Nem kívánok oldalakat megtöltő, minden részletre aprólékosan kiterjedő értekezést írni a "Linkin Park és Én" címmel, hiszen ilyen dologra aligha van esélyem. Töredelmesen bevallom, hogy soha nem szerettem ezt a zenekart és igazából nem is értettem, hogy miért lehet annyira odalenni értük. (De mivel főleg a 2000-es évek eleje óta divat egyes egyszerűbbre, már-már popzenésre hangolt rock/metal attrakciókat "modern", illetve "nu" metal, esetleg "metalcore" néven - és ezek minden létező, végtelen számú permutációjaként - eladni, világossá vált számomra minden. Persze én is ismerem az olyan ún. alapdalaikat, mint az In The End, vagy a Numb, ebben az esetben viszont ilyen - vagy akár ezekhez hasonló - dalokra még a legeslegfelkészültebb ősrajongók se számítsanak, sőt! Inkább tegyenek fel valami ezerszer igényesebb poplemezt, talán egy kicsit jobban megéri. 

Nem véletlenül mondom azt, hogy poplemez, hiszen ezt a 35 perc hosszúságú korongot akár Taylor Swift, Justin Bieber, esetleg a világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő Ed Sheeran neve alatt is ki lehetett volna adni. Ha messzebbre megyek, David Guetta, de még Avicii neve sem lenne meglepő / megtévesztő számomra... Ez pedig hatalmas probléma - elég csak végignézni a zenekar tagjain, különös tekintettel az énekesre, Chesterre. Csak aztán nehogy beverje az arcomat, mert rosszat mertem rá mondani! :P Jöjjön hát, aminek jönnie kell...!

Most egy kicsit a humor vizeire evezünk, Magyarország első számú zenés paródiacsapatának és az ő legutóbbi stúdióalbumuk segítségével, mely még 2014 novemberében jelent meg, mindenféle nagyobb felhajtás - többek között bármilyen reklám - nélkül, és habár nem lett tökéletes, kiváló képet nyújt arról, mit gondolt a "8 kan" a magyar zenei életről a 2000-es évek közepétől egészen az aktuális évtized közepéig. Személy szerint úgy érzem, legalább még egy ilyen lemezre lenne energiájuk, hiszen csak meglévő felvételeket kéne rá felpakolni, pont úgy, ahogy itt is csinálták - tekintve, hogy idén újra "beindultak", az elmúlt pár hónapban rögtön két új dalt is rászabadítottak a világhálót követő rajongókra, zenehallgatókra, ezek pedig nagyon is jól sikerültek.

A két évvel ezelőtti Wellhello-paródia sikerén felbuzdulva készítették el a Halott Pénz Bergendy-feldolgozásának mirigyes verzióját, stílszerűen "Darabokra törted a számom" címmel. A videoklipet a zenekar Facebook-oldalán egy este alatt kapásból több, mint egymillióan látták, - azóta átlépte a 2 milliós nézőszámot is! - a nézettség a YouTube-on is szépen ível felfelé, karöltve a legfrissebb átirattal, mely az Alma együttes "Ma van a szülinapom" című örökzöldjéből készült. Szóval 4 legújabb daluk (Nincs fuxa jáj - Apu vedd meg a Rakpartot - Darabokra törted a számom - Ma van a szülinapom) plusz még néhány régebbi különlegesség (főleg külföldi előadók paródiái) simán kitehetne egy következő korongot, ami reménykedem, hogy még az évtized vége előtt megszületik, ha már erre a válogatásra is éveket kellett várni...

2014 novemberében jelent meg a legújabb Irigy Hónaljmirigy-album. (Fotó: Mahunka Balázs, forrás: a zenekar weboldala)

Nagyon nehéz kérdés... Gyöngédség és szeretet.

Ez itt a reklám helye! :)

A Borsodi legújabb akciójának keretében Aranyosi Péter a férfilélek nagy szakértőjeként vág neki Magyarországnak, hogy a borsodis sörözőket végigjárva végre kiderítse - mi kell a férfinak.

"Tarts vele hétről hétre, és ismerd meg Te is a választ feketén-fehéren!" - hívja fel a figyelmet a Borsodi.

A Hooligans 2016-ban. (Forrás: musicbackstage.hu)

Úgy gondolom, hogy a Hooligans zenekart nem nagyon kell bemutatnom senkinek, hiszen legalább egy slágerüket biztos rengetegen ismerik az egész országban. Olyan dalaik, mint a Paradicsom, a Tartson örökké, a Királylány, a Játszom, esetleg a Félember vagy az Illúzió rendszeresen hallhatóak különböző rádióállomásokon, mind a mai napig. Legújabb stúdióalbumuk 2016. június 7-én jelent meg Igaz történet címmel és mára már háromszoros platinalemez státusszal büszkélkedhet. Mivel nekem nagyjából még a Királylány című agyonjátszott sláger környékén elakadt a zenekar (pedig az a dal is már vagy 2004-es, ha nem régebbi...) boldogan vettem kezembe és helyeztem lejátszómba a korongot, a végeredmény pedig mondhatni lenyűgözött, egy szemtelenül jó, szokásos módon slágeres modern rock anyagot alkottak, le a kalappal!

Bevallom őszintén, ettől a korongtól jobban féltem, mint az elsőtől. Mit féltem? Szinte rettegtem, hogy mit művel Majka és Curtis, a Wellhello, Ákos, vagy akár Tóth Gabi a Tankcsapda klasszikusaival. Az eredmény azonban mégsem lett olyan kétségbeejtően rossz, mint először számítottam rá...

