Az egy héttel ezelőtti Queen-albumos top 10 sikerén felbuzdulva ismét egy alapzenekar lemezeit veszem górcső alá. Igazság szerint későbbre szántam őket, de ha már ennyire bejött a Királynő zenekara, miért ne lehetne garantált telitalálat a Fab Four is, nem igaz?!

Persze lehet velem vitatkozni, és azt is jól tudom, hogy létezik jó pár Beatles-albumot rangsoroló lista. Ezeken a dobogós helyeket általában a Revolver - Sgt. Pepper - White Album trió foglalja el, de előkelő helyen szerepel még az Abbey Road is. Méltatlanul alul értékeltnek tartom egyébként a Let It Be-t, ami a csapat utolsó stúdiókiadványa volt, habár már a klasszikus borítós Abbey Road előtt elkészült. Talán pont a háttérbe szorulása miatt került nálam elég szép helyre. Három korong maradt le mindössze a listáról: a második, With The Beatles címre hallgató lemez, valamint a Magical Mystery Tour és a Yellow Submarine - azt hiszem, utóbbi kettő valamilyen szinten még joggal is. Valószínűleg nem ez a lista lesz az első, ahol egy '+1' is szerepelni fog... Jó olvasást és szórakozást kívánok!

Ismét egy olyan zenekar, akikről nehéz elfogultság nélkül írnom, hiszen majd' minden magyar ember ismeri őket – aki csak egy kicsit is jártas a rockzenében, biztosan – és legalább annyian szeretik őket, mint ahányan nem vallják be, de titokban mégis hallgatják akár régebbi, klasszikus dalaikat, akár az újabbakat. Március elején itt, Székesfehérváron koncerteztek a Fezen Klubban és nem volt kérdés, hogy el kell látogatnom, hiszen ezen a bulin (ahol még olyanokra is felfigyeltem, akikről az égvilágon nem gondoltam volna, hogy hallgatnak akár rockzenét, akár Lordot), már meg lehetett vásárolni az új, szimplán csak 45-re keresztelt albumot, melyen 10+1 új szerzemény kapott helyet és egy ereje teljében lévő csapatról tesz tanúbizonyságot.

Szeptember 1-én jelenik meg a Paradise Lost legújabb (szám szerint tizenötödik) nagylemeze, Medusa címmel. 

A csapat az elmúlt 15 év legsúlyosabb anyagát ígéri (reméljük így is lesz...) természetes hangzással és Nick Holmes death metalos hörgéseivel.

A Nuclear Blast kiadó bejegyzésének tanulsága szerint a lemezbemutató turné Budapestre is ellátogat, mégpedig október 15-én. Az esemény Facebook-oldala ITT található.

A L'art pour L'art társulat oszlopos tagja a mai napon mutatta be új dalát és az ahhoz készült videoklipet hivatalos YouTube-csatornáján.

Az Örökmozgó tényleg nem áll meg!

Biztos vagyok benne, hogy senkinek nem kell bemutatnom a P. Mobil zenekart. Fiatalok és idősebbek is egyaránt ismerhetik legalább egy slágerüket, mondjuk például a Kétforintos dalt. Ha tovább megyek, ott van még a Menj tovább, a Főnix éjszakája, a Miskolc és az Utolsó cigaretta is. Plusz még rengeteg, már-már kitörölhetetlen és meghatározó magyar rock dal, melyeken még mindig nem fog az idő...

Az elmúlt évek során Schuster Lóránt, a zenekar alapítótagja és motorja nagy hangsúlyt fektetett az életmű gondozására, a zenekar kiadványai a "Nagy P. sorozat" keretein belül jelentek meg, kezdve a Vikidál-éveket feldolgozó gyűjteménytől egészen az Égi zenekar dupla DVD-ig. Az augusztusra várható új stúdióalbumig volt mit nézni, illetve hallgatni két éven keresztül - a kezdetekből származó demó- és koncertfelvételektől kezdve egészen a legfrissebb, manapság is nagy elánnal koncertező felállás jobbnál jobb koncertfelvételeiig.

Persze a sorozat részét képezik még olyan kiadványok, melyek még évekkel ezelőtt jelentek meg, esetleg csak és kizárólag a banda honlapján váltak hozzáférhetővé, azonban itt most az elmúlt két, örökmozgós év termése kerül bemutatásra, úgyhogy következzen egy hosszú és izgalmas utazás a munkások, a parasztok és az értelmiségiek kedvenc zenekarával...

Az ilyen listák mindig is a szívem csücskei voltak, mert ha másnak nem is, vitaindítónak mindenképpen kiválóak. Órákig tudom a Watchmojo.com által készített videókat nézni, főként zene és film témában, de a történelmi, közéleti és politikai témák is érdekelnek. Mivel azonban ez egy - főként, és hangsúlyozom: főként - zenei témájú blog, szeretnék ilyen jellegű top 10-es listákat felvonultatni, melyek remélhetőleg megtalálják közönségüket!

