth-díjas Ikon, (Ákos) aktuális tini bálványok, akik minden áron próbálják bebizonyítani, hogy igenis van élő zenekaruk, (Wellhello – bár ezen az albumon sem jön le, sajnos…) illetve mára már teljesen kiégett, egyenesen irritáló és magát manapság ’Totova’ néven aposztrofáló mega-mentor (Tóth Gabi). A teljesen ismeretlenül csengő nevű Calidoráról nem is beszélve! (Mivel a videómegosztón nem lelhető fel az összes feldolgozás, ezért inkább az eredeti dalokat ágyazom be, hiszen aki akarta - vagy nem -, már biztosan hallotta a 'csapda-féle verziókat...)

A recenzió tárgya itt azonban az első korong, csupa – szinte klasszikusnak számító, többnyire – rock dal feldolgozásával.

Többnyire, hiszen a nyitó dal kapásból a Bonanza Banzai egyik legnagyobb slágere. Szövegét Lukács formálta a maga képére; mivel az eredetit túlságosan is jól ismerem, annak ellenére is hogy nem a legnagyobb Bonanza-kedvenc, nagy nehezen, de megbarátkoztam a rockosított (szintetizátorfutamokkal kellően megtámogatott), új verzióval amiben még egy kis Induljon a banzáj-dallamot is elrejtettek, na, azon őszintén felröhögtem!

A Kispál és a Borz Ágy asztal TV című, ’93-as albumáról kölcsönzött Jövőből jövő lövő kitűnő választás a folytatáshoz, szövegét megtartották, az alap pedig – ahogy az a ’csapdától várható volt – karcosabb lett, némi industrial ízzel és riffekkel megfűszerezve. Én a magam részéről azért maradnék az eredetinél, ugyanis a saját maga által kreált, rendkívül egyedi szövegvilág szerintem csak Lovasi Andrásnak áll igazán jól.

Az első korong potenciális slágere a megjelenés előtt bemutatott Charlie feldolgozás, amit Lukács kis változtatásokkal szintén kiválóan vezet elő. Na, kérem, ez a nóta már szinte teljes egészében olyan, mintha azt eredetileg is a Tankcsapda játszaná! Horváth Attila valószínűleg nagyon megbízhatott Lukácsban, ha rá merte bízni, hogy nyugodtan változtasson a szövegen - na, persze nem hatalmas mértékben, éppen csak annyira, hogy egy 'csapda-rajongó, 12-18 éves ifjú lélek is a magáénak érezhesse ezt a dalt. Ez itt a kalaplengetés helye, tényleg pazar lett! :) (Megjegyzem, jómagam a 17 életévemmel még ebbe a korosztályba tartozom, azonban az eredetit sokkal jobban kedvelem/magaménak érzem, és a Tankcsapda sem tartozik kimondottan a kedvenceim közé, mégis megkerülhetetlennek tartom őket - produkciós szempontból mindenképpen ;) )

Itt pedig az eredeti verzió:

A Korál Maradj velem című klasszikusába már nem mert (vagy nem akart) belepiszkálni szövegileg Laci, ami talán jobb is így, rendkívül jól sikerült a saját verziójuk. A szikár, rockos alapok merőben más dimenzióba helyezik a dalt, de még így is közelebb áll az eredetihez. Mondjuk, ha legalább olyan különlegességnek szánták, mint a Pokolgép Hol van a szójának speed metallá / punk ’n’ rollá gyúrt verzióját (az ötlet és a kivitelezés is kiváló) esetleg az Ossian-féle Ítéletnap Red Hot Chili Peppersbe és Neuroticba hajló átértelmezését, akkor mindent meg is értek. Utóbbit még mindig nem sikerült befogadni (pedig érdekes próbálkozás, meg kell hagyni!), inkább maradok az eredeti, semmivel össze nem téveszthető speedes klasszikusnál.

