A ’90-es években indult Dying Wish minden kétséget kizáróan hazánk egyik legerősebb zenekara, a színtér legkiválóbb modern melodikus death / thrash metal bandája, akik ezúttal második alkalommal jelentkeznek magyar nyelvű anyaggal. A 2016-os, elejétől végéig remek Tükörország című anyag folytatása az októberi HammerWorld magazin mellékleteként is elérhető Üvöltő sötét, ami habár nem éppen annyira jó értelemben vett slágeres dalcsokor, mint elődje, így is szokatlan erővel támad és olyan dallamokat vonultat fel, amik hosszú időre beköltöznek az ember fejébe, fülébe. Szóval a „Kovács Ákos meets technikás, valódi metal” történet folytatódik…

Ákos már-már olyan szinten visszatérő vendége blogunknak, hogy lassan saját rovat is kijárna neki, hiszen írtunk már négy évvel ezelőtti stúdióalbumáról (Még egyszer), az Ugyanúgy EP-ről, a Szabadon maxiról és a Szintirock / Dupla Aréna 2016 DVD-ről is, nem beszélve a jelenlegi új anyagot előlegező Hazatalál EP-ről. Utóbbit elég alaposan lehúztuk, ez tény, de az azóta eltelt évben sikerült úgymond "jóra hallgatni" a dalokat, s talán nem véletlenül kerültek tíz új kompozícióval együtt az Időszigetre. A Hazatalál és a Nem kell más vigasz óriási slágerek lettek, az Ellenség a kapuknál és a Holnaptól pedig ebbe a koncepcióba ágyazva talán még hatásosabbak, mint voltak, szerencsére nem léptek töltelékdal-szerepbe. Ráadásul alapos remasztert is kaptak, szóval teljesen másképpen szólnak, mint megszokhattuk az EP-n. Persze egy tizennégy (!!!) tételes album akarva-akaratlanul is magában foglal kevésbé hatásos darabokat is a slágergyanús szerzemények mellett, ezúttal még a halványabb darabok is remekül egyensúlyoznak a felejthetőség és emlékezetesség határán. Meglehet, nagyobb részük előbbi gödrébe merül majd idővel, most még kimondottan üdítően hatnak, szóval ami a Még egyszer utolsó etapjában nem működött, az itt most sikerült. Teljes mértékben elfogulatlan és főként fizetetlen albumajánló következik.

2018. január 6. örökké fontos és emlékezetes dátum marad a hazai rockrajongók számára, ekkor tartotta ugyanis nagyszabású Arénakoncertjét két legendás előadóművész (Vikidál Gyula és Zeffer András), valamint a Fonogram-díjas Mobilmánia kiegészülve egy nagyzenekarral, valamint számtalan meghívott vendéggel, akik csak tovább emelték az amúgy is patinás est fényét. Ennek lenyomataként jelent meg hosszas munka és még hosszasabb várakozás után egy 3 CD- és 2 DVD-korongból álló, meglehetősen impozáns kiadvány, amely vágatlanul tartalmazza az este során elhangzott összes dalt, s amivel az is simán átélheti a fergeteges koncertélményt, aki ott sem volt.

A 2018-as Vikidál 70 / Zeffer 60 / Mobilmánia 10 elnevezésű, több blokkból álló teltházas Arénás nagykoncert anyagának megjelenését ünnepelhette a Fonogram-díjas zenekar és rajongótábora szeptember 13-án. Az eseményt egy dedikálással egybekötött közönségtalálkozó tette még emlékezetesebbé, amit a budapest Liquid Rockban tartottak. Zeffer András zenekarvezető billentyűs/énekest a kiadványról, a közelmúlt kiemelkedő eseményeiről, valamint a Gamsz Árpád énekest ért balesetről, és ennek tükrében a következő hónapok megmozdulásairól kérdeztük.

Nem lennék meglepve, ha a jelen retrospektív cikk áldozatát mára a feledés homályának - ki-ki döntse el, mennyire jótékony - hatása miatt a kutya nem ismerné. Akinek esetleg halványan dereng valami a harminc éve megjelent Jó vagy nálam, édes és az azt létrehozó FIX együttes kapcsán, talán még annak is lapozgatnia kell egy kicsit fejben a megannyi mappa között, de hát van ez így... Jómagam nem tagadom, hogy Bellus István humorista Kívánságszatyor Pistivel című YouTube-os műsorának hála ismertem meg a Frontvonalban című szerzeményt és hát elsőre nem tudtam hova tenni. Mégis izgatott valamelyest, hogy mégis mi ez és miért kerülte el eddig a figyelmemet, úgyhogy a részlet után le kellett, hogy csekkoljam a komplett dalt is. Nos, mind külső megjelenésben, mind pedig a muzsikát tekintve ezek az arcok tökéletesen örökítették tovább a legszebb (vagy éppen legrosszabb) Whitesnake-, Poison-, Bon Jovi-, Europe-, valamint Aerosmith-hagyományokat, behozva így hazánkba a glam rockot, mint műfajt. Egyetlen megjelent nagy-, valamint kislemez után nem is mondanánk semmit, beszéljenek a dalok, a koncepció és legyen elég annyi, hogy a frontember nem sokkal később a Manhattanben kötött ki...

