Szűk egy évvel a The Night Flight Orchestra tavalyi meglepetést okozó és nagy sikerű, Svéd Grammy díjra jelölt Amber Galactic albumának megjelenése, és az azt követő lélegzetelállító november/decemberi európai turnéja után a Soilwork éléről jól ismerhető Björn “Speed” Strid énekes vezette supergroup máris bejelentette, hogy befejeződtek a munkálatok a svéd progresszív rock csapat várva várt következő albumán, melyet Sometimes The World Ain't Enough címre kereszteltek. Az új anyagot év végén turnéra viszik, melynek budapesti állomása december 11-én lesz az A38 hajón. Björnék előtt a turnén a Black Mirrors vezeti fel az éjszakát.

Jövő hét pénteken jelenik meg a Kalapács tizedik, Örökfekete címre keresztelt friss nagylemeze a Hammer Records gondozásában, mától pedig meghallgatható a lemez nyitó tétele. Az album továbbra is előrendelhető a zenekar weboldalán keresztül, kifejezetten speciális exkluzív limitált digipack változatban.

Október 23-án Budapestet is érinti a KATAKLYSM és a HYPOCRISY közös őszi turnéja. A montreali death metalos Kataklysm új albumát mutatja be, ennek alkalmából álltak össze a svéd melodic death metal legenda Hypocrisy-vel egy 26 állomásos európai körútra. Peter Tägtgren (PAIN, LINDEMANN) több év kihagyás után aktivizálta újra a Hypocrisyt, a Kataklysm pedig június 1-jén engedi szabadjára a Meditations címre keresztelt 13. stúdiólemezét. A Death... Is Just The Beginning turné elnevezés a Nuclear Blast népszerű válogatáslemez kiadványaira utal.

A napokban megjelenő új KAMELOT lemez turnéja ősszel Európát is eléri, a körúthoz különleges vendégeként pedig a szintén friss albumos LEAVES’ EYES csatlakozik. A budapesti állomásnak október 9-én a BARBA NEGRA ad otthont.

Tavaly nyár végén váratlan változás történt az Omega Diatribe frontján, Komáromi Gergely énekes helyét a székesfehérvári Sleepless frontembere, Lucsányi Milán vette át. (Mondanom sem kell, fehérváriként mennyire örültem a hírnek.) A zenekar akkor így fogalmazott a váltással kapcsolatban: "Az utóbbi időben csendesebbek voltunk a szokottnál, ezt szeretnénk most megtörni azzal a bejelentéssel, hogy a mai naptól Lucsányi Milán áll a zenekar frontján! A harmadik lemezen már őt fogjátok hallani, ami egy velejéig masszív, rettentően súlyos anyag lesz, várhatóan a 2018-as év első negyedében. Felejthetetlen 6 évet töltöttünk a barátunkkal, Komáromi Gergellyel, számtalan örök emlék és tapasztalat köt minket össze, míg a föld kerek. Mindenből a legjobbat és legtöbbet kívánjuk neki! Ideje tenni egy nagy lépést előre és felkapaszkodni arra a szintre, amit oly régóta kitűztünk célul!"

Ezek után még inkább kíváncsi lettem arra, mit is várjak a csapat harmadik albumától, hiszen az előző kettő sem sikerült éppenséggel rosszul. Mondjuk, én csak a második megjelenésekor figyeltem fel rájuk, de azon nyomban az elsőt is meghallgattam. Az immáron tíz éve működő zenekar friss anyagát egyébként Hájer Gergő gitáros szólólemeze előzte meg, melyet az azóta már zenekarrá alakult Audionerve neve alatt hozott ki tavaly ősszel. (A korongról készült ajánló ITT olvasható.) Komáromi Gergely nem csak megjelenésében volt különleges és egyéni színfoltja a zenei palettának, így nyilván felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon Milán hogyan fog helytállni a csapatban. Jelentem, teljes mértékben sikerült neki! Az előzetes dalok alapján is látható volt már, hogy nem egy középszerű, tizenkettő egy tucat lemezt fognak készíteni a srácok, a jóslat pedig be is igazolódott.

A spanyol Leyendas del Rock, a cseh Masters of Rock és a svéd Sabaton Open Air után Európa (és a világ egyik) legnagyobb nemzetközi metal fesztiváljára, azaz a német Wacken-re is meghívást kapott hazánk folk metal zászlóshajója, a Dalriada! A zenekar idén januárban jelentkezett nyolcadik, Nyárutó címre keresztelt lemezével (ajánló ITT olvasható), mely röpke két hónap alatt mind hazai, mind nemzetközi viszonylatokban kiemelkedően pozitív kritikákat, visszajelzéseket kapott - a megjelenés hetében a MAHASZ lista első helyén nyitott, és azóta is stabilan jelen van a top 40-ben.

Apocalypse című új lemezét hozza ősszel Budapestre az Apocalypse Over Europe turné keretében a német PRIMAL FEAR. Az ex-Gamma Ray énekes Ralf Scheepers vezette német power metal óriások 12. korongja augusztus 10-én jelenik meg a Frontiers Records gondozásában. 

Az este különleges vendége az amerikai RIOT V lesz, akik szintén új anyagukat mutatják be: az Armor of Light április 27-én jelenik meg  a Nuclear Blastnál. A több, mint 40 éves RIOT örökségét tovább vivő zenekar az amerikai power metal legelsői között van, és ez a Todd Michael Hall énekessel készült második lemeze.

