Rendhagyó extrém metal est Budapest szívében, az Akvárium Kiss Hallban, ahol a Watch My Dying és az Omega Diatribe házigazdáskodásával, a budapesti füstös stoner brigád, a Red Swamp lesz a vendég. Hosszú ideig ez lesz az Omega Diatribe utolsó honi koncertje, hiszen Januárban stúdióba vonulnak rögzíteni a negyedik lemezüket, így ne habozz a jegyvásárlással, hiszen a hazai underground metal szcéna ritkán csíphető el hasonló helyszínen.
A Tales of Evening volt annak idején az a hazai zenekar, amelynek első lemezét hallva azt mondtam, hogy ebben a dologban rengeteg potenciál van, remélhetőleg hosszú távra építenek, mert kár lenne veszni hagyni ekkora tehetségeket (Ádám Attila zenekarvezető, billentyűs, zeneszerző-szövegíró és Dudás Ivett énekesnő). A Hajléktalan lélek című anyagot promózó Lázadás dal és annak klipje jóformán beírta a csapatot hazánk metal világának nagy könyvében, erre pedig a 2015-ös Szilánkok és a tavalyi A fény nyomában pakoltak rá. Az újabb és újabb dalok, lemezek bizonyították azt, hogy a csapat életképes, az egyedi zenei és szövegvilág pedig több és több embert varázsol el - ez talán nem csoda, hiszen Ádám Attila rendkívül markáns világot alkotott a zenekarnak, amihez fantasztikus énekesnőt és muzsikusokat szedett össze. Ebbe a sorba érkezett meg a nyáron Varga Krisztián gitáros, így nem csoda, hogy az első három, magyar nyelvű anyag dalai sokkal vastagabban szólnak az új verziókban, mint eddig. Sőt, az idegen nyelvű megszólalás egyáltalán nem kölcsönöz Nightwish 2.0 jelleget a zenekarnak, annak ellenére sem, hogy talán így még jobbak, mint magyarul.
A novemberi HammerWorld Magazin mellékleteként, illetve gyönyörű digipak csomagolásban is megjelent a TALES OF EVENING új, angol nyelvű nagylemeze, melynek a Shelterless Soul című dalához készült videoklipje már meg is nézhető a zenekar Youtube csatornáján. Az A New Dawn Awaits az eddig megjelent 3 magyar nyelvű nagylemez kedvenc dalait tartalmazza angol nyelven, teljesen új felvételen és újra hangszerelve, amelyen most a stúdióban is bemutatkozik a szimfonikus metalosok hatodik és legfrissebb tagja, Varga Krisztián gitáros, aki nyáron csatlakozott a zenekarhoz. A fény nyomában című legutóbbi nagylemezhez hasonlóan Sebastian “Seeb” Levermann (Orden Ogan) felelt a maszterelésért, a lemez hangulatát kiválóan tükröző borító és grafika pedig Mihályfi-Tóth Alex (Redart Illustrations) munkája.
Ibridoma is a great metal band from Italy and they released some new material last year titled City of Ruins. The album features ten new songs and most of them are the finest picks of not just the band, but the modern way of making traditional heavy / power metal music.
Megjelent a győri Devoid zenekar új klippje „Fake Gleam” címmel, amely egyben a zenekar közelgő bemutatkozó albumának első szerzeménye.
Megmondom őszintén, 2014-ben, mikor kijött az Invader zenekar Szép új világ című nagylemeze, nem mertem volna tetemes összeggel fogadni arra, hogy huzamos időn belül egy következő korongot is élvezhetünk tőlük. Mondhatnám, hogy így is lett, hiszen több éven keresztül alig-alig hallattak magukról, míg a tavalyi év elején derült égből villámcsapásként kihozták az Egyszer élsz! címre hallgató, igen frappáns anyagukat, amit 2018 végén aztán a Magyar hangok rovaton belül ki is tárgyaltunk (elérhető ITT). Aztán amennyi "pihenőt" beiktattak annak idején, legalább annyira felgyorsult mostanában a gépezet, hiszen a hónap elején jelent meg Valóságelvonó címmel vadonatúj albumuk. A megkezdett fonalat felvéve és folytatva ismét egy erős és maradandó alkotást sikerült összehozniuk, ami garantáltan az undergound hívők és a klasszikus heavy metalosok nagy kedvence lesz.
