"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

Rock 'n' Roll: Ain't Noise Pollution...

BEAST IN BLACK: From Hell With Love (Nuclear Blast, 2019)

2019. április 02. - Blind Man

beast_in_black_from_hell_with_love.jpg

Az új lemezével nemrég nálunk is szerepelt Battle Beast soraiból 2015-ben távozott Anton Kabanen nem tétlenkedett és azon nyomban összeverbuválta a Beast In Blacket. A névadás terén nem nagyon kellett gondolkodnia az animefanatikus finn zenésznek, ezt beláthatjuk, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a 2017-ben megjelent Berserker című bemutatkozó albumuk világszerte rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ami nem is csoda. Hasonlóan a másik finn zenekarhoz, Antonék is rendkívül fogós, már-már a '80-as éveket idéző ritmusokkal támadnak, azaz popmetalból itt sincs hiány, ám a falrengető énektémákat produkáló Yannis Papadopoulos énekessel felvértezett banda sokkal inkább a disco irányába viszi az eszméletlenül fülbemászó power metal világot. Most, a második lemezükön sem igazán más a recept, bár időnként kicsit több a Modern Talking és Bonnie Tyler, mint kéne, de amikor ez eszükbe jut, belerakják a legszebb Iron Maiden-hagyományokat is, úgyhogy panaszra nem igazán lehet okunk...

beast_in_black.png

Most mondjam azt, hogy minden létező, egyébként hatalmas és helyenként bizony nevetésre késztető disco-dallam ellenére ez az album mocskosul jó és ha csak egyszer is elindítod, hetekig nem akarsz majd mást? Azt, hogy ha szereted a Ghost hasonlóan zseniális és pofátlanul ragadós, ám kevésbé szinti-orientált dalait, akkor ezt is karmolni fogod? Mindez teljes mértékben igaz, ezt a lemezt egyszerűen nem tudom nem szeretni. Habár marhára irtózom az ilyen és ehhez hasonló produktumoktól, engem már a Ghost is kilóra megvett annak idején, tavalyi Meliora című albumuk pedig az utóbbi idők egyik legnagyobb külföldi kedvence lett. Beast In Blackék debütanyaga is bejövős volt annak idején, talán nem véletlenül. Ha röviden akarnám összefoglalni a From Hell With Love-ot, azt mondhatnám: ugyanolyan, mint az előző. Nos, ez nem tréfa, különösebb újításokat nem fedezhetünk fel a Berserkerhez képest, a komfortzónájukból egyelőre még nem léptek ki annyira, mint - talán - kellett volna, de az anyag így is simán eladható, és biztos hatalmas sikert fog aratni a már meglévő közönségnél. Emellett esetlegesen egy újat is hozhat, elég csak a címadó dalra vagy a Sweet True Liesra és a fájóan negédes, éneklés szempontjából szinte női magasságokban szárnyaló Oceandeep balladára gondolni. De persze ez is csak egy szelete a dolognak, érezhetően ők is tudják, hogy nem elég, vagy éppen túl sok a Modern Talking/Bonnie Tyler-vonalas, '80-as évekbeli europop és disco, ezért kellő időben adagolják a jó öreg power metalt, a NWOBHM-fénykort idéző Iron Maiden-módra.

Na, de hát ugye popmetalra popmetal a válasz, csakhogy míg a Battle Beast megmaradt ugyanabban a dimenzióban, Blackék bátran mernek kísérletezgetni, már ami az eszméletlen slágerorientáltságot illeti: annak ellenére, hogy nekem a lemezt nyitó Cry Out For a Hero éppenséggel nem jön be, még nem éreztem azt, hogy veszve lenne a dolog, hiszen a keygen-zene hatású introval kezdődő címadó rendesen odaszögezett a lemez mellé, miközben hallgattam, végig azt mondogattam: "ez mi ez a discometal?! És miért tetszik ennyire?!" Ugyanez igaz a Sweet True Lies-ra is, amiről ha nem tudnám, kiktől származik, simán elhinném, hogy egy kortárs, poplistákat vezető előadó terméke. Zseniális húzás! Legalább akkora blöff, mint a Ghost Dance Macabre című alkotása tavalyról, de akkor is, orcátlanul hallgattatja magát. Ez a vonal a továbbiakban is jól működik, akik pedig hiányolják a valódi erőt a dalokból, azoknak ott vannak a power metal-számok, amiknek egyike sem fog csalódást okozni, ezt garantálom. A végén még szólnék egy kicsit a borítóról: a Janza Kata meglovagolja a bekategorizálhatatlan szörnyeteget című kép egyszerűen fantasztikus! Aztán a harmadik lemezre már csempészni valami különlegeset is, mert így nagyon hamar elfárad a dolog...

Dalok:

1. Cry Out For a Hero
2. From Hell With Love

3. Sweet True Lies
4. Repentless
5. Die By The Blade
6. Oceandeep
7. Unlimited Sin
8. True Believer
9. This Is War
10. Heart of Steel
11. No Surrender
12. Killed By Death
13. No Easy Way Out

Szerintem a legjobb dalok: From Hell With Love, Sweet True Lies, Die By The Blade, Oceandeep, Unlimited Sin, This Is War, Heart of Steel, No Easy Way Out

Pontszám: 9/10

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Már az Instagramon is ott vagyunk! - instagram.com/martongabona

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr3514728963
süti beállítások módosítása