Molnár 'Stula' Péter énekes előtérbe kerülése a Mobilmánia révén a legjobb dolgok közé sorolható, ami az élmúlt évtizedben történhetett a magyar rockzenében. Nem beszélve dallamos hard rock formációjának megszületéséről, na meg az Őserő albumról (ajánlónk ITT olvasható), ami két évvel ezelőtt valósággal berobbant és azóta is kedvenc hallgatnivalóim között van, ha minőségi hazai rockot keresek. És akkor még nem is említettem azt, hogy mennyire jó húzás volt az Omen frontjára helyezni őt - tavaly olyan albumot készített a heavy metal alapcsapat (Halálfogytiglan címmel, mi pedig ITT írtunk róla), hogy leraktam az arcomat a padlóra. Úgy tűnik, ahol Stula felbukkan, ott lehetetlen hibázni. Jelzem, hogy most sem sikerült...

Ilyen jó értelemben vett slágeres dalokat zenei-szövegi szempontból kevesen tudnak írni, az biztos. Itt Horváth Ádám dobos a csapat szellemi motorja, akinek a legtöbb dallam és vers köszönhető, ez már az első korongon is így volt, a lendület pedig mostanra sem fogyott el, inkább csak tovább nőtt. Ha lenne egy rádióm, ezer százalék, hogy csak és kizárólag olyan dalokat nyomatnék, mint a nyitó Sok legyen és jó vagy a Szervusz Idő, de óriási kedvenc az Egykori szobám című lírai ballada is, ami a nyolcvanas években óriási sláger lett volna, ha az Edda nyomja el. De figyeljétek meg, hogy ebből a nótából most is mindent elsöprő alapvetés lesz! Erre a pozícióra tökéletesen alkalmas még a Felfelé sodor a szél is, ami egy korábbról ismert pazar duett a gyönyörű Velősy Flóra énekesnővel. Ha azt hinnéd, 2020-ban nincs létjogosultsága a tempós rockdaloknak csupa pozitív szöveggel, itt az ellenpélda, de mivel az ilyenek rádiós játszására körülbelül annyi esély van, mint Fekete Pákónak a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává válni, nos hát... igen. Tudom, ez a hasonlat rendkívül fura, de jobban nem bírtam érzékeltetni a semmit, na. Pedig tényleg ilyen dalokra lenne szükség az éterben, méghozzá országos szinten, de mindegy, addig is marad a kocsiba lehurcolt, vagy pendrive-ra kipakolt CD, hogy legyen mit nyomatni száguldás közben, csodás nyári estéken. Remélhetőleg ez a kép már nem sokáig lesz ábránd...

A címadó dal egy úthengerként száguldó óriási darab, aminél jobban össze sem lehetne foglalni a műfaj szeretetét. Itt mindenképpen meg kell említenem a borítót, ami a gitáros Máté édesapjának alkotása és nem csak hogy nagyon aranyos, de tökéletes összhangban is áll az egész lemez szellemiségével, kizárt, hogy nem tapad rá rögtön az ember szeme. A szintén korábban kihozott A szép nő is egy ragyogó dal, aminek sorait csak osztani tudom. Ennél a számnál tűnt fel egyébként, hogy mennyivel többet ad az, ha az ember eredeti CD-n hallgat valamit, ugyanis a YouTube, de még a streaming is nagyon sokat butít a minőségen, ehhez a muzsikához pedig kell a maximális hangerő és megfelelő felbontás, a dögös és profi megszólalás ezt igényli - csakis eredeti hanghordozón az igazi!

Olyan pedig egy pillanatig sem fordul elő a tizenegy dalos lemezen, hogy akár csak egy kicsit is ellaposodna. Nem hittem, hogy ennyire sikerül felülmúlni az Őserőt, de úgy tűnik, a látszatnál is több van ebben a zenekarban, amit csinálnak azt pedig csak szeretni lehet. Jár a tíz Zakk Wylde-poszter a tízből, a legközelebbi koncerten pedig élőben is megfüleljük a legújabb kedvenceket!

(10/10 PONT)