"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)

"Pszeudotörténelmi drogtúra lelkünk legmélyebb bugyraiba..." | TARJA KAUPPINEN: A nép igazsága (könyvajánló)

2020. augusztus 01. - Blind Man

a-nep-igazsaga.jpg

"Havasfelföld ​a fertő és a métely világa, alantas, szentségtelen vidék. Csak a legmegátalkodottabbak maradhatnak életben itt, s Leiden nem tartozik közéjük, így hát menti az irháját. Bár ne tenné… Hősünk a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. Hogy a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a képzeletet is, s hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja. Karcos humorú szatíra egy idegen, mégis ismerős világban, mely maró gúnnyal világít rá az emberi természet fonákságaira. Pszeudotörténelmi drogtúra lelkünk legmélyebb bugyraiba. Spirituszmámoros ámokfutás a nihilbe. Egy száraz, sötét kacaj. Havasfelföld hantolatlan gyalázattól fertéztetett tájain barangolva szembenézhetünk a bennünk lakozó árnyakkal, s az őrült, ugyanakkor megrendítően valószerű kalandok közepette a szemükbe kacaghatunk. Fergetegesen cinikus, letehetetlen olvasmány a történelem és a fantasy rajongóinak."

Amikor Tarja Kauppinen írónővel kicsit több, mint egy éve beszélgettünk (ezen fergeteges hangulatú cikk továbbra is elérhető IDE kattintva), már tudható volt, hogy valamikor a 2020-as év során végre megjelenik a 2018-ban [bekezdés]-díjjal jutalmazott, A nép igazsága címre hallgató regénye. Persze a pandémiás helyzet, mint minden más esetben, itt is közbeszólt, de úgy tűnik, szeptember közepén - legalábbis ha addig nem üt be újra ez a nyavalyás korona -, végre fizikai formában is megjelenik az év egyik legjobban várt (és mondjuk ki már most: legpazarabb) regénye, legalábbis hazai fronton mindenképpen. Lehet, hogy nem fogja a bestseller listák csúcsait ostromolni, pedig megérdemelné.

Nem tudom, Ti, kedves olvasóink hogy álltok a könyvekkel, jómagam az egész évet átolvasom, klasszikus és kortárs szépirodalomtól a detektívregényeken át elég sok mindenhez van szerencsém (vagy épp szerencsétlenségem), de ilyen vagy ehhez hasonló könyvet nem hogy mostanában, de egészen konkrétan SOHA nem olvastam még. Mert miről is van szó? A bejegyzés elejére biggyesztett bevezetőben egy az egyben a fülszöveget láthatjátok, ez alapján talán kicsit be is lőhető, mire számíthatunk a pofás kis illusztrációkkal tarkított (vagy fekete-fehérített, kinek hogy tetszik) könyvben, durván 500 oldalon keresztül. Aki olvasott bármit is Kurt Vonnegut, Vavyan Fable, vagy akár Cserna-Szabó András életművéből (egyik sem éppen szűkre szabott), könnyen és gyorsan belerázódik Havasfelföld világába, az ottani történésekbe. Egy olyan helyszínbe, ami akármennyire is fiktív, cseppet sincs távol napjaink szándékosan nem mondom ki, melyik országától, sőt, mintha egy alternatív, végtelenül zord és a jelenleginél is aljasabb (ki nem mondd, mint Voldemortot!) országba csöppenne az olvasó, már rögtön az első lapokon.

Nyelvezetét tekintve, mintha egy tizennyolc-tizenkilencedik századi történetbe csapna bele harcos hercegnőnk, és ezt bizony szokni kell, de ha elengedjük és a történetre, valamint az abban nem éppen rejtett társadalomkritikára koncentrálunk, valósággal lubickolunk a lapokkal előrehaladva. Érződik, hogy sokáig érlelődött és készült az egész szöveg, kicsit sem mindennapi dolog megírni egy ilyen nagyívű, eleje-közepe-vége sztorit, úgyhogy talán nem volt véletlen annak idején az a jutalom! Akármennyire is akadnak a szerzőnek korábbi közlései (lentebb a linkek között írói profilján ezek is megtekinthetők), ez az első regénye, annak pedig tökéletes. Véresen komoly és metszően humoros, többdimenziós, életszagú (talán túlságosan is), karakteres, röviden: benne van minden, ami egy igazi könyvélményhez szükséges. Első olvasásra talán csak Bán Mór Hunyadi sorozatának első darabja volt ilyen mély hatással rám - ez a hasonlat pedig jobban felérhet bármi elismeréssel, ami az eddigiekben leíratott.