A Depresszió - ahogy egyik új daluk címe is mondja - vérrel-verejtékkel küzdötte fel magát oda, ahol most tart, így azon kevés zenekarok egyike, akiket tisztelek és elismerek azért, amit csinálnak, még ha nem is vagyok megrögzött hívük. Tény, hogy a 2014-es A folyamat zajlik album óta képesek rendre magasabbra pakolni a lécet, de az, hogy nem teljes két évvel a Válaszok után című anyagot követően már itt is a folytatás (kilenc új dal a kilencedik nagylemezen, megjelent kilencedik hó kilencedikén, kapható kilencszázkilencvenkilenc forintért), ami enyhén szólva is biztonsági játéknak tűnt. Elsőre, ugyanis a rövid terjedelem miatt sikerült csont nélkül elkészíteniük eddigi legfogósabb és leggyorsabban ható dalcsokrukat.

Új dobossal indul neki a 17 állomásos turnéjának az Omega Diatribe. Láthatóan az együttes legmozgalmasabb nyári szezonja volt idén, ahol a szemfülesebbek kiszúrhatták, hogy az utolsó állomásokon már nem Kiss Tamás ült a dobok mögött. Ez még nem feltétlen adhatott okot arra, hogy bárki is Tamás távozását pedzegesse, ám a zenekar a napokban szétoszlatta a kételyeket, miszerint Kiss Tamás már nem tagja a zenekarnak.

Mint a nagy tervek általában, azon elhatározásunk sem jött be, hogy az elfeledett lemezeket bemutató sorozatunkban a Fix együttes, vagy a Griff egy-egy harminc évvel ezelőtti klasszikusát mutassuk be. Történt ez márpedig azért, mert már sokadszor akadt kezünkbe Szikora Róbert 1986-os, illetve ’87-es kvázi szólóalbuma, amiken hazai, illetve külföldi előadók stílusában zenél és énekel az R-Go tagjaival, valamint meghívott vendégeivel. Úgy gondoltuk, ez a két anyag is teljesen ideális választás a sorozatba, még akkor is, ha Robi nem kimondottan profilunkba vágó előadó. Azonban a Hungáriás múlt némiképp megkövetelte a dolgot, úgyhogy most nézzük, hogyan parodizálta több, mint harminc éve kortársait (és esetenként saját magát is) a csikidám koronázatlan királya.

Jeles évfordulóhoz érkezett az ország egyik legismertebb rockzenekara a 2019-es évben: aranylakodalmat, azaz ötven év összetartozását ünnepli a P. Mobil, s ennek apropója szolgáltatta nemrégiben Schuster Lóránt - a magyar rock 'n' roll leghitelesebb arcának - Csiriz című könyvének, valamint ezen feldolgozáslemez megjelenését. Nyilván ebből az alkalomból a két évvel ezelőtti Csoda történt! lemez folytatását várnánk, ám ez a tizenegy, nagyrészt korábban már bemutatott, megjelent és ismert feldolgozást tartalmazó anyag talán nagyobbat dörren, mint a hamarosan érkező jubileumi anyag. Elég csak ránézni a borítóra és a dallistára, ez a dalgyűjtemény minden bizonnyal rövid időn belül a Mobil-rajongók egyik legnagyobb kedvencévé válhat.

Bő huszonöt évvel ezelőtt Vámos Miklós mindig egy idézettel indította Lehetetlen című műsorának adásait. Ha a mostani interjúhoz egy megfelelő, ütős sort kellene választani, az alábbi lenne nálam a befutó: "A sport gyógyír, tanító és mester, mindenkinek szüksége lenne rá." Szerzője interjúalanyom, Tarja Kauppinen [bekezdés]-díjas írónő. Szavai inspirálóak és lenyűgözőek, esetében szépség és intelligencia, tehetség és elhivatottság párosulnak. Kedvenc zenéiről, szerzőiről, írói munkásságáról és sportteljesítményéről beszélgetni a blog több mint két éves történetének egyik legmeghatározóbb élménye volt.