A Lord zenekar még teljes felállása... (forrás: koncertblog.reblog.hu)
Közvetlenül a Papp László Budapest Sportarénában, majd’ 7000 néző előtt adott, lenyűgöző 45 éves jubileumi koncertjük után sem áll meg Magyarország egyik legkiválóbb hard rock zenekara, a szombathelyi Lord. Kitörő örömmel fogadtam, hogy nálunk, a királyok városában ad koncertet egyik kedvenc bandám, főként azért, mert így végre lehetőségem volt beszerezni legújabb stúdióalbumukat, aminek pusztán csak a 45 címet adták. Pohl Mihály 2014-es szólóalbumát leszámítva nem jelentkeztek hanghordozóval a 2010-es Örökké című album óta, már éppen itt volt az ideje egy új lemeznek, melyről ezen a klubkoncerten is eljátszottak 5 dalt, hasonlóan az Arénakoncerthez.
A Lord Arénakoncert-fotóinak forrása a zenekar Facebook-oldala.
Az előre eltervezett hétórás helyett be kellett érnünk a nyolcórás kapunyitással, pedig akkor már elvileg rég a soproni illetőségű Pair O’ Dice kellett volna, hogy melegítse a közönséget. No de sebaj, még az is megbocsátható, hogy az előzenekarra nem jutott több idő alig háromnegyed óránál, hiszen előttük legendás zenekarok, előadók legendás dalait hallhattuk a hangszórókból. A teljesség igénye nélkül itt volt velünk: az Aerosmith (Janie’s Got a Gun), a Karthago (Apáink útján, Az áruló), a Takáts Tamás Dirty Blues Band (Zakatol a vonat) vagy a Hobo Blues Band (Tobacco Road; Enyém, tiéd, miénk), sőt még Deák ’Bill’ Gyula is képviseltette magát a Felszarvazottak balladájával. Hiányokat inkább nem írnék, de szívesen meghallgattam volna többek között a P.Mobil bármelyik rockhimnuszát, az Utolsó cigarettától egészen a Rocktóberig, és még sorolhatnám…
A Pair O’ Dice bemutatkozó EP-je még 2015 novemberében jelent meg az Edge Records gondozásában, de amikor belehallgattam az egyik dalba, mely a Hajtsuk fel! címre hallgat, vegyes érzések kavarogtak bennem – a zene igazi, vérbeli hard rock, és – vélhetően fiatalságukból adódóan – megfűszerezik némi modern metallal is, ám a szöveget elsőre nem igazán éreztem kiforrottnak, legalábbis nem olyannak, mint amilyent egy ilyen zenei világtól várnék. Pont azért is vártam ezt a koncertet, hogy meggyőzzenek arról, hogy van helyük a zenei vérkeringésben, főleg olyan nagy múltú banda előtt, mint a Lord.
Nem elhallgatandó tény, hogy a srácok között ott van Pohl Dávid – a Lord frontemberének Pohl Mihálynak a fia, nem mellesleg remek gitáros. Ezek a fiúk egytől-egyig kiváló zenészek, Szokodi Zoltán pedig nemcsak kiváló énekes, de nem utolsó sorban remek showman is. (Engem egy kicsit az AWS frontemberére, Siklósi Örsre emlékeztet... ;) ) Akadt itt humorforrás is, ugyanis erre az estére nem nyomtattak setlistet, ezért Zoli nem tudta, milyen sorrendben követik egymást a dalok.
Az élőben remekül szóló saját dalok közé becsúsztattak egy feldolgozást is, melyben alaposan megénekeltették a közönséget. Választásuk - legnagyobb örömömre - a Deep Purple Hush című klasszikusának 1988-as verziójára esett, melyet az Irigy Hónaljmirigy is feldolgozott, Fuss címmel, benne van a Nyolckarikás játékok című filmjükben, tessék meghallgatni!
Elhoztak egy – elmondásuk szerint – nem rég rögzített új dalt, mégpedig egy – a tőlük megszokotthoz képest – lassabb, líraibb tételt, melynek címét sajnos a nem kimondottan megfelelő keverés/hangosítás miatt nem értettem, de amennyit kihallottam belőle az alapján elnyerte a tetszésemet, kíváncsi vagyok, mikor teszik közzé a stúdióverziót. Ha nagylemezre adják a fejüket, feltétlenül rá kell, hogy tegyék, jó ha akad egy-egy ilyen dal is. Hangszereiket remekül kezelik, kiválóan értik és érzik az arányokat is – csak a hangosítók nem érezték… Ettől függetlenül remekül szórakoztam, ők pedig nem győzték megköszönni közönségünknek az aktivitást.
A Pair O' Dice zenekar 2015-ben. (Forrás: hammerworld.hu)
Lehet, hogy nem ide tartozik, de személyes indíttatásból megosztom, hogy tőlem jobbra állt egy hapsi, aki már a Pair O’ Dice koncertjének végén annyira be volt állva, hogy egy helyben dülöngélve, söröspohárral a kezében mutatta be az általam csak bizonytalan balett táncosnak nevezett mozdulatsort. Bevallom őszintén, jót mosolyogtam rajta, hát még akkor, amikor nem egy alkalommal ment vissza újabb és újabb pohár sörökért. Amennyiben magára ismerne, ezúton is elnézést kérek, de baromi jól szórakoztam, bocs... :)
A Pair O' Dice és a fehérvári közönség egy része. (Forrás: a zenekar Facebook-oldala.)
