"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

Rock 'n' Roll: Ain't Noise Pollution...

CONTINOOM: Not My War (Edge Records, 2019)

2019. február 23. - Blind Man

continoom_not_my_war.jpg

Schrott Péter neve leginkább a Tűzmadár zenekarból, valamint a The Voice - Magyarország hangja tehetségkutató műsorból lehet ismerős sokak számára, de szerepelt ő már rockoperában (Vazul vére) és musicalben (Jézus Krisztus Szupersztár) is, énekel Scoprions Tribute zenekarban, a Zártosztály nevű bandában pedig Sipos Péter utódja lett. Ami viszont nekünk most a legfontosabb: 2014-ben megalapította a modern, elektronikus hatásokat nem nélkülöző Continoom zenekart, idén pedig végre első lemezük is megjelent.

not_my_war.png

Bátran ki merem jelenteni, hogy a Not My War akár nemzetközi vizeken is megállná a helyét. Minden együtt van rajta, amitől garantált a siker. Elég csak kapásból a nyitó Parachute himnikus refrénjére gondolni, hogy a folytatásban érkező Who We Are sodró lendületű, már-már slágeresen dallamos lüktetését ne is említsem. Aki esetleg túlzásnak találná az elektronikus beütést, inkább adjon több esélyt a korongnak, érdemes. Kezdetben én is így voltam a Divided Modulus című lemezével, aztán jó pár hallgatás után megadta magát és azóta rendszeresen hallgatom - így ez a jófajta fűszer a Continoom esetében már nem is zavart. Mondjuk, aki nagyon szereti az elektrot, annak a Fuckn Liar című szerzeményt tudnám ajánlani. Visszatérve azonban a Who We Are című dalra: ezzel a nótával odakint garantáltan szupersztárok lennének. Ez egyébként a lemez egészéről elmondható, töltelékdalt pl. egyáltalán nem tudnék megnevezni, ami mindenképpen pozitívum, ahogyan Schrott Péter cseppet sem szögletes, érett, komoly tartalommal teli szövegeit is csak dicsérni tudom. A másik úgymond slágervárományos címére egyértelműen a My Paradise-t jelölném. Ez az a dal, ami garantáltan ott ragad a füledben, és dúdolod akkor is ha akarod, akkor is ha nem. Aztán ott van még a Music In You, ami a többi kiemelttel együtt vastagon az egyik legjobb dal. Valószínűleg itt jönne az, hogy: de... csak hogy most nincs "de". Ahogy mese sincs, ez egy marhára erős debüt, megérte rá ennyi évet várni, még akkor is, ha a dalok közül párat így vagy úgy, de ismerünk már a YouTube-ról. Muszáj még szólnom a hangszeres szekcióról, amelynek tagjai szintén alaposan odateszik magukat, a hangzás pedig olyan, amilyennek egy modern metal albumon 2019-ben lennie kell, szóval nem igazán tudok belekötni a cuccba. Most már csak azt tudom mondani, remélem a folytatásra nem kell ennyit várni... Csak így tovább srácok! A továbbiakhoz egy kövér kilencessel tudok hozzájárulni.

Dalok:

1. Parachute
2. Who We Are
3. Not My War
4. Scream My Name
5. My Paradise
6. Music In You
7. Tear Down The Walls
8. Break Out
9. Make Me Alive
10. FCKN Liar

Szerintem a legjobb dalok: Parachute, Who We Are, My Paradise, Music In You, Scream My Name

Pontszám: 9/10

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr2814644207
süti beállítások módosítása