Talán hihetetlennek tűnik, de a Moby Dick zenekar - aki esetleg nem tudná - már lassan négy évtizede létezik, pontosan 1980 óta, így simán kijelenthető, hogy hazánk első metalzenekara voltak annak idején. Az 1999 és 2002 közötti szünetet leszámítva mindig is aktívak voltak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Terápia már a 11. stúdiólemezük, mely közel öt évvel a Földi pokol után jelent meg. Azóta dobos fronton tagcsere is történt: annak ellenére, hogy az album témáit még az azóta a Wellhelloba távozott Budai Béla játszotta fel, immáron az Akelából ismert Király Zoltánt üdvözölhetjük a bőrök mögött. Tény, hogy nem vagyunk egy thrash-nagyhatalom, idehaza modern- és heavy metal bandákkal már Dunát lehetne rekeszteni, a legjobb metalműfajt azonban mégis kevesen merik játszani még mindig, főleg magyarul. Gondoljunk csak bele, hogy az egyébként zseniális Archaic, valamint a Zord is angolul nyomja... De ami igazi öröm a hozzám hasonló rajongó számára, hogy a bálnák még mindig aktívak és időről időre kijönnek új albumok is, amik rendre igazi thrash-gránátok. Aki szerette a Földi poklot és már ronggyá hallgatta a 2016-os, újra felvett Kegyetlen éveket, az - és egyébként mindenki más is - kösse be azokat a biztonsági öveket, hiszen Smiciék ezúttal 14 méregerős dallal támadnak, azonban még az ősrajongókat is érheti meglepetés a Terápia hallgatása közben...

Scala Mercalli is a traditional heavy/power metal band from Italy. They've been playing and making albums since 1992. INDEPENDENCE came out for the Alpha Omega Label on January 25th 2019 for Italy and in February for the rest of the world. This album tells about the first part of the Italian Risorgimento, from Naple's Reign ruled by King Murat until Mazzini's Roman Republic, including episodes on Mille (The Expedition of the Thousand) and Brigandage, with some of their main characters. From the to the above-mentioned period fought side by side with the people and contributed with hard to build Italian nation.

Bátran és büszkén merem kijelenteni: a Mobilmánia az ország legjobb hard rock zenekara! Ha pedig ez nem lenne elég, akkor azt is elmondom, hogy nekem bizony ők a legnagyobb kedvenceim a színtérről... Tudom, hogy egy ilyesfajta állásfoglalás esetleg szétfeszítheti a kereteket, de én akkor is büszkén hirdetem. Annak ellenére, hogy ebben a zenekarban már annyian megfordultak, hogy meglehetősen nehéz számon tartani, az úgymond szupergroup jelenség mindig megmaradt, különös tekintettel a jelen felállásra. A 2017-es Vándorvér című nagylemez (amiről egyébként ITT írtunk) után sem tétlenkedett a zenekar: a 2018-as év elején bevették a Budapest Arénát, az ott tartott Vikidál 70 / Zeffer 60 / Mobilmánia 10 koncert monstre anyaga pedig nemsokára meg is jelenik, így aki nem tudott ott lenni, hazaviheti magával, aki pedig ott volt - újra átélheti. Mi most azonban koncentráljunk a tavaly szeptemberben megjelent, a csapat első 10 évét összefoglaló dupla válogatáslemezre, annak is angol nyelvű korongjára.

Egyrészt becsületes és dicséretes dolog, hogy nem ültek a babérjaikon és bizony minden egyes magyar nyelvű dalt (18 akad belőlük az Ez még nem a pokol című korongon) újravettek, aztán melléjük pakoltak még egy teljes lemeznyit angolul, méghozzá egy kivételével a Fénypokol és a Vándorvér című lemezekről, tökéletes keresztmetszetet adva arról, hol is tartanak jelenleg. A helyzet az, hogy a londoni power metal vonalas Avenford éléről érkezett Gamsz Árpi miatt adta is magát a dolog, viszont nem kicsit bizonyult kockázatos vállalkozásnak. Hogyan szólnak a Mobilmánia dalai Horváth Attila költői magasságokat súroló, fantasztikus magyar szövegei nélkül? Milyen az, amikor új értelmet kapnak egyes dalok idegen nyelven? Lehet sikert kovácsolni egy ilyen húzásból? Jelentem, a válaszok: kicsit szokatlanul, de mégis remekül; szívmelengető és lélekemelő; minden bizonnyal, hiszen nemsokára észak-amerikai turnéra indul a zenekar!

TERÁPIA címmel pénteken érkezik a MOBY DICK 11. stúdióalbuma, a magyar thrash legendák 2014-es Földi pokol lemezét 5 évvel követő visszatérő korongjához kedvcsinálóként pedig egy újabb, különleges  klipes nóta érkezett a címadó dalhoz, amelyben az album borítójának témáját maga a készítője, Havancsák Gyula elevenítette meg. A Terápia dalszövegeit a hagyományokhoz híven Pusztai Zoltán írta, az újabb nóta zenéjét pedig Smici szerezte.

