Nyilván sokan lesznek, akik ferde szemmel tekintenek majd a zenekar nevére itt, de mivel egyes egyedül én szerkesztem a tartalmat, (és bizony hatalmas a merítés) úgy vélem, van helyük itt. Tetszik, nem tetszik - ez van! Az újfent rajongói támogatással megvalósult lemezt az utóbbi évek legradikálisabb állásfoglalásaként harangozták be, ez pedig nem csak valami üres frázis, vagy figyelemfelkeltés: a már közzétett dalok és a tracklista alapján nagyjából világos volt, mire lehet számítani.

A több, mint negyedszázados punkzenekar ismét nem hazudtolta meg magát - tessék csak meghallgatni, mit hoztak össze ezúttal!

Basildon egy harmincas éveiben járó, kiábrándult, mocskos szájú nihilista. Meggyőződése, hogy minden idea és erkölcs, amelyhez az emberek valaha is igazodtak, a világvallásoktól a címlaplányokig, puszta médiahazugság. Ám esze ágában sincs lázadni ez ellen, a legtöbb, amit tehet, hogy ebből hozza ki önmaga számára a lehető legjobbat. Amíg még tükörbe tud nézni. A Céges blog azonban nem a reklámszakmáról vagy a közösségi médiáról akar beszélni, ez csak a keretéül szolgál a cselekménynek. A blogíró-elbeszélő Basildon környezetét és saját magát is analizálva próbálja megtalálni a helyét a világban, amely bár kétségtelenül létezik, csak épp mintha minden egyes alkotóeleme volna hazugság.

Hanula Zsolt Péter neve nem lehet ismeretlen azok számára, akik követik a kortárs magyar irodalmat. Első könyve még 2013-ban jelent meg, A fiúk nem sírnak címmel, nemrég pedig Céges blog című, egyedülálló és minden formabontó regényével jelentkezett a cinikus humoráról ismert író. Amikor a szerző blogján található, amolyan kedvcsinálóként szolgáló fejezeteket elolvastam, egyből az Amerikai pszicho világa ugrott be, szinte láttam magam előtt, ahogy Christian Bale elégedett arccal sétálgat, miközben fülében az I'm Walking on Sunshine szól. Az egyes szám első személyben írott (hiszen ez egy blog!) könyv dumája is hasonló, mint Bret Easton Ellis művének, azonban minden szavából árad valami keserűség, amit csak mi, magyarok - akik ebben élünk - érezhetünk át igazán. Amellett, hogy rendkívül olvasmányos ez a 125 oldalnyi történet, kíméletlen kritikát fogalmaz meg a közösségi oldalak világától kezdve az online marketing hiénáin át magáról az életről is, amiben mindannyian tanácstalanul vergődünk, nem tudva mi vár ránk a következő pillanatban.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt, egy forró csütörtöki estén gondolkodtam el azon, hogy milyen zenekarok vannak. Végül arra jutottam, hogy hazánkban (és valljuk be, külföldön is) megkülönböztetünk többféle bandát. Idehaza, de azért a tengerentúlon is akadnak olyan zenekarok, akiknek már inkább a Bravo magazin címlapján lenne a helyük, mint sem a HammerWorldén; aztán vannak olyanok, akik a hátsó udvarból kijutottak a világ legnagyobb metal fesztiváljaira, és nevüket jobban ismerik odakint, mint itthon. Biztos vannak, akiknek habár nyomatja dalait a Petőfi, vagy a Rádió Rock, a nevüket nem biztos, hogy tudnád, ha megkérdezem, az olyan országosan ismert arcokról nem is beszélve, akikről érthetetlen, hogy miért nem akarnak tudomást venni szélesebb körben. Az undergroundban sátrat vert, szép reményekkel teli fiatal srácok mellett fel-felbukkannak csapatok, akik a maximális modernség segítségével találnak utat a fiatalok szívéhez, de vannak olyanok is, akikről még soha, semmilyen körülmények között nem hallottam, viszont egy-egy daluk, vagy albumuk, amivel bemutatkoztak – legyen akármennyire is friss – elmondhatatlan hatással volt rám, szinte már hozzám nőtt. Ilyen a stoner-rocker VL45 zenekar 4 tagját is magába foglaló Slowmesh és első lemezük, a Something New.

Érdekes körülmények között született ez a korong: a 2014-ben öttagúra bővült, grunge, doom, stoner vonalon mozgó metalcsapat még két évvel ezelőtt kezdte írni új lemezét, ám annak munkálatai során annyi friss inspiráció érte őket, hogy elhatározták, új néven jönnek ki az anyaggal, így a VL45 megmaradhat annak, ami mindig is volt. A 11 dalt teljes mértékben tükröző, beszédes címet választottak első anyaguknak, aminek születéséről Szabó Dávid énekes az alábbiakat mondta:

Tegnap végre bemutatták a Sztárban sztár című műsor 2017-es, szám szerint ötödik évadának szereplőit. Idén is 12 ismert (és kevésbé ismert) énekes száll harcba "az év legsokoldalúbb előadója" címért. A szeptember 10-én rajtoló műsor résztvevőinek névsorát a 'Tovább' gombra való kattintás után olvashatod!