A Hobo Blues Band-féle Kőbánya Blues a Kopaszkutya című filmmel együtt hatalmas kedvenc, talán pont ezért van az, hogy a debreceni gyökereik miatti tiszteletből – szövegileg legalábbis – 100%-ban átalakított dal nem tud meggyőzni. Nem mehetek el amellett, hogy itt vannak olyan pillanatok, ahol kimondottan fáj Lukácsot hallgatni, bocs, de ez van. El-elmosolygok rajta, de pár helyen azért sutának érzem a szöveget, de hát ilyen is kell, nem lehet minden tökéletes még a Tankcsapda rendkívül okosan és jól futtatott gépezetében sem.

Az Omega 1980-as klasszikusa (Az arc c. albumról) is jól áll a srácoknak, bár én szívesebben hallgattam volna meg mondjuk az 1958-as boogie-woogie klubot, csupán poénból! Viccet félretéve, jelentős ráncfelvarráson esett át a dal, ami jót is tett neki, kiválóan átadja a cím által is képviselt érzést.

Az Eddától eredetileg más dalt választottak (A Torony) mégis az első Edda Művek-lemez részemről kevés figyelmet kapott dala, a Semmim nincs került fel a korongra, tisztességesen, az eredeti előadókhoz méltóan előadva.

Hasonló cipőben jár (tényleg, Republic miért nincsen?) a P. Box dala – többek között Cserháti István emlékének ajánlva – karöltve a Beatrice Nagyvárosi farkasával. Ehhez nem lehetett úgy hozzányúlni, hogy gyökeres változáson essen át, inkább eljátszották úgy, ahogy az tőlük elvárható, és pont így kiváló. 

Külön kiemelést érdemel a Tankcsapdára is nagy hatást gyakorló Aurora Egy kis anarchiája, ebben a formában előadva nem hogy kis, de gigantikus az anarchia! Rövid, tömör és lényegre törő dal, talán még jobban is tetszik, mint az eredeti – ezt csupán félve jegyzem meg, ugyanis az Aurora nagy kedvencem, így csak annyit mondok: kiválóan formálták 21. századira ezt az előző évezred vége felé keletkezett dalt. (A klip dátumozása senkit ne tévesszen meg...)

Az első korongot a Hol van a szó? rendkívül érdekes, punkos, speed metalos jellegű verziója zárva, ezt a dalt is új dimenzióba helyezve, számomra mégis befogadható – egy újabb szín a palettáról.

Érdekes módon ezt a korongot sokkal inkább fel kellett dolgoznom, mint a másodikat; lehet, hogy bennem van a hiba? Akadnak önfeledt és lubickoló (Charlie, Aurora), átlagos és érdektelen (Kispál, Hobo, Omega), valamint formabontó és érdekes (Ossian, Pokolgép) pillanatok és próbálkozások is, azonban nem egy előadó még hiányzik a sorból, gondolok itt akár a Piramisra, a P. Mobilra, a Republicra és még sorolhatnám. Az Illésről inkább ne beszéljünk, nem tudják az öregek, mekkora ziccert hagytak ki…!

Kiemelkedő dalok: Induljon a banzáj!, Jövőből jövő lövő, Mindenki valakié, Maradj velem, Nagyvárosi farkas, Egy kis anarchia, Hol van a szó?

Felejthető dalok: Ítéletnap, Soha nem elég, Cívisváros Blues, Életfogytig rock and roll

Értékelés: A külcsín - ahogy azt már megszokhattuk - igényes, a hangzás pedig - köszönhetően a SuperSize-nak - erőteljes és kiváló. Összességében tetszetős anyag, nem csak a rock- és Tankcsapda-rajongók számára lehet csemege, hanem a más műfajokat kedvelők is tehetnek vele egy próbát - persze, csak ha eléggé bátrak! :)

Pontszám: 8/10

Dalok:

Az el(ő)adás hamarosan folytatódik, ugyanis a soron következő ajánló tárgya A mi dalaink másoktól című korong lesz. Ezen korong addig is meghallgatható az ismertebb online platformokon, többek között a Deezer és Spotify szolgáltatásokban is.

(A koncertfotók forrása: rockstation.blog.hu, musicbackstage.hu)
További fotók az Arénakoncertről: ITT.