Kezdjük is hát a brit korona ékköveivel, a Királynő második kedvenc zenekarával (mert hát az első mégis csak a Beatles...) akik 14+1 stúdióalbummal bizonyították zenei rátermettségüket, az évtizedek alatt pedig klasszikus rockdalok és kitörölhetetlen slágerek tömkelegét zúdították a világra. Köztük is a Bohemian Rhapsody című örökbecsűt, mely bizonyos listákon a világ legjobb dalának lett kikiáltva. Még ha ez nem is kimondottan életszerű, (és itt nem kívánok vitát indítani, pedig szerintem vannak érdemlegesebb Queen-dalok is...) fogadjuk csak el és vessük bele magunkat a zenekar 10 legjobb stúdióalbumának tanulmányozásába! Jó szórakozást, mindenki készítse a fejhallgatókat és a jó öreg Greatest Hits válogatásokat, indulunk!

London calling, now don't look to us
Phony Beatlemania has bitten the dust
(részlet a The Clash 'London Calling' című dalából)

1967. június 1-én, tehát napra pontosan - legalábbis az Egyesült Királyságban - 50 évvel ezelőtt jelent meg a nyolcadik Beatles-album, a Bors őrmester magányos szívű klubjának zenekara. Ebben látszólag semmi különleges nincsen, csak hogy a korong, melynek felvételei 129 napig (1966 ősze - 1967 tavasza) tartottak, egy pillanat alatt változtatta meg a világot.

Ez cseppet sem túlzás, kritikusok egybehangzó véleménye szerint ez a zenekar fő műve, legnagyobb alkotása, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a minden idők 500 legjobb albumát felsoroló listán első helyen végzett, szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kötetben is, valamint 2006-ig a világon eladott összes lemez közül ez a második legnagyobb példányszámban elkelt album. Ez a nagylemez minden tekintetben újító volt: a dalok és a hangszerelés újszerűségét, szerkezetét, a felvételi eljárásokat és a borítót tekintve is. Hatása majdnem minden utána megjelent albumon érződött.

Senkit ne akarjon épkézláb választ keresni (hát még találni!) arra a kérdésre, hogy miért éppen a Rapülők második stúdióalbuma az aktuális recenzió tárgya. Annál jobb mentséget, hogy 2017. február 24-én és 25-én (dupla telt házzal) két, rendhagyó koncert erejéig újra összeállt a ’90-es évek magyar sikercsapata én sem találtam. Novemberben jelent meg a „Beszt Of” címre hallgató, a legnagyobb slágereket tartalmazó válogatás, majd egyre több és több helyen bukkantak fel a koncertet hirdető plakátok. Hazánk szövegmondó kisiparosának, Költőtrolljának (és még temérdek jelzővel illethetném Geszti Pétert) új rádióműsora is indult, a kreatív GPS – Geszti Péter Special címmel, én pedig akarva-akaratlanul előhalásztam „Zenék” könyvtáram „Geszti vegyes” nevű mappájának első két darabját.

A Rapülők 2017-ben. (Forrás: koncert.hu)

Ennek az albumnak a története ott kezdődik, ahol az előzőé – Death Magnetic – véget ért, legalábbis részemről. A Load / ReLoad / St. Anger trió meglehetősen érdekes, többfelé kacsingatós, kísérletezős és kiábrándítós világa után a 2008-as lemezzel visszatértek a régi sulis megoldásokhoz, annak ellenére hogy azért felvillantották a Fekete Albumos, illetve Loados énjüket is – ezzel még nem volt különösebb probléma. Annál inkább a keveréssel / masterrel (túlkompresszált hangkép) aminek köszönhetően nem lett gyakori vendég lejátszómban az album.  A Death Magneticről lemaradt 4 dalt 2011-ben adták ki egy kislemezen (Beyond Magnetic – szerencsés az, aki rendelkezik eredeti példánnyal belőle!) majd ugyanebben az évben közreműködtek a már elhunyt Lou Reed Lulu című kereskedelmileg és zeneileg is egyaránt sikertelen albumán. 2013-ban a magyar Antal Nimród rendezővel készítették el Through The Never című rendhagyó koncertfilmet (sok zene közben egy akciófilm-jellegű sztori) ami nem volt kimondottan nagy kasszasiker, anyagilag eléggé megviselte a bandát. Már 2011 óta húzzák a rajongótábor agyát az új albummal, a 2014-ben kiadott Lords of Summer nóta (a 3. korong nyitója – új verzióban) szerencsére adott némi bizakodási alapot, ám az azt követő időben is hallgattak, amennyire csak tudtak…