Jó az, amikor az ember nem tudja eldönteni, hogy az írottakon - lévén annyira fájdalmasak, s talán pont ezért mégis kacagtatóak - sírjon, avagy nevessen. Ez a legjobb tulajdonság, amit eleddig A nép igazságában megtaláltam, meg persze a csodás illusztrációk (áldassék az ötlet, miszerint képek is szükségeltetnek egy könyvbe!) és pazar elbeszélésmód, ami sokaknál esetlegesen kiverheti a biztosítékot, de meg kell hagyni, pont ezért is annyira jó élmény. Meg mert ránézel a borítóra, bele-belelapozol, felnevetsz, elborzadsz és tudod, hogy neked márpedig ez a könyv kell. Lehet, hogy nem fog egyből tetszeni, de megéri a belefektetett próbálkozást. Hiába nem jönnek össze a szerelmesek rögtön az első oldalakon, nem csattan csók és megtöltött kondom minden fejezet végén, és a világ is inkább szürke, sem mint rózsaszín - A nép igazsága egy olyan regény, ami nélkül tuti, hogy szegényebbek lennénk. Napjainkban, amikor jóformán már munkát sem találsz hathatós segítség nélkül és az igazi szeretet már csak akkor dolgozik, ha közel (esetleg itt is van) a vég, jön ez a csaj, puha kötésbe burkolt féltéglájával és kezében gépkarabéllyal valósággal berúgja az ajtót, legyen az fából, vagy üvegből.

Remek debütáló regény. Meglehet, nem adja elsőre magát, akkor viszont meg kell rágni, kicsit félretenni, tovább emészteni, szép lassan csak eljutsz a végére. Ha pedig ez megtörtént, elégedetten teszed fel a polcra, hogy egy későbbi alkalommal újra levedd és azt mondd: a fenébe is, ez olyan jó volt, hogy még egyszer akarom. Aztán még egyszer és még sokszor, amíg valami újat nem kapunk Tarja Kauppinen műhelyéből. Ilyen az, amikor valami meg van írva, joggal van megírva, és még ne adj' Teremtőm, létjogosultsága is van a megjelenésének - ez a regény a tipikus példája annak - jelenleg mindenképp -, hogy kihagyni lehet, csak nem érdemes. Ha pedig tehetitek, kövessétek a szerzőt, mert bizony az a műhely, ahonnan ilyen remekek - értsd: fantasy, történelmi regény plusz kíméletlen szatíra - gurulnak ki, nem boszorkánykonyha, hanem váteszi és jelenlátói birodalom. S bár tudjuk, hogy a vátesz sokszor lóvá tesz, Tarja olyan élményt ad ezen a félezer oldalon, amit igaz, hogy nem teszünk zsebre, de szembesít önmagunkkal és a világgal, mindezt pedig kevés kortárs olvasmánytól kapjuk meg.

(A könyvet elektronikus formában a Twister Kiadó jóvoltából olvashattuk, köszönjük!)

Értékelés: 8/10 (4/5)

Ha felkeltette figyelmedet az ajánló, a képre kattintva elő is rendelheted a bő egy hónap múlva megjelenő kötetet. Mi szóltunk!

tarja_promo_web.png

A szerző megtalálható a moly.hu könyves közösségi oldalon, de több közösségi portálon is bombázza aktualitásokkal követőit. Látogassátok meg Ti is! \m/

https://www.facebook.com/tarjakauppinenwrites
https://www.instagram.com/tarja_kauppinen_writes/
https://moly.hu/tagok/tarja_kauppinen
https://moly.hu/alkotok/tarja-kauppinen

rocker_affilate_01-851x315.jpg

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Follow our Facebook page for fresh news and pieces of information here: facebook.com/maximumrockandrollblog

A bejegyzés trackback címe:

https://maximumrockandroll.blog.hu/api/trackback/id/tr6716036498