Szeretem az eszmefuttatásokat, mert néha bizony szükség van rájuk, nem árt, ha egy-egy írást bevezetnek - jó látni, honnan hová jutunk el egy apró gondolat magjától. Most például, hogy végre napvilágot látott a Dystopia harmadik nagylemeze, azon gondolkodtam el, hogy miért is szeretem a fémzenét, a válaszon pedig nem kellett sokat törnöm a fejemet, olyan egyszerű: mindig van utánpótlás. Igen, ha netalántán elhagynának minket a klasszikus előadók és zenekarok, (ahogy mondjuk a Slayer teszi) eltávoznának sorainkból a nagy öregek, minden bizonnyal lesznek olyan fiatal(nak mondható) és tehetséges csapatok, akik felváltják őket és esetleg ugyanarra a szintre verekedik fel magukat. És hogy miért írtam le mindezt? Mert a Dystopia, habár már tizenöt (!!!) éve létezik, szerény véleményem szerint jelenleg nem a zenekart megillető helyen áll a magyar zenei világban. Az újságmellékletként való terjesztésnek köszönhetően talán majd olyanok is felkapják a fejüket erre a bandára, akik nem szeretik ezt a világot. A Building Bridges után ez garantáltan másképp lesz...
Röviden talán így tudnám elkezdeni a tényleges ajánlót: az előzetes ígéretekkel ellentétben nem tavasszal, hanem a július-augusztusi Hammerworld magazin egyik extra mellékleteként látott napvilágot a 2016-os Wacken Metal Battle nyertes szegedi Dystopia zenekar harmadik nagylemeze. A Vári Gábor (Miracle Sound Stúdió) vezette groove metalos csapat még tavasszal mutatta be a Purge Yourself című lemezelőzetes dalt, mostantól pedig akárki meghallgathatja a kilenc dalt tartalmazó komplett anyagot, melynek 37 perces játékideje után garantáltan nem marad hiányérzete az érett zenei- és szövegvilággal rendelkező, nemzetközi szintű magyar produkciókat kedvelőknek.