A veterán, jól ismert zenekarok jelenkori teljesítményeit méltató, új albumait bemutató írások alatt előforduló kommentek az esetek kilencvenkilenc százalékában kimerülnek az "eladták magukat", "csak az első három album idején voltak jók, onnantól leszállóág", "XY nem tud énekelni / gitározni / dobolni, stb." és hasonló frázisokban. Persze vannak olyanok, akiket okkal ekéznek időnként, de hát manapság már tényleg mindenekfelett áll a marketing, szóval nem csoda, hogy boldog és boldogtalan is próbálkozik mindennel, csak hogy megkeresse az erre vagy arra valót. Hogy mindezt miért pont most citálom elő? Éppen azért, mert a Tankcsapdának is rendre kijut a jól bevált frázisokból, ezek pedig nem mindig érezhetőek jogosnak. Tény, hogy az új albumot nem a Szevasz öcsémmel kellett volna felvezetni, de hát így legalább sikerült elérniük, hogy a szokásosnál is többet beszéljenek, írjanak róluk, szóval a dolog nemes egyszerűséggel ki lett pipálva. Pont azért is vártam a Liliput Hollywood című, harmincéves jubileumukat is némiképp ünneplő korongot, mert kíváncsi voltam, mi rejlik még ebben a zenekarban. Az, hogy gyakorlatilag rendre leírják őket, miszerint a Mindenki vár valamit óta nem adtak ki értékelhető produktumot, megdőlni látszik. Nem mondom, hogy az elmúlt tíz év legjobbja lenne a lemez, de vannak rajta olyan darabok, amik ki fogják állni az idő próbáját.
Ebben a bejegyzésben bemutatkozik a Rock ’n’ Roll Ain’t Noise Pollution Blog szülőatyja, főszerkesztője és tartalomfelelőse, Marton Gábor – azaz Blind Man. Elöljáróban annyit érdemes tudni róla, hogy húszéves, kedvenc műfajai a hard rock, a heavy-, thrash-, és power metal valamint a punk, de igazándiból semmi olyantól nem zárkózik el, amiben található egy kis fém. A zene mellett másik nagy szenvedélye az olvasás, úgyhogy aki ezen irányú tevékenységére kíváncsi, látogassa meg a moly.hu/tagok/gabona oldalt, mi most csak a zenére koncentrálunk.
A nyolcvanas évek végi, ultrasikeres EDDA-idők zenészeit tömörítő Zártosztály egy különleges banda. Alapvetően az első hét, klasszikussá nemesedett EDDA-nagylemez dalait játszó, kvázi tribute zenekarként indultak, amolyan minden mindegy alapon, teljesen alkalmi szinten. Talán ők sem gondolták volna, hogy a mirigyes Sipos Petivel fémjelzett dolog olyannyira sikeres lesz, hogy egy idő után saját dalokra is kíváncsi lesz a közönség. Mindez sajnos Sipivel nem valósult meg, hiszen - igaz, hogy hosszú és kitartó munka után - inkább a Mirigy és a Triász dolgaira kívánt koncentrálni, így a veteránok kénytelenek voltak új énekest vadászni a banda élére. Ő nem más, mint egy újabb Peti, mégpedig a Tűzmadár és a Continoom frontjáról ismert Schrott Péter, akivel nemcsak három saját tételt rögzítettek, de újra felvették a Csuka szólóalbumán megjelent A szívem visszavár című dalt is.
Most nem tudom eldönteni, hogy én vagyok egy megveszekedett barom, vagy tényleg pofátlanul jól működik az új Steel Panther album? Ami az All You Can Eat (2014) és a Lower the Bar (2017 - írtunk is róla) esetében nem jött össze, az a Heavy Metal Rules szempontjából szinte tökéletesnek mondható és talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy ha az elmúlt öt évet teljes csendben és csupán koncertezéssel töltik el, majd úgy jönnek ki egy új anyaggal, amin az előző kettő valamint ezen album keresztmetszetét kapjuk, akkor nagyjából az elsőhöz méltó színvonalút kaptunk volna. Egy szerencsénk van, mégpedig hogy mind az All You Can Eat-ről, mind pedig a Lower the Bar-ról sikerült annyira megfeledkezni, hogy szinte az újdonság erejével üdvözöljük ezt a friss dalcsokrot, ami ha a második helyett jelenik meg annak idején, talán nem kell idő előtt nekiállni az egészen egyedi banda temetésének...