A közös kép után a srácok szépen, lassan, megfontoltan pakolták el cuccaikat, majd végre következhetett az est fő attrakciója, a 45 éves Lord zenekar! A koncertjüket nem más, mint Both András – az RTL klub hangja – vezette fel, majd azonnal belecsaptak egyik kedvenc albumom (Szemedben a csillagok) egyik kedvenc dalába, ez volt a Fázom a szélben. Bár kiszámítható volt, hogy előfordul a buli során, az Arénakoncert nem ezzel a dallal indult, én személy szerint nagyon örültem ennek a kis cserének. Hát még annak, hogy – klubkoncert lévén – egy igazi best of programot hoztak el, a 45 éves jubileumi koncert esszenciáját. Az új album 10+1 dala közül ötöt játszottak el, a leginkább koncert-kompatibiliseket és legjobban sikerülteket. Ezek cím szerint a következőek voltak: Hargita, Tedd, amit érzel, Ne legyen sírás, A holnap mindig más, Az út szélén mindig égnek a gyertyák.
A koncert előtt elsőként bemutatott Hargita zeneileg igazi Lord szerzemény, és habár Nyerges Attila kiváló szöveget írt rá Erős Attilával karöltve, témáját tekintve nekem kissé nemzeti rock íze van a dolognak… Oké, hogy ott az Itthon vagy otthon, és nem baj, ha becsúszik egy ilyen dal is, én inkább skippelném, annak ellenére, hogy Pohl Mihály olyan átéléssel és érzéssel énekli, hogy arra nem lehet nem odafigyelni. A zenekar korábbi szövegírójának, Balogh József költő-tanárnak halála óta Misi írja a szövegeket, ez pedig teljes mértékben érződik is.
A Tedd, amit érzel akár a frontember 2014-es szólóalbumán is helyet kaphatott volna, akárcsak személyes kedvencem, a Ne legyen sírás. Mivel ezt a dalt már az Arénában is játszották, és sikerült rátalálnom YouTube-on, néhány hallgatás után meg is tanultam a szövegét, hogy énekelhessem a koncerten – jól is esett, megmondom őszintén.
A további két újonnan bemutatott szerzemény is igazi lordos, veretes hard rock tétel, bízom benne, hogy idővel beírják magukat a klasszikusok közé a koncertprogramba.
Apropó, klasszikusok… a megnyirbált setlistből bizony kimaradtak olyan, alig egy hónappal korábban egyébként játszott dalok, mint a Tombolhat a szél (első számú kedvencem, sajnáltam, hogy nem hangzott el…), a Próbáld meg újra, a Ragadozók, nem utolsó sorban pedig a Szóljon a rock! – ez utóbbi egyébként valószínűleg Gidófalvy Attila hiányzása miatt távozott egy időre, a legendás és ikonikus billentyűs ugyanis az elmúlt hetekben életmentő műtéten esett át. Innen is jobbulást neki, várjuk vissza minél előbb!
Volt viszont Szemedben a csillagok és Virágdal is, a hölgyeknek kedveskedve a közelgő nőnap alkalmából. Előkerült még egy rég hallott személyes kedvencem, még pedig a Tépett álmok (Csakis a lényeg) is; az olyan dalok pedig, mint Az utca kövén, az Egyedül, a Neked soha nem elég, a Kisfiú, valamint a Kifutok a világból alaposan megénekeltették a remek formában lévő közönséget.
Jómagam 17 évemmel azt gondoltam, hogy a legfiatalabbak között leszek, ám voltak itt rajtam kívül 4-5 év körüli kisgyerekek is szüleikkel, de akadtak nálam pár évvel fiatalabb kamaszok is, jó látni, hogy bizony van itt utánpótlás! :)
Írhatnék még órákon keresztül arról, hogy milyen fantasztikus volt a koncert: mert hogy az volt, a tagok egytől-egyig kiváló formában voltak (és vannak is), és ha már lehetőségem van rá, itt szögezném le, hogy Erős Attila bizony az ország egyik legjobb – ha nem a legjobb gitárosa. Pohl Mihály pedig képes olyan kiváló minőségben énekelni, egyetlen hiba, tévesztés nélkül, hogy rengetegen még csak álmodni sem mernének ilyen hangról és kisugárzásról.
A leginkább Apró Károly basszusgitárost csodáltam az este során, remekül bánik a hangszerével és fiatal kora ellenére nagyon jól beleolvad a bandába Beke Márk billentyűssel együtt, akinek egy teljes, saját dala (legalábbis zeneileg és szövegileg) is van az új albumon.
Gyurik Lajos pedig egyszerűen zseniális dobos, sajnálatos módon azonban a hazai színtér egyik legalulértékeltebbje.
Remek és felejthetetlen este volt, találkozunk minél előbb! Szóljon a Lord!
A Pair O' Dice koncertjéről egy másik beszámoló ITT olvasható! :)
INFORMÁCIÓ: Mivel az utóbbi időben elég sokat pörgött a lejátszómban - és nagyon is tetszik, bár kétségkívül nem a legerősebb - a Lord új albuma, persze, hogy írtam róla! Az ajánló nemsokára olvasható lesz... :)
Ezt a dalt pedig sok szeretettel küldöm mindenkinek, aki a magáénak érzi... ;)