Az előzetes tervek szerint tavaly karácsonykor jelent volna meg a Pásztor Anna vezette zenekar hetedik nagylemeze, ám a kiadás végül idén augusztus 9-re húzódott. Azzal, hogy ennek mi az oka, nem vagyok tisztában, de ez talán nem is akkora baj… Legutóbb 2014 őszén jelentkeztek friss nagylemezzel, a három évvel ezelőtt megjelent Szabadesés az addigi pályájuk csúcspontja és kétségtelenül legjobb alkotása volt. Pásztor Anna énekesnő előzetesen annyit árult el az új lemezről, hogy megint visszanyúltak ahhoz az érzéshez, ami miatt elkezdtek tizenévesen dalokat írni. „Borzasztó izgatott vagyok az új lemezzel kapcsolatban, mert a gyermekkorunk bukkan elő rajta. Az előző album nyersességéhez képest ezen a rajongókkal együtt alkotott család melege érződik. Az öcsém újra elkezdett kísérletezgetni elektronikus irányban, úgyhogy ez egy furcsa, elektronikus rock lesz poppal vegyítve, ami hihetetlenül emberszagú is letisztult szövegvilágával.” – mondta 2016 októberében.

Tehát egy minden tekintetben különleges albummal van dolgunk ezúttal, hiszen bemutató turnéjára (melynek befejezése 2016. november 18-án volt a Fővárosi Nagycirkuszban) már a megjelenése előtt sor került, így az olyan dalokat, mint az Egyre inkább idegen, vagy a Négyes-hatos már megismerhette a közönség, de az I Belong To You, a 7 lépés, illetve a Karjaidban és a Segges a Balatonba szintén ismerősként köszönhetnek vissza a hallgatónak. Meg kell mondjam, egyáltalán nem kenyerem az elektronikus zene, de mivel Annáék eddig még nem tudtak csalódást okozni és az előzetesként kihozott dalok is bizakodással töltöttek el, szóval nem álltam neki rossz szájízzel az anyagnak. Úgy tűnik, hogy jól is tettem, hiszen akarva-akaratlanul újra és újra elindítottam a lemezt, és azt kell mondjam, hogy még az előző anyagukat is sikerült felülmúlniuk!

Nem állíthatom, hogy az elmúlt évtizedben elhalmozott volna minket albumokkal a legendás magyar rockzenekar, hiszen Baranyi László frontemberrel mindössze két album készült mindeddig, 2009-ben a Mobileum, három évvel ezelőtt pedig a Farkasok völgye, Kárpát-medence. Míg előbbin felbukkan néhány könnyedebb, pörgősebb téma is, a 2014-es lemezt már beárnyékolta a zenekarvezető, Schuster Lóránt betegsége, (szinte az egész album szövegeit a kórházban írta...) így azon túlnyomórészt negatív hangvételű és kimondottan sötét tónusú dalok sorakoznak. Egy-két megbocsátható, szövegbeli sutaságot leszámítva mindkét albumra jó szívvel emlékszem, gyakran hallgatom is őket, ha olyan kedvem van - a Farkasok völgyéhez mondjuk kell némi győzködés részemről, de hamar bele tudok lendülni abba is, a Mobileumról pedig a lazább, szemtelenebb dalok mellett nagy kedvencem a kimondottan súlyos Istennel szemben.

A mindössze 7 dalt tartalmazó új korong megjelenése előtt pedig lekerült a polcról a pár hónapja napvilágot látott, Baranyi-évek című tripla CD-s válogatás, mely a zenekar 2008 és 2017 közti felvételeiből adott keresztmetszetet, az impozáns kiállítású szett harmadik korongján a Ne féljetek, nem megyünk haza! című tétel is felcsendült. Ezen kívül még két dalt ismerhettünk meg, melyet a zenekar Facebook-oldalán tett közzé Schuster Lóránt. A bónuszokkal alaposan felvértezett, 79 perces hosszúságú 2014-es lemez a '94-es újraindulás óta kétségtelenül a zenekar legjobbja, tele a mindennapjainkat érintő dolgokra, problémákra való reflektálásokkal. Ahogyan az egyik legnagyobb slágerükben is elhangzik, az Örökmozgó soha nem áll meg - 2015 ősze és 2017 tavasza között számtalan archív kiadvány hagyta el a zenekarvezető műhelyét, (ezekről már írtam egy összefoglalót) így nem mondhatjuk azt, hogy nem hallattak magukról...