A sokáig Transylvania Rock Band néven működött erdélyi zenekar nemrég névváltozáson esett át, melynek során a sokkal hangzatosabb és megjegyezhetőbb, emlékezetesebb Transylvanium nevet választották, ezzel együtt pedig stúdióba vonultak, hogy rögzítsék első nagylemezük anyagát. A szolnoki Denevér stúdióban készült 10 dalos anyag minden bizonnyal sikert fog aratni a Lord, P. Mobil, P. Box, valamint Ossian zenekarokat kedvelők táborában – szóval mindenkinél, aki szereti a tradicionális hard rock muzsikát, igényes és könnyen megjegyezhető, akár már második hallgatáskor együtt énekelhető szövegekkel.

Ahogy az a márciusi HammerWorld magazin egyik mellékleteként megjelent album borítóján is olvasható, a zenekar 2012 óta számos helyen fellépett már, és mindenhol, kivétel nélkül sikert arattak. Én még nem találkoztam velük élőben, de a lemezanyag alapján minden bizonnyal remekül muzsikálnak úgy is. A csapatot tulajdonképpen fiatal, az igazi nagy kiugrás előtt álló tehetséges arcok alkotják, a sorból talán énekesük, Orosz-Pál Levente lóg ki, de ez talán nem is baj – más orgánummal nem is igazán tudnám elképzelni ezt a fajta zenét. Ritka, hogy egy zenekar debütáló anyaga ilyen erős legyen. A Végtelen utakon esetében egy valódi, ízléses és klisék nélküli, mondhatni kisujjból kirázott, csípőből odavágott dalcsokorról beszélhetünk, amelyből nehéz akárcsak egy gyengébben sikerült tételt kiválasztani.

A közel öt évtizede - pontosan 1969-ben - alapított Judas Priest kétségtelenül a heavy metal műfaj egyik legnagyobb hatású zenekara. Egyesek úgy tartják, hogy ha a Black Sabbath a heavy, akkor a Judas Priest a metal. Egy viszonylag gyengécske, főként blues elemekben bővelkedő hard rock album (Rocka Rolla) után kiadták életművük egyik máig meghatározó darabját, a klasszikusok sorába tartozó Sad Wings of Destinyt, amit olyan - szintén klasszikus státuszba emelhető - darabok követtek, mint a Sin After Sin, a Stained Class vagy a Killing Machine. A '70-es évek végén kiadott Unleashed In The East című koncertlemez is a mérföldkövek sorát erősíti, de az igazi áttörést mégis a slágeresnek számító tételekben bővelkedő, nem egészen 40 perces British Steel hozta meg a zenekar számára. Zeneileg minden ízében heavy metal album, azonban a dalok szerkezetének és az énektémák egyszerűsödésének köszönhetően sokkal fogyaszthatóbb volt, mint bármelyik korábbi anyaguk. A hatalmas sikert már kevésbé tudta megismételni a nem sokkal később kiadott Point of Entry, viszont a Screaming for Vengeance és a Defenders of the Faith duójának köszönhetően újfent sikerült a csúcsokra törniük. Utóbbi két lemez is joggal szerepel minden idők legjobb metalalbumai között. Az évtized közepén aztán jött a máig előszeretettel szétcincált Turbo, amin a Def Leppard és a Van Halen világára hajazó dalok kaptak igazán nagy teret.

A '88-as Ram It Down annak ellenére, hogy visszatért a klasszikus heavy metal vonalhoz, nem aratott túl nagy sikert, viszont a két év múlva napvilágot látott Painkiller újfent visszahozta őket a gödörből - ez a speed és power metal jegyeket is felvonultató mestermű lett "A Judas Priest Lemez" valamint a metal műfaj egyik kizárólagos alaplemeze. A komplett zenei színtér átalakulása őket sem kerülte el, Rob Halford énekes távozását követően inkább szólólemezek gyártásában lelte örömét, (ellentétben a hallgatókkal) helyét pedig Tim "Ripper" Owens vette át. Igaz, a vele készült Jugulator egy sokszínű és modernebb megközelítésű, mégis időtálló anyag lett, a régi sikereket már nem tudta megismételni a zenekar. 2003-ban visszatért a régi frontember, két évvel később pedig új albumot is adtak ki, Angel of Retribution címmel, amit 2008-ban a Nostradamus című konceptanyag követett. Az új évtized elején egy esetleges búcsúturnéról szóltak a pletykák, amit aztán szépen meg is csináltak, csak hogy négy éve elkészítettek még egy lemezt, így szó sem lehetett visszavonulásról. Sajnos a Reedemer of Souls közel sem lett olyan meghatározó eleme diszkográfiájuknak, mint vártuk, viszont most itt van a Painkiller óta készült kétségtelenül legjobb Judas Priest-anyag, a Firepower. A Metal Istenei 14 dalban mutatják meg (és most még deluxe verzió sincs), hogy még mindig méltó helyük van a színtéren. Minden bizonnyal az utolsó stúdióanyaguk, viszont panaszkodásra semmi okunk: eddig a 2018-as év egyik, ha nem a legjobb lemeze.

Hosszas kihagyás után újra itt egy tízes lista, melyben ezúttal az általam legjobbnak tartott magyar rockdalokat gyűjtöttem össze. A válogatás tulajdonképpen a hetvenes évektől egészen az ezredfordulóig tartó időszakra koncentrálódott (egy kivétellel), azonban a hely szűkössége miatt alaposan fel kellett borítanom az eltervezett koncepciót. Legnagyobb sajnálatomra rengeteg zenekar és dal maradt ki (nincs például Tankcsapda sem, akármennyire szerettem volna legalább egy dalukat itt látni...) viszont bízom benne, hogy még a legtapasztaltabbak is találnak igazi meglepetéseket, csemegéket a felsorolásban. Joggal merül fel a kérdés: hol marad az Ossian és A rock katonái? Nyugi, lesz majd olyan lista is...