Váratlan anyaggal rukkolt elő a budapesti extrém groove metal csapat, hiszen kevesek fejében fordulhatott meg a gondolat, hogy éppen egy Prodigy feldolgozással fogják örvendeztetni a nagyérdeműt. Pedig így történt.

10 év elteltével februárban új nagylemezzel jelentkezett hazánk legendás, 40 éve változatlan felállásban működő hard rock zenekara, a Karthago - a “Valahol” című lírai dalhoz videoklipet is forgattak a Forward Productions stábjával kooperálva. A kisfilm a "Tovább" gombra való kattintást követően tekinthető meg.

Május 3-án érkezik a Kárpátia soraiból ismert Szijártó Zsolt (ex-Akela, ex-Omen, ex-After Rain) szólólemeze, melynek címadó tétele máris meghallgatható. Ezzel egyidejűleg elindult a lemez előrendelése is - a digipak csomagolású korong 10 instrumentális tételt tartalmaz, melynek borítója (csakúgy, mint a hamarosan megjelenő friss Moby Dick album esetében) Havancsák Gyula munkája, a felvételek pedig a szolnoki Denevér Hangstúdióban zajlottak Cserfalvi “Töfi” Zoltán és Boros Béla irányítása alatt.

Mi újat lehetne még elmondani egy olyan zenekarról, ami - ha egy kis szünettel is, de - gyakorlatilag közel három és fél évtizede jelen van a hazai zenei életben? Annak ellenére, hogy dalaikat nem nyomják napi szinten a rádiók és a bulvármédiában sem olvasni róluk semmi kínosat, rendelkeznek egy stabil és nem is kisszámú rajongó/követőtáborral. Dalaikkal ezreket szólítanak meg, soraik pedig általános- és középiskolai tablóktól kezdve esküvői meghívókon át testrészeket díszítő, örök mementóként vésetnek fel az utókor számára. Meg kell hagyni, hogy ez - főként a hazai - rock/metal színtéren egészen egyedülálló. Az Ossian menetelése - különösen az 1998-as újraindulást követően - példátlan, főként a 2013-as A Tűz jegyében album óta. Minderre rátett még egy lapáttal a két évvel későbbi Lélekerő, majd a Fényárban és Félhomályban is. A sikerszéria igazi kimaxolása valahol itt kezdődött: még 2016-ban kijött egy masszív balladás válogatás, ami tavaly kapott hasonlóan fajsúlyos folytatást; a 2017-es Az igazi szabadság album pedig talán az Ossian történetének legsikeresebbje lett. Persze tudjuk, hogy "a számok nem számítanak", de hát a mai világban ilyen kiemelkedő eredményt elérni nem kis teljesítmény.

A történet persze nem ér véget itt: tavaly hármas jubileumot ünnepelt a zenekar - az Acélszív album 30, a Paksi-Rubcsics szerzőpáros együttműködése 20, a zenekar frontembere pedig 60 éves lett. Születésnapjának apropóján jelent meg az Egyek vagyunk című tribute anyag, rajta 18 zenekar különleges Ossian-feldolgozásaival (erről ITT írtunk) ami valósággal az egekig repítette a csapatot, majd erre jött még egy közel teltházas tripla jubileumi koncert, aztán kezdődhetett a munka az új albumon. Ennyi energia elosztása, belefektetése és ilyen magas szintű kamatoztatása maga a csoda. Nem véletlen hát, hogy aktuális sorlemezük, ami már a huszonharmadik - az elmúlt négy évben készült korongok valódi esszenciája lett.

Megjelent a magyar származású amerikai énekes, Téglás Zoli (IGNITE, ex-Pennywise, ex-The Misfits) saját nevét viselő ZOLI BAND zenekarával elkészített Santa Monica című második nagylemeze. Az album az EDGE Records és Zoli saját kiadója, a November 56 Records közös kiadásában látott napvilágot, és már meghallgatható a legtöbb online streaming felületen, (Spotify, Tidal, Apple Music, stb) illetve megrendelhető a metalshop.hu-n is. A zenekar áprilisban 12 állomásos európai turnén népszerűsíti az új lemezt a Slowmesh társaságában, melynek befejezéseképp visszatérnek Magyarországra, ahol Budapesten az A38 hajón, Debrecenben pedig a Roncsbárban mutatják be az album dalait.

Négy évet kellett várni a Salvus új albumára, és az előző, Lélektartó című korong óta eltelt időben már kijött néhány tétel, amolyan előzetesként, amik közül a Baráttal a 2019-es A Dal című műsort is megjárták, gondolom az Irtás legbefogadhatóbb, könnyen megjegyezhető, hamar együtt éneklős darabjával szereztek még maguknak jó pár kedvelőt. Bevallom őszintén, az előző anyagot nehezen tudtam megemészteni, pedig világos, hogy amit ezek a srácok művelnek: világszínvonal, csak - sajnos - magyarul. A zene persze minden létező ízében jó értelemben véve nyugati, megannyi markáns hatással, viszont csavaros észjárásra utaló, tekervényes magyar szövegekkel, amiknek hallatán, olvastán hevesebben dobban az értő magyar emberek szíve.