A germán heavy metal legenda harmadvirágzása a 2010-es Blood Of The Nations albummal kezdődött, amivel bebizonyították, hogy a TT Quick-ből ismert Mark Tornilloval is életképes a zenekar, a sikerszéria pedig a 2012-ben megjelent Stalingraddal folytatódott. A csapat a két remekül sikerült album után sem vett vissza a tempóból, három évvel ezelőtt a Blind Rage koronázta meg életművüket – mind a három korong bátran odatehető a polcra a ’80-as években született klasszikusok mellé, főként az utolsó. Habár szerintem a 2014-es év egyik legjobban sikerült metalalbuma volt a Vak Düh, igazán kiugró, ún. slágeres témát keresve sem találtam rajta… Azonban a The Rise Of Chaos ezúttal rögtön legalább fél tucat olyan dalt vonultat fel, ami akár hosszabb időre is a koncertprogramban maradhat, és igazán gyenge dal nincs is rajta - na, jó, csak eggyel nem sikerült megbarátkoznom, de az már az én bajom, nem igaz?

Vérbeli Accept-, illetve heavy metal rajongóknak biztosan nem fog csalódást okozni ez a 10 új dal, akik azonban eddig nem lelkesedtek a zenekar munkásságáért, bátran tegyenek egy próbát a koronggal, hiszen jóval dallamosabbra vették a figurát, helyenként progresszívebb és hard rockos megoldások is felbukkannak. Érdemes megemlíteni, hogy a méltán sikeres korong megjelenése után nem sokkal távozott a zenekarból Herman Frank, akit a Grave Diggerből is ismert Uwe Lulis váltott, és Stefan Schwarzmann, akinek Christopher Williams lett a helyettese. Az ő teljesítményükkel az év elején megjelent Restless & Live koncertanyagon ismerkedhetünk meg, és most végre a stúdióban is megmutathatták, mit tudnak.

Addig se iszik címmel szeptemberben jelenik meg a Karinthy-gyűrűvel kitüntetett humorista első könyve, ami egy irodalmi paródiakötet lesz. Ennek apropóján tette közzé Facebook-oldalán az alábbi rövid, animációs videót, melyben részleteket olvas fel A másik forradalom - Alternatív ötvenhat című kötetben már megjelent Márai Sándor paródiájából.

Bödőcs Tibor: Márai Sándor: Napló - részletek - (Részlet)

A várhatóan szeptember 10-én napvilágot látó könyvben többek között olyan szerzők karikatúráit olvashatjuk majd, mint Krasznahorkai László, Kertész Imre, Ottlik Géza, vagy éppen Hunter S. Thompson. A könyv 20% kedvezménnyel már előrendelhető ITT.

Ha nem szeretnél lemaradni a legfrissebb hírekről és újdonságokról, akkor kövesd a blogot a Facebookon is! Köszönöm. :)

Legutóbb 2014-ben adott ki stúdióalbumot (...The Stories We Could Tell címmel) az 1988 és 2002 között működő, majd 2009-ben feltámadó Mr. Big zenekar, a hosszú hallgatást pedig a július 28-án megjelent, Defying Gravity című friss koronggal törték meg. Eric Martin énekes, Paul Gilbert gitáros és Billy Sheehan basszusgitáros mellett, továbbra is Pat Torpey a csapat dobosa, akit Parkinson-kórja miatt, a legtöbb dalban Matt Starr helyettesített. Néhány éve már élőben is Starr dobol, de Pat Torpey is sokszor beül a dobfelszerelése mögé, pár nóta erejéig.

Nem állítom, hogy óriási Mr. Big rajongó lennék, ám az általuk képviselt műfaj iránt elkötelezett vagyok, és az előzetes dalok, videók annyira meghozták a kedvemet friss albumukhoz, hogy muszáj volt sort kerítenem rá. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy a felvételek Los Angelesben készültek, mindössze hat nap alatt és lényegében élőben, szóval már csak ezért is érdemes meghallgatni ezt a 11 új dalt! Amikor azt mondták, hogy visszatérnek a gyökerekhez és felidézik a korai lemezek hangulatát, azt nem csak puszta reklámszövegnek szánták, hanem tényleg beváltották ígéreteiket és egy habár nem maximálisan tökéletes, de mindenképpen remeknek mondható dalcsokrot adtak ki kezeik közül, melyről akár több dal is az év legjobban sikerültjei közé sorolható.

A "Lars Von Retriever" elnevezésű YouTube-csatornán rendre felbukkannak híres, mindenki által ismert metal dalok LaughCover verziói, melyekben a gitársoundot nevetésekkel helyettesítik. Ezúttal egy igazi hiánypótló alkotást mutatok be, ez pedig nem más, mint a Megadeth 1992-es klasszikusa, a Symphony of Destruction. 

Az egy perces videóban Dave Mustaine, a zenekar énekese és gitárosa a riffek dallamára nevet. A 'Tovább' gombra való kattintást követően Te is együtt nevethetsz a paradicsomszőke frontemberrel, és még azt is eldöntheted, hogy aki ilyeneket csinál, annak rengeteg ideje van és unatkozik, vagy pedig egy kanapéforradalmár, akinek példáját többeknek is követni kéne. Jó szórakozást!