Az új lemezével nemrég nálunk is szerepelt Battle Beast soraiból 2015-ben távozott Anton Kabanen nem tétlenkedett és azon nyomban összeverbuválta a Beast In Blacket. A névadás terén nem nagyon kellett gondolkodnia az animefanatikus finn zenésznek, ezt beláthatjuk, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy a 2017-ben megjelent Berserker című bemutatkozó albumuk világszerte rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ami nem is csoda. Hasonlóan a másik finn zenekarhoz, Antonék is rendkívül fogós, már-már a '80-as éveket idéző ritmusokkal támadnak, azaz popmetalból itt sincs hiány, ám a falrengető énektémákat produkáló Yannis Papadopoulos énekessel felvértezett banda sokkal inkább a disco irányába viszi az eszméletlenül fülbemászó power metal világot. Most, a második lemezükön sem igazán más a recept, bár időnként kicsit több a Modern Talking és Bonnie Tyler, mint kéne, de amikor ez eszükbe jut, belerakják a legszebb Iron Maiden-hagyományokat is, úgyhogy panaszra nem igazán lehet okunk...

Ez már az ötödik Battle Beast stúdióalbum és egyben a második Anton Kabanen gitáros nélkül, akinek kiválása (vagy hát nevezzük, aminek akarjuk eltávolítását a bandából) nem ragyogta be éppenséggel az előző korongot. A Bringer of Pain annak idején nagyon várós anyag volt, de sajnos nem vett le a lábamról, ezért nem éppen töltött el bizakodással az eljövendő iránnyal kapcsolatban... Szerencsére azonban az aktuális hosszú, de marhára frappáns című lemez esetében sikerült helyre billenteni a dolgokat. Persze popmetal, meg minden, de akkor is hatalmas alkotás lett. Nem tökéletes, de az ember füle akaratlanul is rágyógyul a fülbemászó témákra és a lenyűgöző énekre - legyen szó akár a címadó dalról, akár a már címében is rendkívül popos Endless Summerről.

„én nem akarom úgy az életem élni, mint bárki más
és nem fogok neked úgy hízelegni, mint akárki más
drágám, ez az én életem, helyettem nem éli senki más
a szüleid szíve csücske is valaki más...
az én-istenemhez szabad az átjárás!”

Elkészült az egykori Vian éléről, valamint a jelenleg is aktív KarmaNora zenekar éléről is ismerhető Lutfi Amang Balázs AMANG név alatt futó projektjének első dala. A Szabad az Á hétfő reggel 9-kor egy videoklip kíséretében debütál a Facebookon.

A Reményhozó címmel új OSSIAN nagylemez érkezik április 5-én, a megjelenés előtti héten pedig egy új dal, az albumot nyitó Ez jár nekem kapott szöveges videót. A zenekar múlt héten hivatalos koncertfelvétellel is jelentkezett a tavaly szeptemberi tripla jubileum jegyében tartott 60/30/20 koncertről. A Barba Negra Trackben rögzített különleges fellépés teljes felvétele A Reményhozó album 4 lemezes, limitált változatán található 2 CD + DVD kiadásban, erről nézhető meg most a legendás első OSSIAN korong címadó dala, az Acélszív felvétele a kiadó Youtube csatornáján.

2018-ban a magyar metalszíntéren működő zenekarok közel 60 új stúdióalbumot adtak ki, amelynek legalább egynegyede az adott zenekar első nagylemeze volt. A XIV. HangSúly Zenei Díj zsűrijébe a felkérést elfogadó online magyar rockmagazinok szerkesztői (köztük volt blogunk is) ebből a kollekcióból választották ki az általuk legjobbnak ítélt albumokat és készítőiket, hogy a megszokott öt kategóriában díjazzák őket. A díjazottak között van a Wall Of Sleep, a Dystopia, az Omega Diatribe, a Thy Catafalque, a The Tumor Called Marla és az Ygfan.