Ez a hét sem hagyta nyugton a rock/metal hívőket, rajongókat, ugyanis rengeteg minden zúdult ránk különböző megjelenések hírétől kezdve egészen a megjelenéseken át a megjelenésekig. Lehet, hogy a megjelenéseket még nem is említettem, azonban a Rolling Stones őszi turnéjának bejelentése és Vörös Gábor Omen-ből való kilépése is a 19. hét fontosabb eseményei közé tartozik. A jövő héten érkezik egyébként a Papa Roach és a Linkin Park új stúdióalbuma, valamint az Iron Maiden újrakiadás sorozat első 4 darabja a szigorúan limitált gyűjtődobozzal együtt. Híreink következnek...

Lehet, hogy ha Lukács lenne Axl Rose, még hülyébb lenne... (Fejes Tamás)

A Mások dalai tőlünk, illetve A mi dalaink másoktól alcímeket kapta a Tankcsapda dupla feldolgozás-albuma. Az ötlet persze nem eredeti, viszont annál jobb(nak tűnt elsőre, a végeredmény mégis elég felemás lett). Nem tudom elképzelni, mi járt a fejükben, mikor kitalálták az egész koncepciót, (főleg a második korong előadóinak tetemes részére vonatkozólag) de tény, hogy évekkel ezelőtt az MTV Icon keretén belül már részük volt hasonlóban, ott kimondottan jól is sült el a próbálkozások nagy része (pl. Lovasi András és a Csík zenekar előadásában a Fiúk ölébe lányok!). Valószínűleg a második korongot sokkal inkább provokálásnak szánták, elég csak ránézni az előadókra: akadnak itt ismert, rappereknek titulált egyének, (Majka és Curtis) nem kis mértékű közutálatnak örvendő, Kossuth-díjas Ikon, (Ákos) aktuális tini bálványok, akik minden áron próbálják bebizonyítani, hogy igenis van élő zenekaruk, (Wellhello – bár ezen az albumon sem jön le, sajnos…) illetve mára már teljesen kiégett, egyenesen irritáló és magát manapság ’Totova’ néven aposztrofáló mega-mentor (Tóth Gabi). A teljesen ismeretlenül csengő nevű Calidoráról nem is beszélve! (Mivel a videómegosztón nem lelhető fel az összes feldolgozás, ezért inkább az eredeti dalokat ágyazom be, hiszen aki akarta - vagy nem -, már biztosan hallotta a 'csapda-féle verziókat...)

A Lord zenekar még teljes felállása... (forrás: koncertblog.reblog.hu)

Közvetlenül a Papp László Budapest Sportarénában, majd’ 7000 néző előtt adott, lenyűgöző 45 éves jubileumi koncertjük után sem áll meg Magyarország egyik legkiválóbb hard rock zenekara, a szombathelyi Lord. Kitörő örömmel fogadtam, hogy nálunk, a királyok városában ad koncertet egyik kedvenc bandám, főként azért, mert így végre lehetőségem volt beszerezni legújabb stúdióalbumukat, aminek pusztán csak a 45 címet adták. Pohl Mihály 2014-es szólóalbumát leszámítva nem jelentkeztek hanghordozóval a 2010-es Örökké című album óta, már éppen itt volt az ideje egy új lemeznek, melyről ezen a klubkoncerten is eljátszottak 5 dalt, hasonlóan az Arénakoncerthez.

Ákos az Arénában, 2016. december 16-án (forrás: nullahategy.hu)

Nem rock, nem metal, de kikapcsolódáshoz kiváló. Néha igen is van rá szükség, és habár inkább nevezném szintetikus prüntyögésnek, tény, hogy élő hangszerek szólalnak meg az albumon, ez pedig a popzenében manapság igen is ritka... A korongon szereplő 12 dal közül ötöt már korábban megismerhettünk az Igazán című középlemeznek (EP) és az Ébredj mellettem digitális maxinak köszönhetően. Utóbbit leszámítva a dalok egy év alatt alapos változáson mentek keresztül, elég csak annyit említeni, hogy az ének sokkal letisztultabb lett, a dallamok pedig energikusabbak és fogósabbak. Az 2015. év végén kirobbant telekomos, férfi-női kapcsolatos botrányt követően pedig egyes dalok merőben más értelmet nyernek, ezt garantálom.

Megrögzött olvasóként, és főleg az újdonságok keresőjeként az ember akarva-akaratlanul is belebotlik egy-egy olyan könyvbe, ami már a borítója, valamint rövid tartalomismertetője alapján megbabonázza. Ilyen volt nekem is ez a regény, mely először angolul került a kezembe, utána pedig nem volt kérdés, hogy saját anyanyelvemen is elolvasom. Bár a világtörténelem egyik legádázabb emberéről írni - főleg így, egy ilyen regényt - meglehetősen kényes téma - idehaza Moldova György Titkos záradék / Hitler Magyarországon című, szintén zseniális művében próbálkozott hasonlóval, csak kicsiny hazánkra kivetítve mindazt, amit Vermes német környezetbe helyez.

2011 nyarán, pontosabban augusztus 30-án, Berlin közepén egy elhagyatott, üres telken ötvenhat esztendős férfi ébredezik. A neve Adolf Hitler. A látvány pedig, ami elé tárul szörnyű. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár. A huszonegyedik század fejlődő Németországában pedig mi máshoz is kezdhetne egy hozzá hasonló figura? Természetesen, ahogy tőle elvárható – új karrierbe, mégpedig az internet és a televízió segítségével! Emberek százezrei, sőt milliói követik napról-napra, YouTube-sztár válik belőle, ráadásul saját TV-műsort is kap...