"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

DYSTOPIA: Building Bridges (Edge Records, 2018)

2018. július 13. - Blind Man

Szeretem az eszmefuttatásokat, mert néha bizony szükség van rájuk, nem árt, ha egy-egy írást bevezetnek - jó látni, honnan hová jutunk el egy apró gondolat magjától. Most például, hogy végre napvilágot látott a Dystopia harmadik nagylemeze, azon gondolkodtam el, hogy miért is szeretem a fémzenét, a válaszon pedig nem kellett sokat törnöm a fejemet, olyan egyszerű: mindig van utánpótlás. Igen, ha netalántán elhagynának minket a klasszikus előadók és zenekarok, (ahogy mondjuk a Slayer teszi) eltávoznának sorainkból a nagy öregek, minden bizonnyal lesznek olyan fiatal(nak mondható) és tehetséges csapatok, akik felváltják őket és esetleg ugyanarra a szintre verekedik fel magukat. És hogy miért írtam le mindezt? Mert a Dystopia, habár már tizenöt (!!!) éve létezik, szerény véleményem szerint jelenleg nem a zenekart megillető helyen áll a magyar zenei világban. Az újságmellékletként való terjesztésnek köszönhetően talán majd olyanok is felkapják a fejüket erre a bandára, akik nem szeretik ezt a világot. A Building Bridges után ez garantáltan másképp lesz...

dystopia_building_bridges.jpg

Röviden talán így tudnám elkezdeni a tényleges ajánlót: az előzetes ígéretekkel ellentétben nem tavasszal, hanem a július-augusztusi Hammerworld magazin egyik extra mellékleteként látott napvilágot a 2016-os Wacken Metal Battle nyertes szegedi Dystopia zenekar harmadik nagylemeze. A Vári Gábor (Miracle Sound Stúdió) vezette groove metalos csapat még tavasszal mutatta be a Purge Yourself című lemezelőzetes dalt, mostantól pedig akárki meghallgathatja a kilenc dalt tartalmazó komplett anyagot, melynek 37 perces játékideje után garantáltan nem marad hiányérzete az érett zenei- és szövegvilággal rendelkező, nemzetközi szintű magyar produkciókat kedvelőknek.

Nem szeretek túl nagy szavakat használni, de ebben az esetben muszáj lesz, ugyanis ezt az albumot tényleg mindenkinek hallania kell! Eleinte nem konceptanyagnak készült, végül mégis az lett a Building Bridges, a dalok mindegyike az önismeret témakörét járja körbe, és habár ez elsőre meglehetősen velős és súlyos témának tűnik, a felejthetetlen témák és magával ragadó dallamok képesek feledtetni mindezt. A srácok helyében én simán elgondolkodnék egy A Dal 2019-nevezésen, könnyen meglehet, hogy az AWS sikere után ők is szert tennének pár újabb rajongóra, esetleg a döntőig repülnének. Olyan dalok, mint a nyitó Free-Fall, a Silent Observer, a már említett Purge Yourself vagy éppen a korongot lezáró The Remedy Engine ebben csak még jobban megerősítenek.

Elég ritka dolog, - még annak ellenére is, hogy az elmúlt két-három évben feljövőben vannak a hasonló kvalitással bíró csapatok, gondoljunk csak például a Slowmeshre, vagy a Divided-ra - ha nemzetünkben egy ilyen kiváló zenekar lép a világot jelentő deszkákra. Oké, nem ez az első lemezük, ráadásul az előző, 2014-es is egy hatalmas horderejű alkotás volt, de minden bizonnyal mostanra érett meg igazán mind a csapat, mind pedig az általuk képviselt vonal. Az alapvetően súlyos, de mégis dallamos, groove alapokon nyugvó, modern, valamint helyenként progresszív, illetve doomos, vagy éppen stoner elemekkel fűszerezett zenei világukra a Tooltól kezdve az Alice In Chainsen át a Nevermore-ig jól hallhatóan rengeteg zenekar hatott, teljes hasonlóságot azonban egyikükkel sem mutatnak a dalok. Akármennyire is szeretne az ember fogást találni a nagyszerű hangzással rendelkező korongon, nem fog - a daloknak saját karakterük van, nem egy refrén pedig garantáltan a füledben ragad. Jöhetnek a szomszédok, de ez a lemez akkor is nehezen fog kimászni a lejátszóból!

Ilyen, végig egységes és üresjárat nélküli anyagok esetében mind a legjobb, legerősebb dalok kiemelése, mind pedig a gyenge pontok említése meglehetősen nehéz dolog. Számomra ez egy kiváló anyag, negatívumot egyáltalán nem tudok felhozni vele kapcsolatban, a lenyűgözően gyönyörű borítótól kezdve az álomszép, egyenletes hangzáson át minden klappol, még a 9 dalos és 37 perces játékidőt sem tudom a kontra mezőbe helyezni, lévén a szövegek mondanivalója megköveteli az odafigyelést, így a játékidő kapásból egy kicsit többnek tűnik. Mindent összegezve kellemes meglepetés és kitörölhetetlen élmény a szegedi négyesfogat harmadik nagylemeze, ami - remélhetőleg - meghozza számukra azt a fajta áttörést, amire minden zenekar vár. Nem kezdők, emellett remek zenészek plusz egy szuper énekes, van mögöttük egy Wacken Metal Battle győzelem is, ideje, hogy többen is felfigyeljenek rájuk, ne csak az undergroundban legyenek ismertek. Ilyen teljesítménnyel a legnagyobbak között lenne a helyük!

Szerintem a legjobb dalok: Free-Fall, The Door That Never Opened, Silent Observer, Purge Yourself, Building Bridges, The Remedy Engine. Igazából a teljes dallistát felsorolhatnám, de nem szeretném, hogy elfogultsággal legyek vádolható.

Pontszám: 10/10 - a harmadik lemezzel nagyon magasra sikerült tenni azt a bizonyos mércét (vagy lécet, kinek mi tetszik), innen pedig - bízom benne, hogy - nagyon szép lesz a zenekar további menetelése, az ehhez biztosított kezdet, vagyis a Building Bridges több, mint biztató. Ennek a lemeznek 2018 legerősebb és legemlékezetesebb lemezei között a helye. Nálam perpillanat a harmadik helyet foglalja el, közvetlenül a Judas Priest és az Omega Diatribe újdonságai mellett.

Tracklista:

1. Free-Fall
2. The Door That Never Opened

3. Silent Observer
4. Purge Yourself
5. Stranded And Confined
6. What Does The Beast Say
7. Building Bridges
8. Hate Is Not A Part Of Me
9. The Remedy Engine

A teljes albumot megtalálod a Spotify-on is:

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

37057241_1774627205924965_4742359311781462016_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr4914108905