Az 1985-ben alakult miskolci RoToR zenekar kétségtelenül a klasszikus heavy metal műfaj legnagyobb hazai túlélője, példátlanul nagy külföldi respekttel. Ezt csak azért tartom fontosnak kiemelni, mert megkockáztatom, hogy odakint sikeresebbek, mint idehaza. Bár mára már nyilvánvalóan klasszicizálódtak, egyelőre underground szinten hallani csak róluk, ami egy ilyen nagy múltú és a klasszikus heavy metalt ilyen alázattal és elementáris erővel játszó zenekar esetében - az olyan ortodox metal-hívő számára, mint jómagam - elfogadhatatlan. Eddigi és jelenlegi teljesítményük vitathatatlan, ezzel együtt viszont simán a fősodorban lenne a helyük olyan klasszikus bandák mellett, mint az Ossian vagy a Pokolgép. Ennek ellenére kevés olyan zenekar van Magyarországon, akiknek története érdekesebb lenne az övékénél. Mindezt a szintén frissiben napvilágot látott Még élünk! című válogatás DVD-mellékletén elmondják a saját szavaikkal, egyébként nagyvonalakban ITT is elolvasható... 12 év után készült el ez a 13, csupa friss RoToR-dalt tartalmazó anyag, aminél jobbat klasszikus heavy metalt játszó zenekar már régen készített Magyarországon.

A Borders of Byzantium egy lelkes, csupa tehetséges fiatal srácból álló budapesti csapat, akik úgy nyomják a külföldön divatos és itthon sem különben hanyagolt modern metalt és kalandoznak - akár egy dalon belül is - annak minden elképzelhető stílusában, hogy azt öröm hallgatni! A 2015 óta alkotó fiúk már korábban is megmutatták, hogy mit tudnak. dalaik sokszínűek, komplexek és cseppet sem unalmasak, nemrégiben mi is hírt adtunk Fortified című daluk megjelenéséről. A Borders of Byzantium, ahogy neve is mutatja - egy olyan zenekar, amelyik szívesen lépi át a műfaji határokat, de azt is úgy, hogy jobban és jobban fokozza az élvezetet. A már most kiforrott zenei világgal rendelkező banda első lemeze az Asking Alexandria / While She Sleeps vonalas muzsikákat kedvelők favoritja lehet, emellett pedig a jelenlegi magyar metalpaletta legnagyobb meglepetése és legbiztosabb ígérete a jövőre nézve!

Szöveges videóval kísérve meghallgatható az első előzetes OSSIAN dal az április 5-én érkező A Reményhozó albumról. A Hangzavarban a harmóniát című dal kapcsán Paksi Endre így üzent a rajongóknak: “Az elsőként közzétett dalban azt a reményemet próbálom kifejezni, hogy ebben az egyre zűrösebb világban sikerül némi harmóniát teremteni saját magunknak, és azoknak, akik fontosak számunkra.”

Egyszál gitáros Voivod átiratokkal jelentkezett Gravel Shores, a sci-fi metal mesterek legdallamosabb, '90-es évek eleji korszakából válogatott számokkal. 

Úgy gondolom, hogy az idén négy évtizedes jubileumot ünneplő Karthago zenekart senkinek nem kell bemutatnom az országban. Ha több dalt nem is, a Requiemet biztosan mindenki ismeri, akár még dúdolni is tudja. Ami a zenekar pályafutásában a legfontosabb: 40 éve pontosan ugyanabban a felállásban készítenek lemezeket (ezzel együtt sajnos mindössze hat stúdióalbumot, ami rendkívül kevés) és koncerteznek. A jubileum pedig most tökéletes alapot szolgáltatott arra, hogy tíz év és az Időtörés után végre új Karthago stúdióanyag jelenhessen meg. Régóta vártuk már ezt a lemezt, de azt kell mondjam: megérte. Biztosan állíthatom, hogy ha ezek a dalok a nyolcvanas években, azaz a klasszikus időkben születnek meg, mostanra a koncertprogram kirobbanthatatlan klasszikusai lennének. Éppen ezért bízom abban, hogy az áprilisban esedékes Arénakoncerten a legtöbbjük elő is kerül majd...