A '90-es években indult Action kétségtelenül a magyar rockszíntér legsokszínűbb és legemlékezetesebb zenekarai közé sorolható, akárcsak a Sex Action, melynek romjain annak idején megalakult. A dirty rock állócsillagainak projektjeként induló hardcore punk banda két klasszikusnak mondható anyag (Összeomlás - 1994, Terror - 1995) után úgymond leeresztett és kísérletezgetésekbe kezdtek, a '99-es trip hop és indusztriális elemekkel fűszerezett A Hetedik már kicsit sem volt meggyőző, nem csoda, hogy az ezredforduló elején kénytelenek voltak visszavonulót fújni. Hőseink azonban nem csüggedtek és nagy nehezen feltámasztották a zenekart, ám erre 2012-ig kellett várni. Sebaj, egy évvel később érkezett a vadonatúj stúdióalbum (Pokolból), amit három éve a Hannibal követett, most pedig megérkezett az évtized minden bizonnyal legtutibb Action-albuma, az Ébredő erő. Nem, ennek az anyagnak semmi köze a jedik világához... 

Mivel a 2015-ös Hanniballal kapcsolatban egyedül a Budapest Eagles Indulót tudtam csak valamiképpen visszaidézni, sürgősen elő kellett vennem a legutóbbi anyagot, és így három év után sem találtam benne - sajnálatos módon - olyan pillanatot, ami miatt annyira kiemelkedőnek mondhatnám. Vannak rajta igazán jól sikerült dalok és egyből ható, ütős szövegek, de a zenekarhoz képest kissé "lájtos" lett, így meglehetősen felvillanyozott az a tény, hogy most kissé visszakanyarodtak az első két lemez irányvonalához. Kedvcsinálóként az Állatkínzó "clean" verziója mellett a Gyűlölet vezet érkezett megjelenés előtt, már ezek alapján tudhattuk, mire is számítsunk.

Úgy tűnik, Szaszának mostanában nagyon mennek a dolgok, hiszen a Sex Action legfrissebb, három új dalt is tartalmazó anyaga még tavaly év végén jelent meg, nemrég napvilágot látott egy új Zorall-dal is (Minden nő meztelen) így minden bizonnyal ott is formálódik már egy új stúdióanyag (ami mondjuk a 2016-os Retrográd után nem is lenne rossz...) most pedig itt a 33 perces, 8+1 dalos, hetedik Action-lemez, ami kétségtelenül az elmúlt évtized legjobbja a csapattól. A négyes felállásban készült anyagra - szerény véleményem szerint - régóta szükség volt a csapattól. Általában ilyenkor szoktam azt mondani, hogy ez bizony oda lett kenve. Tulajdonképpen rossz dal nem is került az anyagra, esetleg csak azt lehetne szóvá tenni, hogy kevés a 8 szám, valamint a 33 perces időtartam, de szerintem ez pont az ideális mennyiség ilyen albumok esetében. Szerencsére a mennyiség és a minőség nem fordított arányban szerepelnek itt, a nyitó Gyűlölet vezet kapásból leszedi a fejed, mind zenéjével, mind pedig szövegével. Habár ezzel a lemezzel nem kívánták sem magukat, sem pedig a műfajt újradefiniálni, sikerült egy igazán ütős, himnusz-magasságba emelhető dalt írniuk. A címadó rapes részeibe Ganxsta Zoleet is elhívhatták volna, de így sem érheti szó a ház elejét, hiszen a lemez egyik legmegjegyezhetőbb tételéről beszélünk. Ilyen a Ki vagyok én? is, viszont a Kóstoltad már a véredet? című tétel verzéit egy cseppet még szokni kell, a refrén viszont totál rendben van. Az Állatkínzó, melyben a Romantikus Erőszak-frontember Sziva Balázs is közreműködik, azt hiszem, nem igényel különösebb magyarázatot... A lemez második feléből egyértelműen a Szánalmas féreg és a Nikita emelkednek ki, de a záró Démonok között sem okoz csalódást, és méltó lezárása ennek a fantasztikus albumnak. Az Állatkínzó finomított változata tényleg csak bónusz, én személy szerint maradok az eredetinél...

Úgy tűnik, az Actionben tényleg felébredt az Erő, régóta szükség volt már egy ilyen ütős és minden tekintetben nagyszerű, kiemelkedő anyagra. Nem csak tőlük, hanem úgy általában, az egész színtéren. Már most biztos vagyok benne, hogy előkelő helye lesz az év végi listámon, annak ellenére, hogy még csak február végét írjuk. Azt hiszem, az Ébredő erőnél jobbat hardcore-rajongó nem is kívánhat.

Szerintem a legjobb dalok: mindegyik, ez nem vitás. Perpillanat a legnagyobb kedvencek: Gyűlölet vezet, Ébredő erő, Ki vagyok én?, Állatkínzó, Szánalmas féreg, Nikita.

Pontszám: 10/10 - ez pedig teljességgel egyértelmű.

Dalok: