"Mi volt előbb, a zene vagy a szenvedés? Azért hallgattam zenét, mert szenvedtem? Vagy azért szenvedtem, mert zenét hallgattam? Az a sok lemez ilyen bús-nyavalygós faszit csinál az emberből?" (Nick Hornby)


RÖVIDEN ÉS TÖMÖREN - válogatás az első félév albumaiból, nyúlfarknyi ajánlókkal

2020. július 11. - Blind Man

Habár mindig is szerettük hosszú, terjengős cikkekben bemutatni és kissé kielemezgetni is az aktuális megjelenéseket, kedvenceket, ezúttal hisszük, hogy néhány mondat is elég ahhoz, hogy az első félév megjelenései közül ajánlhassuk azokat, amiket szerkesztőségünkben kiemelten szerettünk hetekig, sőt…

Tovább

Kirk, papír, olló | divideD: Behind Your Neon Eyes (Nail Records, 2020)

Még Sheldon Coopernek is tetszene...

A 2020-as év legjobban várt hazai nagylemeze kicsiny műhelyünkben a jelmezes fenegyerekek új albuma volt, amióta csak az első előzetes dal (Roll Out) megjelent róla. Erre aztán rátett egy lapáttal az akkor még csak Away címen futó következő, ami után sem volt vitás, hogy kiemelt figyelemmel fogjuk…

Tovább

ECLIPSE OF THE SUN: Brave Never World (Satanath Records, 2020)

Ami azt illeti, a székesfehérvári illetőségű zenekar (melynek külön örülök, hiszen jómagam is a város lakója vagyok) nem ma kezdte, van annak már tíz éve is, elmondásuk szerint pedig a hazai színtéren egyedül álló módon képviselik a Paradise Lost által is kitaposott gótikus doom-death irányvonalat,…

Tovább

Vissza a jövőbe! | divideD: Modulus (Nail Records, 2017)

A divideD egy olyan zenekar, amellyel a kapcsolatom úgy indult, hogy sehogyan sem. Amikor annak idején, 2017 novemberében kijött ez a lemez, tisztességesen meghallgattam, de igazából a már korábbról ismert A Hundered Times-on kívül egyetlen dal sem fogott meg róla. (Mai fejjel fogalmam sincs miért…

Tovább

DIABOLUS IN MUSICA (Ørdøg-akusztik): Milyen kár EP (Edge Records, 2020)

Az elmúlt két évtized két legérdekesebb, legsokszínűbb és legminőségibb magyar nyelvű albumát (Tíz fekete dal, Sötétanyag) megalkotó Ørdøg-zenekar akusztikus kistestvére tavaly bukkant fel a színen első EP-jével, ami minden különösebb visszhang nélkül mindössze 100 példányban látott napvilágot, most…

Tovább

STULA ROCK: Örökifjú (Nail Records, 2020)

Molnár 'Stula' Péter énekes előtérbe kerülése a Mobilmánia révén a legjobb dolgok közé sorolható, ami az élmúlt évtizedben történhetett a magyar rockzenében. Nem beszélve dallamos hard rock formációjának megszületéséről, na meg az Őserő albumról (ajánlónk ITT olvasható), ami két évvel ezelőtt…

Tovább

MAD ROBOTS: Pareidolia (Edge Records, 2020)

Valami bűnös élvezet

Legutóbb 2015 őszén jelentkezett új nagylemezzel a Dilis Robotok csapata, azt leszámítva pedig még valamikor két éve volt egy akusztikus feldolgozás-EP, szóval tényleg elég sok idő telt el a legutóbbi produkció óta, ami különösen többnek tűnhet a hozzám hasonlók számára, akik stabilan követik a…

Tovább

MONUMENT: Az ébredő (Nail Records, 2020)

"...legtöbbet és legjobbat..."

Ha közvélemény-kutatást végeznénk azzal kapcsolatban, hogy hány klasszikus vonalas rock/metal zenekarra van még szükség ebben az országban, erős a gyanúm annak irányában, hogy a végeredmény egy óriási nulla lenne. Nem csak azért, mert a nyolcvanas években még menő műfajoknak gyakorlatilag leáldozott…

Tovább

OSSIAN: Csak a Jót (Hammer Records, 2020)

"...gondolta a fene..."

Megfogadtam, hogy idén nem írok az új Ossian-albumról. Nem, még akkor sem, ha lesz olyan jó, mint a tavalyi, pazarul sikerült A Reményhozó. (Lett. Sőt!) Nem gondoltam, hogy készülhet annál egységesebb és kerekebb, egyben érettebb és kiforrottabb anyag a veterán csapat műhelyében, erre tessék a Rock…

Tovább